Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a részt, de mint már korábban is említettem a suli mellett nem tudom milyen sűrűségben fogom pakolgatni a részeket... :/ Remélem egyenlőre ezzel is beéritek, és, ha mégsem... a napokban felfedeztem régi irományaimat, és felpakoltam egy blogra. Ha unatkoztok megnézhetitek, hogy hogyan is jutottam el idáig - minden esetre sokkal (mérföldekkel) jobban fogalmazok, hogy had legyen már egy kis önértékelésem :) pápi ^^
itt a másik blog: http://justmymemoris.blogspot.hu/
[Rima szemszög]
/Lelkem szigetvilágok s partok dala veri fel,
ahol az idő feledne s a Bánat nem érne el;
de mögöttünk maradna láng, rózsa, liliom,
volnánk csak sirályok, édes, a ringató habokon! /
- William Butler Yeats -
Mivel huzamosabb ideig nem bírtam volna Shin közelében lenni, ezért gyorsan keresni kellett egy jó kis kifogást, olyan alapon, hogy legyen okom lelépni, és senki se kezdje furcsálni a helyzetet. Ez a kifogás ily mód lett Yuki táncórája, amire általában el se szoktam járni, de most épp kapóra jött. Fogalmam sem volt arról, hogy Strify is velem tart e majd.
- Na, nekem mennem kell! - igyekeztem mellőzni a továbbiakban a halogatást, és lassú, kimért léptekkel - hátha Striff rájön, hogy velem akar jönni - elindultam a kijárat felé. Épp jó lett volna kicsit kettesben lenni vele, mert nagyon meg szerettem volna beszélni vele, azt, hogy mi is van kettőnk között. Ez most csak barátság (sz)extrákkal, vagy komolyabban gondolja? Bár esetében az is kérdéses, hogy mi a komolyság, mert meglehetősen szabad szellem a lelkem, szóval mindig azt keresi, amiből haszna lehet. Nem tudom mi haszon származhat abból, ha velem kavar, mert apám a Shinnel való kapcsolatom miatt is padlót fogott. Bár Strify közkívánatra is a kedvenckéje, szóval... de várjunk! Van még egy jobb kérdés is: vajon ÉN akarom?
- Merre mész? - érdeklődött apa, és még fel is pattant ültéből. Gyorsan feldobtam a táskámat vállamra, majd meg is indultam kifelé, de azért válaszoltam neki:
- Megnézni Yukito-kun táncóráját. - magyaráztam szememet forgatva szórakozottan, és kisvártatva még megtoldottam pár jelzővel: - Egyéb aránt ti még meddig maradtok?
- Hát lezárjuk az albummal kapcsolatos tervezgetéseket, és majd utána elengedem a fiúkat.
- Remek! Akkor én léptem a belvárosi színházterembe.
Már mentem is kifelé, meg se várva a folytatást. Ezzel szerintem kellő információ adásával láttam el az engem követni akarókat.
Nem settem túlságosan, mert újabban a legkevésbé sem érdekelt mit ugrálnak össze-vissza a bátyám és kis csapata. Amúgy meglepő, de a bandában nem csak Yukito japán származású, hanem mellette ott van Eric és Keichiro is. Seth, valamint Eathen német származásnak örvendenek, bár Eathen szülei skót bevándorlók. Erről tökéletesen árulkodik az elég angolos kiejtése, valamint a szavak törése, és a "sch", vagy "z" kiejtése.
A srácok elemzésének végére már meg is érkeztem a tánc-terembe (ami esetünkben egy színpad, és sok-sok szék), ahol a fiúk már javában ugrándoztak. Keichiro egy meg nem értett zseni, akár csak én, ezért persze imádjuk egymást, csak nem szándékozom komolyabb figyelmet fordítani a bitang pusztulatosan helyes pofi mögött megbújó vad, homoszexuális, nimfósnak!
- Nahát, ki tévedt erre? - üdvözölt sajátos hangsúllyal az említett, és már toppant is elém, hogy ölelésre invitáljon. Elmosolyodtam, és fogadtam gesztusát, majd egy forró (felőlem értsd akár szó szerint) ölelést követően bátyám vádló tekintetével találtam szembe magam.
- Mindig a legváratlanabb percekben vagy képes előbukkanni. Nem tudsz a s*ggeden megülni, otthon? - éppen kivédtem volna magam a tökéletesen tökéletlen támadás elől, de Eathen cselekedett helyettem: szőke, dús hajába beletúrt, és hatalmasat lökött bátyámon, majd morgott neki valami franciát. Ezért rühellem, hogy bátyámék az egyetemen franciául tanulnak, mert olyan szinten elszalad velük a ló, hogy sajátos egoizmusuk már-már megrendíthetetlen.
- Hallod, ember! Mi lenne, ha kissé kedvesebb lennél a kis nyuszipókkal? - Eathen nagy lelkesedéssel szokott engem minden féle vegyes állatfajnak nevezni, legyen ez akár egy ízelt lábú nyúl, vagy macska, esetenként a "cicabuci", amit nem tudom milyen kategóriába kéne soroljak. Sóhajtva foglaltam helyet az egyik széken, és előkaptam az okos telefonom, majd pötyögni kezdtem rajta szorgalmasan valamit Akane-channak, aki épp lebetegedve otthon fetreng.
*pár másodperce˙Akane Yumichiro:
Meddig tart a táncpróbája Yuki-kunnak?
˙Látta˙15.36perc˙Spend from Chat
*pár másodperce˙Rima Hanataro:
fogalmam sincs de haza akarok érni
a Csinos kis hazugságokra...
˙Látta˙15.38perc˙Spend from Mobile
Sóhajtva meredtem az éppen szorgalmasan, franciául konzultáló testvéremre, és annak csapatára, majd mivel tudomásul vettem, hogy semmit nem értek, megfogtam magam, és felálltam. Tettem pár lépést a teremben, majd közben vissza-vissza írogattam Akane-channak.
***
Kirot szokatlanul untatta a bandával való folyamatos, monoton megbeszélés. Ez a téma általánosságban a kedvenc kategóriába sorolódott nála, de, mint észlelni lehet, most nem. Kegyetlenül menekülni akart volna az újabb konfliktusok elől, mert valamilyen úton-módon Yu és Strify nem akartak egyet érteni. Fáradtan, zombi-mód ásított egyet, és rádőlt Shin vállára, majd ebből a pózból szemlélte az események továbbfajulását:
- Felőlem aztán azt csinálsz, amit akarsz! - hagyta rá végül Yu Strifyre a dolgot, mert tudta, hogy a Szőke Csivasz van olyan kíméletlenül makacs, hogy kiharcolja saját igazát, ami talán nem is mindig helytállóan jogos. De mit lehet tenni? Yu pedig, amolyan "okos enged, szamár szenved" mód leült a szőke gitáros mellé, és rámeredt.
- Megölöm. - jelentette ki mint egy jövőbeli cél gyanánt, és felhelyezte a kanapé háttámlájára kezét. Kiro megdörzsölte szemeit, és odalökte neki, hogy ne tűnjön úgy, mintha tényleg a legkevésbé sem lenne képes koncentrálni (ami pedig igaz):
- Tőlem aztán! - kissé flegmára sikeredett a dolog, ezért gyorsan matatott zsebében, és talált egy csomag rágót. Amiből már csak három darab volt meg! Hamar szétosztotta Shinnek, és Yunak. Romeonak nem adhatott, hiszen ő az előző részek tartalma szerint nem tartózkodhatott egy légtérben velük. Strify pedig már csak azért sem kért, mert - egy: nem is vette észre. Kettő: amúgy se kért volna, mivel Yu kért. És három: sokkal fontosabb elfoglaltsága akadt a CD borító tervezőjének kisorsolása közepedte.
- Nem tudom ez a Miller mennyire értheti a dolgát, de őt szeretném, mert az eddigi tervei alapján tud a csávó! - magyarázta mutogatva, majd kikérte a többiek véleményét, de azoknak édes mindegy volt. Már kissé ő is unta a dolgot - Kirohoz hasonlóan - ezért gyorsan keresnie kellett egy kifogást, hogy Rima nyomaiba szegődjön. Igazából meglepő volt számára, hogy Yukito táncol, és nem hagyta nyugodni az infó, ezért, ha nem is Rima unszolására, még magától is rávetemedett volna egy látogatásra.
- Na remek! Örvendek, hogy kiválasztottuk. Mehetünk?
- Hát még volna pár elintézni való...
- Ó... elvesztünk.
- Tessék?
- Felejtse el! - legyintett, majd a haragja ahogy jött el is ment, és leült Yu mellé.
***
*pár másodperce˙Akane Yumichiro:
mi van a DJ hapsiddal?
˙Látta˙16.18perc˙Spend from Chat
*pár másodperce˙Rima Hanataro:
hát. ez hosszú! majd elmesélem e-mailben!
˙Látta˙16.19perc˙Spend from Mobile
*pár másodperce˙Rima Hanataro:
merre vagy?!?!?!?!
*pár másodperce˙Akane Yumichiro:
am bocs csak jött a posta
˙Látta˙16.24perc˙Spend from Chat
Megráztam a fejem. Hát ezért útálatos ez a hülye facebook! Kiírja, hogy az üzenetet mikor látta az illető, és ezért a küldő már akarva-akaratlan idegbeteg lesz, hogy miért a francért nem ír vissza a másik? Ez persze nálam sincs máshogy, ezért gyorsan fel kellett volna dobjak egy témát. De nem tettem már csak azért is, mert az istenek végre meghallották óhajomat.
- Azt hittem rossz helyre jövök... - mondta Strify, miközben leült mellém. Mostanában nehéz volt elérni, hogy úgy tegyen, ahogy az én kényes kedvem diktálja, de kivételesen rám hallgatott, és utánam jött.
- Nem. Táncstúdió híján itt szoktak ugrálni.
- Ugrálni. - ismételte meg, ami sokkal inkább tetszett kérdésnek, de mégis kijelentés volt, mert csak papagályt játszott. Viszont nem úgy ismerem Strifyt, hogy holmi nőcske után szaladozzon, ezért gyorsan megkérdeztem tőle:
- Miért jöttél?
- A stúdióban beszélni akartál, láttam rajtad.
- Ez igaz.
- Na és érdekel mire vagy kíváncsi!
- Hm. Kedves... - motyogtam, majd a színpadra meredtem, ahol a bátyám mutogatta az ütemet, és japánul számolt. Mostanában még magamon sem tudok ki menni, nem még, hogy kérdezősködni merjek. Fogalmam sincs hogy s miként fogalmazzam meg azt, amire felettébb kíváncsi vagyok. Vajon csak a protekció érdekében próbálkozik nálam, vagy, mert jó vagyok az ágyban, vagy esetleg azért, mert... hát ez már elméletben is szörnyű! Vagy mert... szeret engem.
- Na és? Nem akarsz belevágni? - rá is néztem, de ő egyenest a táncoló fiúkat fixírozta. Na igen! Yuki-kunék tudnak táncolni, Strify meg csak vonaglik, mint egy... nem gond, mert azért viszonylag ő is jól mozog. Mutogat, a haját rázza, meg nem is tudom. Kicsit az An Cafe-s Miku stílusa ez, merthogy Miku sem tud táncolni! Ennyit erről.
Yukitoék a Beast zenéjére ugrándoztak, még pedig a Shockra. A legnagyobb beletörődéssel mértem végig bátyám izmos felsőtestét, és akarva-akaratlan a Shinnel való első csók jutott eszembe. Fel is kaptam a fejem, és megint ránéztem Strifyre. Aztán valamiért inába szállt minden bátorságom. Elpirultam, és úgy éreztem magam, mint egy olcsó cafka.
- Na nem kérdezel? - idegesített, és közben rajta kaptam, hogy végre rám néz, nem pedig bárhova rajtam kívül. Kénytelen leszek feltenni neki a kérdésem...
- Csak érdekel miért pont én.
- Mit miért pont te? Mert te voltál első kéznél.
- Kösz.
- Na jó fel ne fújd már magad, cicamica! Nem úgy értettem.
- Akkor mégis hogyan? De vannak jobb kérdéseim is. Csak azért akarod, hogy köztünk bármi is legyen, hogy apám meghosszabbítsa a szerződést akár fél áron, vagy mert jó vagyok az ágyban?! Mert azt kétlem, hogy szerelmes lennél... - a végén a mondat őszinte volt, de már nem mertem a szemébe nézni. Elsandítottam oldalra, és átengedtem magam a zene ringató ritmusának. Hm! Figyeled milyen frankón alliterál? Ringató Ritmus... viszont a válasza történetesen várható volt, de mégis nagy kést döfött belém, amit ráadásul meg is forgatott.
- Nem hinném, nálam a szerelem nem jön könnyen, Rima. A másik két ok viszont véletlenül sem fordult meg a fejembe, de most, hogy így mondod... - jelképesen megfogta az állát, mire én a feltülemkező hormonlöket végedt olyan szabályosan tarkón vágtam, hogy Bud Spencer, ha látta volna sírva könyörgött volna a receptért, ugyanis a nagy lökettel természetesen megfejelte az előtte lévő széket.
- Júj! Most mondanám, hogy "bocsi Strify"... de nem megy.
- Hehe! Ezt most azért kaptam, mert apuci kicsi hercegnőjének nem adtam olyan választ, amit szeretett volna?! - ha valakiről, hát róla lehet tudni, mennyire nyers, és lekezelő egyén másokkal szemben. De rólam ezzel átellenben azt lehet tudni, hogy rendkívül hirtelen haragú vagyok!
- Haha! Ez az apuci kicsi hercegnője mindjárt úgy pofán vág, hogy a fal adja a másikat.
- Ez van Rima... tudod veled csak az a bajom, hogy néha túl sokat képzelsz magadról!
- Pont te mondod?!?! - csattantam fel, amire már a fiúk is leállították a zenét. Persze tudtam, hogy a közönség előtt premier plánba megy egy szappanoperákat megcsúfoló konfliktus, de nem, hogy beleavatkoznának (nos ezt jól is teszik), hanem csak vigyorognak, vagy épp bárgyú pofával merednek ránk. Ez persze nem rettentett vissza attól, hogy ne fejezzem be, amit elkezdtem: - Kettőnk közül ponthogy terád kéne mondja bárki, hogy egoista állat vagy! Mint minden együgyű, csini-pofi, énekes! Aki a saját beképzeltsége miatt még a társait is képes ott hagyni, és közben be sem látja, hogy nélkülük sz*rt sem ér! - mire befejeztem hirtelen megilletődtem, és még levegőt is elfelejtettem venni két másodpercig. Éreztem, hogy szemeim elkerekednek a rémülettől, mert olyat mondtam, amit talán nem kellett volna.
- Strify én... - kezdtem bele valami mentegetődzésbe, és mögötte elkezdtem azon elmélkedni, hogy vajon mennyiben jogos, és mennyiben jogtalan, amit mondott. Persze bizonyos szempontokból nekem is határtalan az önbizalmam, de azért nem mondanám magam egy beképzelt libának, aki játsza az eszét - ami nincs - mások előtt. Ennyi önismeretem van!
- Hagyjad is Rima... tudod szerintem most kivételesen neked van igazad, attól, hogy a dolgok többségében nekem. - magyarázta és szórakozottan, bár némi bánattal tekintetében, elvigyorodott. Elém lépett, és megsimogatta a fejem. Aztán elindult kifelé a teremből.
Elcseszettnek éreztem minden levegő vételemet, és közben éreztem az égető szuggerálását testvéremnek, és annak a haverjainak. Gyorsan hátra is néztem, majd mikor mind az öten kitartóan azt mutogatták, hogy menjek utána, rájuk hallgattam, és már mentem is Strify után, mint holmi kiskutya.
Még csak most vettem észre, hogy van új rész. Gyorsan el is olvastam és mint mindig most is nagyon tetszett. Remélem rendben lesz minden és azért bízom benne, hogy Strify tesz majd 1-2 olyan gesztus, amikkel ki tudja fejezni érzelmeit Rimának. Várom a folytatást! :)
VálaszTörlésköszönöm szépen :) direkt nem raktam ki fb-re mert sztem már kicsit elegetek lehet a folytonos önreklámaimból xDxD és még magam se tudom lesz e ilyen gesztus - de ki tudja ;)
Törlés