Sziasztok!
Hosszas várakozás után itt a kövi rész! Remélem elnyeri tetszéseteket! ^^ A folytatással kapcsolatban nem ígérek semmit... tudjátok! ˘.˘ Na legyetek jók ha tudtok - a többi nem számít...
Ó a résszel kapcsolatban csak ennyi: katt a linkekre! ^^
[Rima szemszög]
/Némelyik álom meghal és lehullik,
Ez az élet egyik keserű igazsága.
Hány ilyen keserű igazság van még?/
- Ismeretlen szerző -
Követhetetlen gyorsasággal érkezett el a péntek. Bár még csak délután van és éppen most igyekszem haza felé Erin társaságában, aki érdekes hírekkel állt elő számomra, miszerint összeveszett Yuval. Nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak e vagy nevessek - hiszen Yu ezerszer jobban jár, ha szakít Erinnel - tehát inkább csak csendben figyeltem. Gondolataimba mélyedtem, miközben úgy tettem, mintha rá figyelnék. Nem tudtam, hogy mit kéne felkapnom magamra egy disco erejéig, hiszen még soha nem is voltam. De biztos elég egy farmer és egy póló... ha meg nem akkor meg így jártam.
- Hé, Rima! Figyelsz te rám?
- Hogyne.
- Látom! Min jár az eszed?
- Áh semmin... csak tudod este Shinnel discoba megyek és...
- SHINNEL???!! Szórakozol?
- Öö... nem! De most nem tudom, hogy...
- Ó, szavad ne feledd! Mit veszel fel, tudod már?
- Hát persze... ! Hogy nem...
- Úr Isten! Te Shinnel mész buliba. Nahát! Fogadok, hogy a Glam Discoba!
- Igen.
- Ott ő szokott Dj-skedni! Tuti, hogy bejössz neki. Másként nem hívna el discoba, ahol ő zenél!
- Figyelj Erin, mi csak barátok vagyunk, és szerintem nem tetszem neki. Vagy nem tudom.
- Nem? Hát akkor még nem.
A zsebében kapart valamit és előszedte a lafflojét. Kattogtatott rajta majd a kezembe nyomta és közölte szándékát:
- Hívd fel anyádat! Most hozzánk megyünk...
***
Erin háza csodálatos - bár még mindig nem nagyobb, mint a miénk. De a szobája nagyobb az enyémtől! Na nem baj - nekem sincs épp kicsi.
A szobájában letelepedtem a hatalmas francia ágyra és a fal helyett szolgáló akváriumot kezdtem pásztázni. A szobájában minden lila - bár az akvárium az kék. És a szekrényei is a falba vannak építve. Padlószőnyege van, ami szintén a lila egyik színárnyalatában pompázik. Már épp kipakolta a második szekrényét, amikor elkezdte a kommunikációt velem szemben:
- Olyan kis vékonyka vagy. Alig találok ruhát! Japánba mindenki ilyen vékony?
- Csak vékonyabbak.
- Úr Isten! Na nem baj. Hát meg is van! Ezt próbáld meg.
Egy leopárd mintás, pánt nélküli toppot dobott hozzám. Engedelmeskedtem és lekaptam a pólómat, hogy felpróbáljam az Erintől kapott tunikát. Mikor felvettem felálltam.
- Na?
- Hát... túl szolid!
- SZOLID? Akkor nálad milyen a kirívó?
- Mindjárt meglátod! Próbáld ezt.
Ez most egy rózsaszín párduc mintás volt, meglehetősen merész kivágással és még háta sem volt. Vagyis egy ilyen vékony csipke cucc... Ebben nézegettem magam Erin harmadik szekrényének ajtaján lévő tükrében és éppen azon tanakodtam, hogy vajon a ribancok miért járkálnak ilyenekben... egész jól nézett ki, de nekem nem a stílusom...
- Nem a stílusod? Basszus... nehéz eset vagy! Akarsz tetszeni a kuzinomnak vagy sem?
- Hát persze, hogy akarok, nem erről van szó - de ez még nekem is túl... nos: V alakú! És tuti fázna benne a hátam.
- Ne variáljál már annyit. Mit kezdjek veled? Aha. Meg is van! Ezt próbáld meg!
A következő darab egészen tetszett. Kis mellényke volt, amiből csutkára ki van az ember lányának a hasa és a dereka. Biztosra veszem, hogy a discoban melegebb lesz, de nem hinném, hogy ez elég indok arra, hogy így "kiöltözzek"...
- Miért nem, Rima? Ebbe mész és kész. Úgy fest rajtad, mint Hamupipőkén a porcelán cipő.
- Üveg!
- Bocs. Akkor az! Tehát ez tökéletes lesz, szerintem! Ha ebbe mész, öcsém... a kuzinomnak tuti kiguvad a szeme!
- Hát... ettől félek én is.
- No para! Dögös vagy.
- Wááh.
- Kell hozzá egy szexi farmer egy pink magas sarkúval.
- Neked mániád a rózsaszín?
- Csak a lila után.
- Ohh. Én kérek elnézést!
- Na mindegy. Neked adom! Nekem még úgyis van sárga/fehér mintásba.
- Kösz.
A gyors ruhaválasztás után még jöttek a jó tanácsok, tánc tippek, tetti, cselekedeti tanácsok. Erin szerint Shin ritka válogatós csajok terén, szóval esélyem sincs nála - de vannak még csodák, mert akkor nem hívott volna randizni. Ó, ezt vajon felfoghatom egy randinak?
***
Már percenként tekintek az órára, fel - alá járkálok és nem tudom mi bajom. Sosem izgultam még így eddigi életemben! Még a fizika dogáknál sem! Pedig az felér egy sortűzzel. Ám mikor már éppen helyet foglaltam megcsörrent a telefonom. Az első hang sem hangzott le teljesen, de már fel is kaptam, szememben a remény szikrája lobogott:
- Hallo?
- Szia Rima! Ott vagytok már?
- Bazdmeg Erin. Épp Shin hívását várom! Még nem vagyunk ott.
- Késik.
- Igen!
Hűledeztem kétségbe esetten, mikor Erin felnevetett a vonal túlsó végéből:
- De bolond vagy. Úgyis elmegy. Csak elegánsan késik.
- Nyehh én meg majd elegánsan orrba csapom!
És ekkor szólalt meg a csengő. Nem bírtam a hormonjaimmal és belesikítottam a telefonba, amire Erin visszasikított.
- Ne ijesztegess!
- Ez ő lesz, Erin! Ő!!
- Jó, akkor érezzétek jól magatokat. Szia!
- Meg lesz. Pápi!
Bedugtam a telefont a zsebembe, felvettem a dzsekimet - hogy öltözetem csak akkor legyen teljes mikor beértünk a diszkóba. Addig nem fogja látni! - és már rohantam is az ajtóhoz. Adtam puszit anyunak, felkaptam a kicsi kézi táskám és kinyitottam az ajtót. Már éppen örültem...
- Szia Rima! Jöttem!
- Ó, Margitte... azt hittem... azt hittem más vagy! Akyhoz jöttél?
- Igen.
Margitte Akiko dadusa. Még Japánban kapartuk össze és azóta velünk van! Jó és megbízható nő. Csak az én türelmem véges! - már úgy véltem nem fog sokat késni ezért elindultam kifelé. Majd az udvaron megvárom! - futott át elmémen, de már kint is voltam. Leültem a padunkra az öreg tölgy alatt és felnéztem. A lombokra! Az őszi szellő megmozgatta a leveleit, ami végett kísérteties susogás keletkezett. Kicsit hunyorítottam és észre vettem a holdat a tölgyfa lombjai mögött. Telihold. Ismét nem fogok aludni az este!
Egészen belemerültem a tájelemzésbe, amiből csak egy dudaszó ugrasztott ki! Ez már ő lesz, minden képpen. Rátévedt tekintetem a járműre és elmosolyodtam. Egy szőke srác szált ki belőle és feljebb tolta napszemüvegét. Közelebb mentem hát hozzá, mire ő került egyet és szemtől szemben álltunk.
- Minek a napszemcsi? Túl nagy az UV sugárzás az éjszaka közepén?
- Az imidzs része. Mehetünk?
- Persze.
Beültünk a kocsiba és már hajtottunk is a Disko felé. Az út alatt nem sokat beszélgettünk, csak egy-két szót, de tényleg semmi többet. Ám mikor kiszáltunk és tekintetem a hatalmas épületre vándorolt a sok fénnyel és lézerrel együtt csodálatosnak és meglehetősen nagynak véltem. Nem tudom mi szép van egy disco épületében, de ez szép, az tény...
- Atya - Úr - Isten!!!
- Mi az? Hehe... csak nem megálltál a fejlődésben, Rima?
- Hát... fogjuk rá! És te minden pénteken itt vagy?
- Nem minden pénteken. Máshol is járok, nyugi. Nem akarsz bejönni?
- Hát, de... ha már megkérdezted...
A kígyózó sorban már majdnem kirobbant a 3. világháború. Sokan türelmetlenkedtek, tolakodtak, lökdösődtek - és Shin meg lazán megfogta a kezem és előre trappolt. A biztonsági őr - egy igazi állat - szó szerint lenézett ránk. Olyan magas volt, mint a Jeti! És karba fonta kezeit, miközben kopasz fején megcsillantak a fények és szinte nappalnak éreztem az éj közepét. Már el van 8 óra! Rég besötétedett. Októberben gyorsan sötétedik!
Shin elvigyorodott és lekezelt a két méteres body guardal, aki kérdőre vonta:
- Nocsak, megint új csajod van Mr. Hangover?
- Kicsoda?
Bátorkodtam egy kérdéssel, amire csak egy kacaj volt a válasz mindkét féltől. Elpirultam. Shin megmagyarázta:
- Az az előadó nevem!
- Ja... úr isten de ciki!
- Dehogy is... szerintem cuki voltál! Na gyerünk. Szia Ash!
- Csáó! Jó szórakozást!
Betévedve egyre szorosabban bújtam Shinbe, aki csak mosolygott szégyenlősségemen és végül megkérdezte:
- Voltál te már discoban?
- Én? Nos... még nem!
- Oké. Akkor gyere! Ez itt az öltözőm ajtaja. Fáradj beljebb!
- Úr Isten! Neked saját öltöződ van?
- Hát... miért ne?
- Oooookéés!
Becsukta az ajtót. A kinti zajok itt bent darázs drungáshoz hasonlítottak a leginkább, a zenét sem értettem tisztán. Shin leült egy székre és elkezdett make upolni, miközben én körbenéztem. Szép "kis" öltöző!
- Nincs meleged? Tedd le a kabátodat az enyém mellé.
- Hát jó...
Ó, már szinte el is felejtettem milyen ruha van rajtam! Ismét arcomba szökött a vér, sóhajtottam - de végül levettem a kabátot.Szembe fordultam Shinnel, aki eltátotta a száját. Ezt nem bírtam ki nevetés nélkül! Szégyenlősen játszottam magam előtt az ujjaimmal. Továbbra is egy paradicsom látszatát keltettem - de ez Őt nem zavarta. Felállt. Kuncogott egyet, majd közelebb lépett és zsebre vágta kezit. Fekete csőszárba volt és tornacipőben. A pólója szürke volt és egy "Music=Life" felirat díszelgett rajta flitterekből kirakva.
Felnéztem az arcára, amiről még mindig ugyanaz a meglepődöttség jött le, mint egy másodperccel előbb. Beletúrt a hajába, majd megint kuncogott. Még közelebb lépett. Már csak 40 cm lehetett köztünk, amikor végre megszólalt:
- Nagyon dögös vagy. Ha mondhatok ilyet!
- Ohh... köszi...
Az a kínos 5 perc... megint behálózott. Szavakat kerestem, de nem találtam, hisz végig a Shin és köztem lévő távolság rohamos csökkenésére koncentráltam! Hú, Erin! Ennyire gyors a hatása ennek a szerkónak?
Jobban szemügyre vett és elkezdett körülöttem lépkedni. Mosolygott és kuncogott. Mögém érve végigsimított a derekamon, amire én kuncogtam egyet és megfordultam. Ismét szemben álltam vele...
- Hehe.. ezt még egyszer ne csináld!
- Csak nem csikis vagy?
- Nem, de irritál... bocs!
- Semmi baj. Tényleg szép vagy. Csak ismerős a mellény... már nem is tudom honnan.
- Erintől kaptam!
- Ja, akkor onnan...
Ekkor kinyitódott az ajtó és belépett rajta egy fekete hajú srác, szemüvegben:
- Gyere Mr. Hangover! Most rajtad a buli szeme...
- Vettem. Gyere Rima...
Belékaroltam és kisétáltunk a tomboló tömegbe. Megint rákényszerültem arra, hogy hozzá simuljak, mert kicsit tartok tőle, hogy nem épp égbe törő magasságom révén még véletlenül eltipornak. De Shin jelenléte most valamilyen szintű megnyugvással töltött el...
A sok táncoló ember közül egy - kettő szakított ránk némi figyelmet, de senki sem vitte túlzásba... tulajdon képpen ez nem is meglepő, de sebaj!
A DJ pulthoz lépve már azon merengtem én vajon mit fogok addig csinálni, amíg Shin itt kiéli magát, de még mielőtt megfelelő hangot adtam volna ezen engem foglalkoztó ténynek Ő helyettem is válaszolt a még fel nem tett kérdésre:
- Ott lehetsz velem. Annyi a dolgod, hogy a fejedre teszed ezt a fülhallgatót, néha segítesz nekem, de amúgy táncolhatnál is. Nyugi én is azt csinálom!
- Okés. Majd meglátjuk mennyire megy a dance...
Mosolygott és belevágott a zenélésbe. Először a rövid köszöntő szöveg, majd utánna a zene...
***
Egész végig nagyon jól éreztem magam. Sokat nevettünk, táncikáltunk, magyaráztunk - de amúgy senki nem hallott semmit... - és még többet táncoltunk! A külön féle tánclépések közül egy - kettőt én is ellestem, de azért nem koppintottam a komplett koreográfiát. Egy igazán jó estét hagyhattunk magunk mögött! - de már megint itt vagyunk az öltözőben. Nevetgélünk és közben fantát iszunk.
- Hát akkor jól érezted magad?
- Az nem kifejezés Mr. Hangover.
- Jó, akkor majd még megismételjük!
- Benne vagyok.
- Na, de gyere... menjünk akkor haza! Már el van kettő óra.
- Máris? De gyorsan megy az idő...
- Ugye? Na vedd a kabátod...
És hazamentünk. Bár a kocsiban ülve még felidéztük az este perceit, de annyira nem éltük át, mint bent. Ez volt életem egyik legszebb napja! És annyira jó, ha az embernek ilyen barátai vannak, mint Shiniii... sőtt: nálam már az is jó, hogy egyáltalán van barátom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése