8.rész: Egy két perces kaland

Szióó! ^^

Mi a helyzet? :) Már régen voltam erre felé is... a hülye suli elveszi minden időmet! És most itt az őszi szünet, de most sem mehetek sehova, sem pedig nem tudok írni, mert időm sem lesz. Orvosi vizsgálatok, apummal találka, halottak napja... áh! néha én is szívesen lennék köztük xDxD jó olvasást! ^^ éljetek boldogan még halottak napján is!

[Rima szemszög]

/Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled,

készülj fel rá: fordulat fordulat után ér.

Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket.

Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta,

egymást érik a meglepetések.

A meglepetés homály./

- Victor Hugo -

A napok mostanában meglehetősen gyorsan forognak egymás után. Hamar lett a szombatból vasárnap, a vasárnapból hétfő, a hétfőből kedd és a keddből SZERDA. Ezen a szerdai napon életem sorsdöntő fordulatot vett, ami mára az egész létemet befolyásolja. Együtt kell élnem ennek a napnak a komolyságával, a bánataival és a boldogságával. Hiszen ott álltak szemben egymással, és tekintetükből tökéletesen kiolvasható volt, hogy régi ismerősök. Valahonnan a múltból...

Szőke haja volt, zafír kék szeme, mint a drágakő, vagy mint Shiné. Már máskor is láttam, de sosem gondoltam volna, hogy ő Shin régi barátja, a Cinema Bizarre ex énekese: Andreas Hudec - vagy ahogy mindenki ismeri: Strify. Persze még nem volt alkalmam beszélni vele, de már amikor nem volt több köztünk ettől a kurta egy s fél métertől éreztem, hogy valami köze lesz az életemhez. De hogy mi, azt akkor még nem tudtam! Mostmár tudom.

- Üdv Shin.

- Hali Strify.

Szinte égett köztük a levegő, a feszültség egyre erősödött és én pont kettejük között álltam. Nem tudtam miért ez a rég nem érzett harag, de aztán eszembe jutott, amit Shin mesélt...

- De... az együttes mellett énekelhetett volna egyedül is, nem?

- De igen, csak neki ez nem tetszett és inkább dobott minket...

Máris tisztábban láttam! De talán nem elég tisztán.

Édesapám hamarosan mellém lépett és üdvözlő ölelésre tárta a karját, amire Strify végre felszólalt:

- Szóval ő lenne a lánya,akiről már olyan sokat mesélt?

- Igen. Ő Rima Hanataro! Gyerünk kicsim, mutatkozz be neki...

- Hali! A nevem Rima.

Nyújtottam a kezem, amit ő egy mosollyal díjazott és megszorította. Érdekes, hogy a férfiak milyen erősen fognak kezet!

- Shint meg ismeri...

- Nos... igen!

- Am... valóban ismerjük egymást. De semmi baj. Rimával épp csak beugrottunk!

A szívem nagyot dobbant, mert ez gátat vetett volna az összes tervemnek, ezért megfogtam Shin kezét és hangot adtam magamnak:

- Nem! Vagyis... még csak most jöttünk! Mi jót csináltok, apa?

- Éppen a videókat nézegetjük.

- Valóban? Mi is megkukkanthatjuk?

- Hát ha Strify nincs ellenére...

- Felőlem. Már úgyis régen találkoztam Shinnel.

- És milyen jó is volt az!

Kicsit megszeppentem Shin felszólalására és rémületem tekintetemben tükröt öntött. Sóvárogva reméltem, hogy rosszul hallottam, de mind hiába... tudtam, hogy nem így van!

- Most mondd, hogy nem hiányoztam...

- Hát ezt mondani sem kell!

- Valaha barátok voltunk...

- Valaha! Csak az az idő már elmúlt, Strify...

- Nem kéne ennyire haragudnod!

- Késő bánat!

- Ugyan kérlek... nincs értelme a veszekedésnek!

Bátorkodott apa egy kis csillapításnak indult szöveggel, de láthatólag csak rontott a helyzet komolyságán. Jézusom mit tettem! Már nem is tűnik olyan jó ötletnek a megbékítés... mintha lehetetlen lenne! De aztán mégis csak maradtunk. A videók meglehetősen érdekesnek tűntek, és lerítt, hogy Strify tehetséges, de annyira nem értem akkor, hogy miért hagyta ott a Cinema Bizarret... egy szóló sem érhet ennyit!

- Nos melyik tetszene magának, Strify?

- Nem is tudom. Kikérjük a közönség véleményét is! Ó, drága Rima kisasszony: szerinted melyik lenne alkalmasabb egy lemez trailernek?

Amikor kiejtette a nevem Shin szorított az ölelésen. Éreztem, ahogy a pólómat hozzá szorította a hasamhoz és közben biztosra vettem, hogy fintorog is egyet.

- Nos... nekem a második nyerőbb!

- Értem. Na és Shin?

- Engem nem érdekel...

- Ó, akkor a második lesz...

- Értem! De ne befolyásolja a döntésed a lányom választása... neked kell, hogy teszen!

- Az az igazság, hogy nekem mind a kettő tetszett, ezért tök mindegy, hogy melyik lenne... de köszönöm a segítséget Rima!

- Hát... nincs mit... ó! Hány óra van, apa?

- Fél 5.

- Jaj ne! Shinnek mennie kell az órájára! Estin van. Akkor menjünk?

- Jól van. Hazaviszlek!

- Ööö... Rima, kicsim!

- Igen apus?

- APUS??! O.o Oké! Figyelj: vidd el a kulcsom, mert anyudnak be kellett mennie a céghez valamiért. Egyedül leszel otthon, mert Akiko elment Serenahoz!

- Na és Yukito?

- Ő már valószínűleg a barátnőjével lófrál.

- Értem.

- Rima! Tik-takk!

Szólt Shin, majd megfogta a kezem és elindultunk kifelé. Strify viszont még utánnunk lépett:

- Én azért örülök, hogy még élsz.

- Hát az érzés sajnos nem kölcsönös.

- És annak is örülök, hogy megismertelek, Rima!

Megfogta a kezem és KÉZENCSÓKOLT!!! Ez a gesztus valamiért mindig lenyűgözött a fiúknál, de hamar vissza kellett térjek álomföldről, mert Shin akkorát rántott rajtam, hogy azt hittem kiszakad a mancsom...

- Én is! Viszlát!

Kiértünk a kocsihoz és rögtön rákezdtünk a szokásos vitára:

- Neked meg mi bajod volt? Strify igazi úri ember...

- Nem igaz! Nem szokott ilyen lenni. Azért csinálta, hogy engem idegesítsen!

- Miért hiszed?

- Rima, nem hiszem, hanem tudom...

- De Shin ... !!

Szavamnál fogott, és magához vont. Ölelése meleg volt és puha... óvó, és féltő... szeretem amikor megölel! Már a kezdetek óta... a szombati party után ugyanis folyamatosan összefutunk és mindig öleléssel üdvözöl, vagy három puszival. Gyakran megfogja a kezem, és egy jó darabig el sem engedi. Néha átkarolja a derekam, néha megsimogatja a fejem búbját. Van hogy a hajamat simogatja! Nem tudom mit jelentsen ez... nekem nem megy az ilyen gyors "szerelembe esés"! Sosem nem is ment. De mintha... nem! Hülyeséget beszélek. Hiszen Shin nekem is tetszik! Akkor most miért paráztam rá a dologra?

***

- Szóvaaal... most megint szakítottatok?

Kérdezte Kiro Yura meredve. A fiú megrázta a fejét, Romeo pedig megkavarta a kávéját és tovább figyelte a másik két fiút.

- Nem. Most kibékültünk!

- Jézus. Titeket nem lehet követni! Szerinted Romeo?

Romeo bólintott és beleivott az italba. Kiro fejében sok minden kavargott most, hiszen ő már a kezdetek óta nem szimpatizált Erinnel. És Yuval amúgy is folyton folyvást összevesznek! Szinte nincs olyan hét, hogy ne szakítanának.

- Látod! Romeo szerint sem.

- Kiro, szerintem Romeonak tök mindegy! Az nem fog bele szólni semmibe, amit őt nem érinti. Ugye?

Fordult a most jelenleg fekete hajú srác a szintishez, aki a változatosság kedvéért kettőt bólintott. Kiro megrázta okos fejecskéjét és már épp azon volt, hogyan váltson témát, amikor Yu ismét szavánál fogta:

- De neked mi bajod van Erinnel, Kiro? Amióta összejöttünk te egyre jobban utálod. Megmondod miért?

A társalgás kedvéért meg akarta fogni Kiro kezét, de az gyorsan elrántotta és elfordult Yu felől. Megforgatta szemét és felállt.

- Most meg hova mész?

- Haza. Nem akarom magamat ismételni!

Mondta és elment. Yu ránézett Romeora:

- Ezt mi lelte?

Romeo vállat vont és lehörpintette az utolsó csepp kávét is. Yu sóhajtott egyet, majd ránézett barátjára, aki most tette le a csészét.

- Romeo! Te zseni vagy. Utánna megyek!

Yu felkapta dzsekijét és másik barátja után rohant. Romeo magára maradt. Kért még egy kávét.

***

Otthon magamba roskadva feküdtem a földön és zenét hallgattam az iPODomon. Zene hallgatás közben megy a legjobban a relaxálás, és a gondolkodás. Nem értem Shin miért gyűlöli ilyen szinten Strifyt. Így nem igen fog bevállni a tervem... vajon mi történhetett kb. egy éve, vagy mittudom én mikor? Jobb lesz megtudnom. Holnap már akcióba is lépek!