16.rész: Téli gondolatok

Sziasztok!
 Tudom, hogy késtem, nem kell felhántolgatni! Sajnálom. De most itt van a rész! És ezúton kívánok...

Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak! ^^

[Rima szemszög]

/Nézd mennyi csillag! A város tiszta fény.

Ezernyi titkot rejt még a tél...

A fényeken, s a hópelyheken túl:

Egy angyalkönny épp a földre hull./

- Barbee: Hógömb -

Tekintetem Shin felett is átsiklott az ablakra. Odakint még mindig sötétség van. Lehet ettől nagyobb sötét nem is létezik - csak talán Yukito fejében... - de az utcalámpák fényében tökéletesen láttam, ahogyan esett a hó. Immáron a harmadik napja csak megáll - majd újból nekikezd. Tökéletes, decemberi időjárás... Erinnel már elterveztük, hogy elmegyünk szánkózni, de mikor ezt közöltem Shinnel, csak ennyit nyögött rá: köcsög Strify. - ez számomra nem volt egyértelmű válasz a kérdésre, így nem különösebben törődtem vele, de ami lejött belőle annyi volt, hogy: ajjhe. Ez már megint rossz kedvű! - mondjuk ha úgy vesszük: egy majdnem 23 éves srácnak a havazásról nem rögtön a szánkózás jut az eszébe. Sokkal inkább a születésnapja! Történetesen ehónap 19-én lesz 23 éves, az én kicsi szerelmem. De addig még van 2 nap! Pontosan 2, mert ugyanis 17-e van. Már korán reggel (kemény fél 4-kor) azon kattog az agyam, hogy mit kéne neki vennem... de nem sok ötletem támadt ezeddig. Talán ha megkérdezem Kirot, neki lesz egy ötlete! Kreatív egyén. Bár szerintem ő már vett neki ajándékot. Aztán meg Yunak Shin szülinapjára 10 nappal lesz a sajátja! Mennyi ünnep. De Yunak nem hinném, hogy bármit is tudnék venni, mert a karácsonyra általában az összes pénzem elmegy... Aky-sannak túl drága ajándéka van, Yukié sem két forint. Bár a szüleimet lerendezem hamar: anyának szokásomhoz híven étkészletet veszek, apának meg egy üveg bort, valami hülye sci-fi könyvvel. De Akiko még kicsi! Neki játékot kell vennem, és ő teljes mértékben elhiszi, hogy a Mikulás hozza az ajándékot! Yuki meg talán van olyan hülye, hogy ő is. Na jó! Ez erős volt. Biztos, hogy nem!

- Miért nem tudsz aludni?

Édes hangja úgy zavart bele az éjszaka csöngjébe, mintha valami isteni sugallat lenne. Nem tudtam leplezni örömöm és ezvégett el is mosolyodtam. Megfordultam, ránéztem és ő is viszonozta az én mosolyom.

- Hát nem.

- Értem. Akkor: nem kelünk fel?

- Micsoda? Tudod mennyi az idő? Még csak fél 4!

- Nem baj. Te mondtad, hogy nem tudsz aludni. Amúgy is: ma el kell intéznem valamit, ezért nem árt, ha már előbb készen leszünk.

- Elintézni? És mit?

- Nem számít. Csak keljünk!

Nehézkesen felkeltünk és kimentünk a konyhába. Hamarosan pirítós kenyeret ettünk nutellával, majd ittunk hozzá teát. Erre az egzotikus kajára is természetesen én szoktattam rá drága páromat - de még a múlt hónapban, mikor én aludtam nála. Reggelről beugrott Kiro is és azt mondta úgy enne pirítóst - Shin is társult hozzá, így gondoltam nem lesz gond ha egy kis "Hanataro" ízt is belepaszírozok, így nutellával kentem meg nekik margarin helyett. Tetszett nekik és azóta Shinnel minden reggel ezt eszünk!

Reggeli közben tekintetem kisiklott az utcára. Továbbra is csak sötét volt. De a havazás nem állt le! Ránéztem a velem szemben ülő Shinre, aki meglehetősen gondterheltnek tűnt ebben a percben. Sóhajtások közepedte szántam rá magam arra, hogy megszólítsam a pillanat töredékénél:

- Van valami baj?

- Dehogy! Miből gondolod?

- Semmi. Csak meglehetősen elgondolkoztál...

- Van ez így!

Megtalálva bögréje fülét ajkaihoz emelte és miután lefújta a hömpölygő gözkavalkádot, ami a tea hőfoka következtében szállt fel - beleszürcsölt. Beletörődésemet mutatva én is így tettem, majd hamar befejeztük a reggelit.

***

Már az osztálytermem ajtajába érve elkapott az érzés, mi szerint inkább hazamennék. De természetesen ez nem történhetett meg révén, hogy idén már meglehetősen sokat hiányoztam. Persze a többségük mind-mind lógás a tesi, infó és ének órákról. Már-már hagyománnyá vált nálam, hogy ezt mindig eljátszom, de idén besokaltak a szüleim. S bár apa még mindig nem ért haza anya még szemmel tarthat. Mondta is, hogy "ha még egyszer beírnak igazolatlanul hiányzónak kereshetsz magadnak egy albérletet, mert én nem fogok érted felelőséget válalni! " - persze ez tömör fenyegetődzés, és tudom, hogy amúgy se tenné meg velem, de minden esetre azért bezavar a képbe, ha ilyet mond az ember anyja. Szóval már verhettem is ki a fejemből a lógás gondolatát, és igyekeztem nem tervezgetni szökési kísérletem útvonalát - de ez nagyon nehéznek bizonyult. Minden bizonnyal azért, mert mostanában igen kevés könyvet olvasok, és hiányzik a fantáziálás, így szeretem elképzelni az olyan eseteket, mint pl. a "Lógjunk Suliból" c. gondolat. Igaz, ami igaz: a napokban egy könyvet sem sikerült rendesen végigolvasnom, de amit végig tudtam az is csak ihletet adott az ilyen terveimhez. Amúgy is szeretem a hihetetlen ötleteket!

- Na lám, Hanataro! Testnevelés óra lesz, mit is keresel itt?

Poénkodott Peter a 4. padból. Pillantásra sem méltattam, csak kivettem a szekrényből patyolat tiszta - s mindenek előtt NEM használt - tesi felszerelésemet. Hamar felegyenesedtem és már trappoltam is kifelé, de ekkor Elmira és Naomy állt be elém. Ők ikrek és természetesen együtt is útálnak.

- Talán hiba volt. Nagyon meg fogod szívni a tesi órát!

- Persze. Minden bizonnyal.

Térültem-fordultam, s ezek után kilebbentem közöttük. A tornaterem felé siettem mikor megláttam Erint.

- Halihó Nyuszifül!

Üdvözölt barátnőm, mire én csak mosolyogni tudtam.

- Nocsak! Tesid lesz. Mit keresel itt?

- Ma mindenki ezt kérdezi? Ne már! Csak besokaltam és elhatároztam, hogy ez lesz az oktatóimnak szánt karácsonyi ajándékom, hogy a téli szünetig egyszer sem fogok hiányozni órákról.

- Hű de kedves. És ez meddig tart?

- Kb. a téli szünet végéig.

- Szóval mikor legközelebb jövünk már lógsz.

- Pontosan!

Majd kikerültem, bementem az öltözőbe. Szerencsémre az osztálytárs nőim csak becsöngetés után vetemednek arra, hogy átöltözzenek, így nekem volt 3 percem felöltözni. Érdekes: sikerült. Mire a többiek jöttek fel én már kék melegítőben és egy lila pólóban feszítettem a sportcipőm addidas társaságában.

Óra folyamán igyekeztem minnél jobban a háttérbe olvadni, és ez a kaméleon effektus olykor-olykor már fáradalmakkal járt számomra. Végülis a röplabda ideje alatt végig a tanárnő mellett ültem a padon.

- Carol, Mira! Vigyázzatok! Próbáljatok felfelé játszani. Kosár érintés! Kosár érintés. Végre! Ejnye Eric. A labdát figyeld, ne Brendat!

- Bocsánat tanárnő.

Amihelyst belemelegedtek a játszmába én kihasználva az alkalmat surrantam is a kijárat felé, de ekkor Marny eltalált a labdával. Nevettek.

- Bocsi Rima!

Szóra se méltattam már mentem is kifelé. Borzalmas volt! És ez még csak az első óra...

***

Utolsó órám informatika, és megint csak maradnom kell. Már vagy 8x csörgettem Shint, de egész nap fel se veszi... ennyire elfoglalt? Na mindegy. Csak nincs baja! És végre egy sms...

Bocs. Némán voltam.

Mizujs?

Shin

Persze, hogy némán volt! Mikor a legnagyobb szükségem lenne az ő lelki támogatására... feleslegesnek tartom, hogy ezen idegeskedjek! Inkább vissza sem írtam neki. Aztán Frau Moskovics besurrant a terembe és kezdetét vette az óra...

***

Kiro sóhajtva szürcsölte be a kávéját, majd lapozott az újságban. Fél álomban ugyan, de az estét tervezte, hiszen Yu-val ők lesznek a DJ-k ma este a Super Night Club-ban. Nem tudta most vajon milyen estéje lesz, de titkon örvendett a gondolatnak mi szerint Yu-val fognak fellépni - EGYÜTT! És nem lesz ott Erin. Mint a múltkor - na az brutális volt! Kiro akkor gondolkozott életében először azon, hogy megüssön egy lányt... de mégsem tette, mert tudta, hogy Yu akkor kicsit dühös lenne... ezt nem akarhatta!

- Reggelt.

Jött ki az említett személy a szobájából... Kiro szeme egyből felcsillant és a haverjára mosolygott.

- Neked is.

Válaszolt egyenesen. Hamar Yu is bekeverte a saját napi koffein adagját, és leült Kiroval szembe. Persze a kis szőke hamar megtörte az ideiglenesen beállt csöndet:

- Hogy aludtál?

- Remekül. Hát te?

- Ööh. Lehetett volna jobb is... na nem számít!

- Mert?

- Semmi.

- Strify is mesélte, hogy mostanában nem alszol sokat. Mi a gond? Rosszakat álmodsz, vagy mi?

- Álmok? Hanyagoljuk. Semmi értelmük!

Felállt és a mosogatóba helyezte a poharát. Yu nem kifejezetten értette Kiro mire gondolt, de olyan szinten nem is érdekelte, hogy esetleg vissza kérdezzen. Inkább elvette Kiro újságát és azt lapozgatta. Kiro inkább nem kérte vissza... sarkon fordult és bement a szobába. De csakhamar fel is visított:

- YUUUUUU!!! A MACSKÁÁÁÁÁD!

Yu hirtelen berohant Kiro szobájába, de annyira nem figyelt, hogy a kis gitárost fel is lökte. Persze az rögtön a földre hanyatlott, mikor Yu kétségbeesetten utánna kapott. Hát: már nem sikerült elkapni.

- Kiro?

- Macska!

Szólt vissza Kiro, majd Yu leguggolt mellé. A szőke srác az ágyra mutatott. Yu feltekintett és azt vette észre, hogy a macskája elterült Kiro ágyán, így elfoglalta az egész mozgásterét barátjának.

- Juj.

- Nem juj! Hanem bolha.

Kiro hangjából tökéletesen kivehető volt a szarkazmus, és a harag. Yu meg felsegítette.

- Végre. Most pedig: vidd a macskát!

Yu engedelmesen az ágyhoz lépett, és lelökte róla a macskát. Aztán leült és Kirora mosolygott.

- Nem ülsz le mellém?

- Eltaláltad. Kicsit pihenni akarok! Nem baj?

- Nem! Megértem.

Kiro megkerülte az ágyat így a másik oldalról csusszant be takarója alá. Aztán esetlenül jutott tudtára, hogy drága barátja még mindig az ágya szélén ült.

- Itt akarsz maradni, Yu?

- Ha nem baj.

- Dehogy is! Miért lenne? De rossz a fűtés a szobámban. Délután jönnek a szerelők!

- Nem baj. Akkor bebújok melléd.

Kiro szemei nagyra kerekedtek és tehetetlenül nézte végig, ahogy barátja valósággal becsusszan mellé a takaró alá. Mélyen elpirult, amit a takaróval próbált leplezni, de felesleges volt, mert Yut ez nem zavarta. Szinte észre sem vette! Kiro ennek persze örült, de tudta: ha Yu mellette van még inkább nem fog menni az elalvás. - alig, hogy ezt végiggondolta hamar tudtára jutott, hogy Yu épp most emelte át karját felette és magához húzta a szőke gitárost.

- Yu?

- Nem tudsz aludni. Hátha így jobb lesz! Csak nyugi.

És valóban meg is nyugodott. Mintha egy álom vált volna valóra! Hamarosan ő is hozzábújt és lehunyta sötét pilláit.

***

- Az egész napom úgy el van cseszve ahogy kell!

Adtam hangot a bennem már reggel óta tomboló dühnek. Erre Erin és Shin egyszerre bólintottak. Nem sok hozzáfűzni valójuk volt ez idáig tombolásomhoz. Inkább csak csöndben hallgattak végig. Persze ez engem nem állított meg abban, hogy ne folytassam panaszlapomat!

- Borzasztó volt. Majd felakasztom magam!

- Úr Isten Shin. A barátnőd emós!

- Mi? Az nem emo, ha öngyi akarok lenni!

- Nekem az. 

- Te anti-emo-fan!!!

Böktem oda neki. Sóhajtottam és belecsaptam a fejem Shin vállába, aki erre kuncogva magához ölelt.

- Nyugi kicsim.

- NEM! Nincs nyugi! Shin, te ezt nem értheted...

- Tudom.

- Azért szeretlek!

- Valóban?

- Aha! De mire fel ez a hirtelen bizalmatlanság?

- Ha tudnád... na hosszú! Sziasztok lányok, mennem kell.

Csókolt meg, majd le is lécelt. Az irány a kocsija felé vitte. Erinnel mi a könyvtárba tartottunk. Vissza akartam hozni négy könyvet. És kinéztem egy újat!

A könyvtárban én izgatottan forgolódtam jobbról-balra, de Erin láthatólag csak együteműen meredt maga elé.

- Nézd! Ez egy karácsonyi sztori! Ez most alkalomba vágó.

- Ha.

- Jaj úr isten! Ez megvan itt? Ez is kell!

- Ha.

- Mi bajod van?

- Semmi. Siessünk már!

- Bocsesz.

Ugrottam és már mentünk is a gép előtt ülő nőhöz. Meglehetősen telt egyén volt, aki piros kosztümöt viselt, és lila körmei voltak. Haja csúnyán festett vörös volt, és a segge szinte lefolyt a székről...

- Ezt szeretném!

- Ok. Vettem a lapot.

Látom sugárzik az életkedvtől két hamburger elfogyasztása közben... minden esetre hamar kiadta a könyveimet és már startoltunk is lefelé. Lerohantunk a lépcsőn, köszöntünk a biztonsági őrtől és már mentünk is tovább - de!! - ekkor megállított minket egy kopaszodó férfi, aki beérve belém rohant. Szerencsémre Erin elkapott, de az ember kezéből kirepült az aktatáskája...

- Hé! Az ágyban aludj, vakegér!

Bökte oda neki barátnőm védelmemre kelve. Én kétségbe esetten kaptam fel a férfi aktatáskáját.

- Hagyjad Erin. Én nem figyeltem!

- Ne-ne! Kisasszony. Én kérem elnézését! Figyelmetlen és óvatlan voltam. Sajnálom! De hova igyekeznek? Nem maradnak az esti vetítésre?

- Hát... miért ne?

Gondolkodás nélkül beleegyeztem és mentünk a könyvtár galériájába, ahol is egy hatalmas fehér tábla fogadott bennünket és egy projektor. Máskor már hallottam róla, hogy a könyvtárban délután 5-től vetítés van - de várjunk már! Ennyire elszaladt felettünk az idő? Akkor Erin nem hiába volt olyan ideges! - futott át fejemen, majd leültünk a harmadik sor közepére...