3. rész: Megbántam, de már mindegy

sziasztok! itt a 3. rész. bocsi a késésért. :( remélem tetszeni fog! ^^

[Strify szemszög]

/Akivel találkoztál, az újra megjelenik, akit elengedtél, az visszatér. Ne tékozold el a kegyelmet, amit kaptál./

- Paulo Coelho -

Megbánni csak akkor tudunk valamit, ha már egyszer elveszítettünk általa egy fontos tényezőt vagy személyt. Jó, egy év után épp ideje, hogy belássam: ezt én szúrtam el, és már nem bírom meg nem történté tenni - de szeretném. Ám ha egyszer mégis belevágnánk, hogy véget vessünk a Cinema Bizarre ideiglenes szünetének (mert hivatalosan csak szünet van) akkor már azt sem vonom kétségbe, hogy helyettem más énekest keresnének. De most mire ez a pesszimizmus? Nálam jobbat keresve sem találnak! Meg kell próbálnom...

Tulajdon képpen csak Shin haragszik rám - és kétlem, hogy valaha is megbocsájtana. De remélni szabad, nem? Bár furcsa, hogy felnőtt férfi létemre megtorpanok egy barát haragja miatt - de benne van a pakliban. Ettől még nem jön az apokalipszis!

- Hé, mr. Hudec? Figyel rám?

- Ó hogyne... csak marha jól leplezem mr. Hanataro! Ha lehet akkor maradjunk a Strifynél...

- Jól van. Elnézést kérek!

- Nem történt semmi. Nem igazán szoktak a valódi nevemen szólítani... Hudec! Úr Isten... hagyjuk is! Mint egy nyomorult.

- Jó átjött, csak na... mit is mondott kb. egy percel előbb, amikor direkt elfelejtettem figyelni?- Beszéli itt a hülyeséget Strify!

- Hát csak annyit, hogy most én akkor megyek. Mára ennyi volt! Holnap lesz egy duett Kerli kisasszonnyal, benne van?

- Benne! Hova siet?

- Hiszen már két napja ezt hajtogatom! A lányomat vásárolni kell vinnem.

- Wow. Értem én! Ezek a nők...

- Na igen... minden jót! Viszhall!

- Jó éjt!

Határozott és széles lépések közepedte hagyta el a stúdió termét, miközben én összetologattam a papírjaimat az asztalon. Ha minden igaz hamarosan kiadhatjuk ezt a szóló lemezt is! Most jobb lesz haza mennem... el is indulok! A lifttel lejutottam a földszintre, aztán elsétáltam a parkolóba a kocsimig. Beszáltam és hamarosan beindítottam. A gázba taposva negyed óra elteltével otthon is voltam. De ami ott fogadott csak egy üzenet volt Kirotól:

Szia Strify!

Elmentem Shinhez.

Majd jövök!

Yu az nem tudom hol jár.

Telefon van nálam!

Jó éjt!

Az eszem megáll! Ezek ketten vígan éldegélnek Yuval... ide - oda mennek, amíg énköztem és Shin között dúl a 3. világháború! Ráadásul Kiro mostanában többet van vele, mint én. Tuti LB-k lettek! (xD)

***

Kiro hamarosan lefogta a következő akkordot kedvenc gitárján, aminek a hangja bezengte az elhagyatott raktár épületét. Ez a hely csak mostanság lett a törzshelyük a srácoknak, de itt mindeddig nyugis az élet. Szeretnek itt lenni! Az akkusztika tökéletes, a terem nem kicsi - csak koszos és mindenhol eldobott papírdarabok,cigaretta csikkek vannak. Shin felemelte tekintetét a néhol nyitott tetőszerkezetre, majd észrevett egy harmatcseppet, ami valahonnan fentről hullott alá. Sóhajtására nem jött visszhang, hisz olyan halk volt, hogy csak Kiro hallotta.

- Na? Nem indulunk?

- Jól van.

Egyezet bele a dobos barátja kérdésnek megtett parancsába. Kifelé menet Kirot egy kérdés zavarta: egy kérdés, amit naponta feltesz Shinnek, de az vagy válaszol rá, vagy nem. Ha válaszol az mindig más, és feltehetőleg sosem az igazság, szóval többszöri próbálkozás is szükséges:

- Shin. Nem unod a fősulit?

- Ha már elkezdtem, akkor be is fejezem.

- Elkezdésről és be NEM fejezésről jut eszembe... Shin ... ??

- Nem! Meg ne kérdezd már megint, mert már tényleg kiütlek... utálom őt, levágtad?

- De Shin...

- Soha többé nem lesz semmi jól, mert ő elbaszta - és ezen nincs mit szépíteni...

- És esetleg ha...

- Nincs több lehetőség, én adtam neki egyet, de azt elszalasztotta, mert akar egy szóló lemezt.

- Shin én...

- Soha semmi sem lesz úgy, mint rég volt, Kiro! Elhiszed? Figyelj: maradjunk inkább a DJ-skedésnél. Az neked is bejön, nem?

- Be, de...

- Hát akkor meg? Ennyi! Tiszta lap... kezdjünk új életet!

- Na de Shin én...

- Senki sem fog megbotránkozni semmiért!

- SHIN!!!!

Kiro ezúttal hangos volt és meglehetősen határozott... Shin végre csöndbe maradt. De Kiro, hogy mégjobban sikerüljön drámai kirobbanása még a gitárját is hozzávágta haverjához, majd folytatta:

- Mi lenne ha meghallgatnád, amit mondani akarok?

- Ööö... oké. Mi az amit mondani akarsz?

Kiro gyanús nézések közepedte meredt barátjára, mutató ujját megemelte, száját kissé tátva hagyta. Mintha mondani akarna valamit! Csak nem találja a megfelelő szavakat.

- Na? Hallgatlak, Kiro! Mit akarsz mondani?

- Elfelejtettem. Menjünk tovább!

- Öüm: oké.

Alig indultak el, de Shint a délelőttihez hasonló csapás érte, ugyanis valaki belérohant, aki szépen hátra is zuhant miatta. Shin most kivételesen talpon maradt aztán végigmérte "áldozatát". Hamar felismerte!

- Rima? Hát te? Ö... jól vagy? Gyere segítek!

Hamar felsegítette a lányt, aztán az leporolta farmernadrágját és felnézett rá. Hatalmas szemei kikerekedtek és csodálkozásra utalóan kicsit kinyitotta száját. Shin folytatta a kérdezősködést:

- Nem láttalak. Ne haragudj! Ilyen későn? Mondd, minden rendben?

- Hát persze... "Fiú - akit most látok először" ...

- Nem most látsz először te nagyon szőke!

- Még színvak is vagy? Én vörös vagyok...

- Huhh! Az rosszabb... mi járatban vagy erre?

- Segítettem a kerületi könyvtárban. Ennyi. De te kis is vagy?

- Shin... azaz hogy: Marcel Gothow vagyok... Erin unokabátyja!

- Erin? Ja! Így már értem. Te vagy az a köcsög, aki mindig megveri a haverjait pókerben.

- Nos... igen...

Kiro ekkor belépett a páros közé és barátja fülébe "súgta", de fennhangon, hogy Rima is meghallja:

- Ki ez a szuka?

- Ez kérlek alássan Erin évfolyam társa, Rima Hanataro. Japánból költözött ide és...

- JAPÁN? Szereted a Nanát?

- Őő... mangában vagy animében?

- Manga! Jaj... bárki is vagy nagyon szimpatikus egy liba vagy!

- Mangában megvan az összes könyv - de csak angolul...

- Azta! Shin! Hol szedted fel ezt a nőcit?

- Nem szedtem fel...

- Na de te ki vagy "Miszter Über Helyes Ismeretlen Manga őrült"?

- Kiro.

- Rima!

- De csúcs! Shin! Nem kísérjük haza?

- Hát am... miért is ne? Merre is laksz?

- Nos: az utcánk nevét nem tudom, de azt igen merre kell menni. Egyedül is oda találok.

- Shin. Ez nagyon IQ fighter! Szeretem...

- Á, ha már Kiro beleélte magát... - használta ki Shin az alkalmat - Mutasd az utat!

Rima elindult és a két fiú lekövette. Út alatt beszélgetni kezdtek: jobban csak Kiro és Rima... bár a lány kicsit furcsálta a srác közvetlenségét, de ez Kiro számára teljesen természetes volt. Shin csak mosolygott rajtuk.

A két srác úgy állt Rima két oldalán, mintha csak a testőrei lettek volna! Aki arra járt azt hihette...

- Eredeti vörös a hajad?

- Öüm... ja!

- Király. Shiniii! Megtartsuk?

- Kiro! Ez nem egy kutya, hanem egy szuka... lejött?

- De a kutyáknál a csajt szukának hívják, ugye?

- Ajj...

- Hehe... Shin! Nagyon érdekes barátod van.

- Hojjojj! Nem is tudod mennyire...

- És Kiro? Mióta gitározol? Nos: onnan veszem, hogy gitározol, mert a kezedben van a gitár.

- Tudod kisasszonykám... elég régóta!

- Kisasszonykám?

- Hát miért ne? Elvileg kicsi vagy és nő révén asszony is...

- Ezt a logikát...

Szólalt meg Shin,de szinte csak magának.... egész úton el voltak, jobban összeismerkedtek. Lehet még barátok is lettek! Sőtt: biztos.

***

Reggel arra keltem, hogy fáztam. Épp a takarómat igazgattam, amikor tekintetem a nyitott szoba ajtóra tévedt, amivel szemben ott volt Kiro szobája is. Be volt csukva nála és sötét volt. Hazajött és alszik! Felkecmeregtem az ágyamból és megnéztem Yu itthon van e. Se híre - se hamva! Kíváncsi vagyok merre járhat...