itt a kövi rész ;) remélem ez már több olvasónak fog örvendeni, mint az első! ^^ ezt most a csaj szemszögéből írtam. remélem bejön a két szemszögnek örvendő történet!! :)))
[Rima szemszög]
/Túl vagyok már a nyáron, túl leszek majd a télen
Táncolj velem, táncolj a pengeélen
Ne várd, mit hoz a holnap, felejtsd el, ami volt!/
- Junkies -
1 Years Later...
Még a szemem sem nyitottam ki, de már nem is volt kedvem a naphoz. Bár immár 2. hetemet töltöm itt az új iskolában, és az újdonság varázsa még habár él bennem, de az iskolatársaimban már a kezdettől kihalt... borzalmas, hogy első látásra leírják az ember lányát, mert véleményem szerint attól, hogy valamilyen tehetős családi háttérnek örvend, és az apja egy berlini stúdió vezetője még nem elegendő érv arra, hogy elcímkézzenek "elkényeztetett libának" vagy "beképzelt kurvának" ... vagy estleg a származással van probléma? Igen, Japánból költöztünk ide a szüleim munkája miatt, és való igaz: én is teljes egészemben japán vagyok... de azért nekem is jól esne a befogadás! Amit úgy fest: nem kapok meg egy könnyen.
Lassan próbáltam kikecmeregni az ágyamból, hogy még hosszabb ideig tudjam magam biztonságban, de amikor anya bejött már tudtam: ez is hiú remény...
- Rima! Jobb lenne ha indulnál, mert probléma lesz, ha elkésel...
- Tudom, rossz első benyomás... és Akiko már elment?
- El persze... de Yukito még nem! Ő visz suliba.
- Hú... egy álom vált valóra...
Zártam a mondatot, majd felkaptam a tegnap kikészített ruháimat és besurrantam - volna - a fürdőbe, de Yukito egy 'kedves' mozdulattal lökött ki:
- Nem! Még én vagyok!
- Úr Isten. Csak fel akarok öltözni!
- Ezt megteheted a szobádban is.
- Nyomorult...
Ott hagytam. Kénytelen voltam visszamenni a szobámba, mert mikor Yukito van a fürdőben és rá várok rend szerint elkések. Borzalmas, hogy egy csávó mennyit bír foglalkozni magával! Ráadásul még beképzelt is. De hogy mire?
Ám "hamar" elkészültünk és végre kiértünk a házból. Yukito kiállt a kocsival én meg bedobtam a táskám hátra, majd beültem az anyós ülésbe. Yukito a gázba taposott és elhajtottunk a hatalmas kertes háztól. Tekintetemet a mellettünk suhanó tájra vetettem, majd elmélyültem gondolataimban.
- Yuki! Figyelj... szerinted is... furcsa vagyok?
- Abszolút...
- Hát ez kedves volt...
- Kérdezted: én válaszoltam!
A japán nyelvet nem szoktam elhagyni amikor a családommal beszélek, de mikor iskolában vagyok, vagy megszólít egy ismeretlen, akkor természetesen németül beszélek hozzá. Szóval csak itthon használom hőn szeretett anyanyelvemet... a célom: hogy egy külföldi iskolában érettségizzek már - már valóra vállik, legalábbis úgy fest. Bár még nem tudom meddig fogom bírni azt a sok megpróbáltatást, aminek az osztályom tesz alá...
- Ezt most miért kérdezted?
- Nem tudom... csak úgy... meg kellett kérdeznem...
- Értem. Ennek örömére "Csakúgymegkérdeztemkisasszony" megérkeztünk a gimihez...
- Ó, na ne...
Kilépve a kocsiból bánatos arckifejezéssel tartottam magam előtt a táskámat. Hamarosan vállamra vetettem és elindultam a bejárat felé... alig értem be a kapun és már kuncogások hada vett körül. A közelemből mindenki elment egy "Gyerünk innen..." vagy épp egy "Ah, ez itt van..." monológgal. Lehajtottam ismét búrámat és lassú léptekkel értem be az osztályomba. Az osztálytársaim netalántán csak azért utálnak, mert igyekszem megvédeni magamat, de az is lehet, hogy azért, mert a normálisakat mindig gyűlölség veszi körül. Az osztály Főbeállítottságu Cafkája lépett elém: Aramina Hartmann.
- Szia Rima!
Hangjában nem leplezett szarkazmus és megannyi gyűlölett tükröződött, majd szokásához híven előhuzakodott a ruhatáramra vonatkozó személyes megállapításaival:
- Holnap szombat. Itt a hétvége! Jó lenne, ha végre belátogatnál egy butikba, mert a turkáló már nem menő... csáó baby!
- Hidd el inkább mennék egy turkálóba, mitsem, hogy magadfajták törzshelyén vásároljak!
Vágtam vissza neki, majd elrohantam. Felkaptam a rózsaszín addidas táskámat és menekülőre fogtam. Nem a termünkben lesz a földrajz, szóval beelőzhetem az osztályt az óra kezdetéig.
***
Shin éppen a következő órájára igyekezett szapora lépések közepedte mikor a sors összehozta egyik régi haverjával, Gregorral:
- Csáó Shin! Mizujs?
- Semmi, éppen a következő órámra igyekszem.
- Tudod nagyon furcsa, hogy feloszlott a bandátok, pedig már egy éve, tudom, de... hogyhogy befejezed a fősulit?
- Nem tudom, talán ezt adta a gép, és jobb híján miért ne tehetném meg?
- Jó, de pont ebben a porfészekben?
- A délutáni tagozat tökéletes...
- De még délelőtt van!
- Ne forgasd ki a szavaimat. Csak bejöttem meglátogatni egyik ismerősömet...
- Ki lenne az?
- Az unokahúgom, Erin.
- Értem. Ő most hanyadikos?
- 11.
- Aha! hűűű!
- Nem ajánlom, hogy rácuppanj, mert van pasija...
- Kicsoda?
- Yu!
- Ez kajak?
- Kenu, ha úgy tetszik...
A két srác éppen a hosszú folyosón sétált, mikor egy orvul támadás érte őket oldalról, minek következtében Shin is és a "merénylő" is elzuhant.
- Ne haragudj! Ja...csak te vagy?
- Erin! Nem is örülsz?
- Miért kéne?
- De egy köcsög vagy. Az unokabátyád bejön és te csak így fogadod? Milyen lekezelő. Shin! Én nem jönnék be hozzá...
- Nekem aztán nyolc.
- Otthon hagytad a kajádat, csajszi!
- Ja kösz...
Kikapta a kezéből és elszaladt. Shin és Gregor csak pislogva néztek utánna, mikor arra vetemedtek, hogy tovább menjenek...
- De pontosan mi is történt Erinnel?
- A szülei Amerikába utaztak, addig nálunk él...
- Amerikába? Oszt' minek?
- Mert ott dolgoznak te IQ fighter...
- Értem, na... tudod, hogy megbuktam évvégén...
- Ja, mert amúgy már te is a B épületben lennél a fősulin.
- De mivel ez nem így ment...
- Na ja... van ez így megvan ez úgy... de én akkor lelépek, jó? Elvileg találkozom Kiroval.
- Olyan jó, hogy mindenkivel tartod a kapcsolatot.
- Kivéve Strifyt... őt messze elkerülöm! Nagyon felbaszott... és ezt sosem bocsájtom meg neki!
- És végülis jogos...
- Hm. Na ja... akkor én leléptem.
Shin útjára eredt, és Gregor meg elindult az órájára...
***
Lépteim mélyen dübörögtek a földön miközben a földrajz és rajz szakos terem felé tartottam. Alig vártam, hogy felérjek és túl essek az első órán! Meg az összes többin...
- Jó reggelt mindenkinek!
- Jó reggelt kívánok!
Jött a viszhang a tanár üdvözlésére. Az óra megkezdett. Ablak mellett ülök és tekintetem mindig a kinti összképre szoktam vetni, mert régi történet honol a családomban, miszerint a zöld szín nyugtat, mert mindenkinek a tavasz jut az eszébe róla. Tavasz? Az lenne a legjobb, de még csak most járunk ősz vége felé... ha tavasz lenne az annyit tenne, hogy március, április, május - JÚNIUS!!!! És az már a nyár... egy álom vállna valóra. De kár a reményért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése