4.rész: Reményt adó hajnal

sziasztok!

megint késtem -tudom xDxD remélem azért nincs harag! jó olvasást! :D

[Rima szemszög]

/Akivel találkoztál, az újra megjelenik, akit elengedtél, az visszatér. Ne tékozold el a kegyelmet, amit kaptál./

- Paulo Coelho -

A horizont vonal felett egyre szürkébb, majd kékebb lett az égbolt. Új nap virradt és ezzel egyetemben egy új esély is. Japánban azt tartják: semmi sem ad nagyobb reményt, mint a hajnal. Tényleg... kis hazámban nyilván valóan most virágzott el az álltalunk "Sakura fának" nevezett növény. Virágai rózsaszínek és halvány fehér porzói olyanok, mint a tsubaki (kamilla virág). Illatot nem árasztanak, mert azt a szirom adja, de már a látványuk is nyugalommal bír. Egy-egy szirom vagy porzó reménytelen, de közösen alkotnak egy teljes fát... én is jelentéktelen vagyok, de mégis nélkülem talán nem lenne minden ugyanaz. Ugye?

Tegnap Kiro és Shin valóban hazáig kísértek és nagyon kedves fiúknak tűntek. Bár először tényleg nem derengett kik ők! De aztán mikor beszéltünk folyamatosan többet is ráébredtem: tényleg ismerem őket! A suliban az esti fősuli tagozaton tanul Shin is és Kiro az egyik barátja. Bár azért nem derengett kik is lennének valójában, mert nem a saját neveiket használják. Én nem tudom miért! Nekem semmi bajom nincs a Hanataro Rimával - bocs: Rima Hanataro. Mindig elfelejtem, hogy itt németben fordítva kell használni a neveinket. Na nem baj!

Az ébresztő órám már negyedszer prüttyög - ideje lenne kijönni, mert ezek az 5 perces szundik elveszik az összes időmet amit készülődésre fordíthatnék... szóval már nem nyomtam le a "szundit"! Felültem az ágyamba, bágyadt tekintettel beletúrtam hajamba majd sóhajtások közepedte kikecmeregtem. Állva nyújtóztam egyet, aztán lassú, kimért léptekkel értem el szekrényemhez. Már tegnap kitaláltam milyen ruhába legyek ma, szóval csak elő kell keríteni! Hamarosan kézbe kaptam egy fekete, csőnadrágot és egy fehér pólót minden féle színes krix-kraxal az elején. Beálltam a tükör elé és megfésülkögtem. A hajam borzalmas, nem igen lehet vele mit kezdeni, ezért csak szétengedve hagytam. Kimentem reggelizni. Akiko társaságában elfogyasztottam a gabona pelyhet és utánna már indultam is a cipőmért.

- Rima, hány órád lesz?

- Hat.

- Ó te szegény. Nekem 4!

- Aky, te csak 6-os vagy! Én meg már 11-es gimnazista. Szerinted ... ??

- Jól van átjött... inkább megyek is, mert ma anya visz suliba.

- Még itthon van?

- Persze.

- Engem nem vinne el?

- Azt mondta két perc és indul. Te meg majd menjél gyalog!

- Oh, köszi. Mondd meg neki is!

- Jó...

Akiko elment és megint magamra maradtam. Yukito most korábban ment el szerencsémre, szóval lesz időm a várakozásra. Nem sokat bíbelődtem, én is elindultam akkor tehát gyalog. 20 percre van innen a suli, nem nagy kunszt. Az iPOD-om nálam, nem fogok unatkozni. Most Yuki rakott rá egy csomó új számot - kíváncsi vagyok miket. Tehát betettem a fülembe és már indultam is!

Nem siettem, mert még csak negyed 8. Bőven kiérek 8-ig. A zene meg éltet és löki belém az energiát. Már az út felét megtettem mikor a zebrához értem, amin átkelve már csak 10 perc. Vagy több... közben minden energiámmal figyeltem a fülesemből áradó dallamokra és a zebrán átérve meg kellett álnom, mert egy nagyon szép, érdekes és lassú számot hallgattam. Mi ez? Zongora... egy férfi énekes. Ritka dolog az már biztos... mostanában több kiscsaj művészkedik (már ha ezt annak lehet nevezni)... és ez... ez csodálatos. Mintha visszhang lenne! Nagyon jó... mintha már hallottam volna!

Turning the lights out,burnin' the candlesAnd the mirrors gonna fog tonight!Turning the lights out,Tighten the handcuffsAnd the mirrors gonna fog tonight!

Ez Natalia Kills! Vagyis... neki az egyik száma... a dalszövegből jöttem rá. De ki ez? Nem bírom tovább... - kivettem az iPOD-ot a zsebemből és a park közepén megállva kezdtem a kijelzőre fordítani az összes figyelmem: Mirrors - Natalia Kills Cover by Mr. Hangover.mp3 - te jó ég! Ez a csávó tudhat valamit... alig várom, hogy megmutassam Erinnek!

- Ez az idióta kuzinom...

- SHIN?????

- Ja...

- Nem is tudtam, hogy zenél... még... nem mondta!

- Nem. De ti nem is szoktatok beszélgetni!

- Tegnap haza kísért a haverjával.

- Ja vagy úgy. És? Milyen volt?

- Hogyhogy "milyen volt" ? Milyen lett volna? Vagy micsoda?

- A kuzinom...

- Erin... én ennyiből nem tudok leszűrni semmit! Ez idáig kedves meg minden, de semmi több...

- Hm... azért csak gondold át. Shint mindenki szereti!

- Hát... ha te mondod...

- Na de ha nem tudtad ki énekelte akkor mit keres az mp3-adon?

- Hát nekem a bátyám szokott számokat pakolgatni az iPOD-omra...

- Miért?

- Mert én nem tudom, hogy kell! Meg nekem mindegy végül is... mindent meghallgatok! És Yukito egész jó ízlésű zene téren...

- Hát mert másban nem?

- Nem. Na, de mesélj! Milyen volt tegnap a barátoddal?

- Hát... milyen lett volna? El voltunk...

- Csak ennyi? Ez nem nagyon nagy dolog...

- Hát... ha tudnád...

- Mert??? Más is volt??

- Rima, már elmúltam 17 éves... és... ha már szülinapomra nem jött össze...

- Ti lefeküdtetek????

- Hát... nem fogok a szemedbe hazudni...

- Úr Isten Erin!!! Észnél vagy?? És ha teherbe ejt?

- Hülye... védekeztünk!

- Jó, de... pont vele?

- Yu normális srác!

- Hát szerintem... veszélyesnek tűnik!

- Dehogy az! Ő kis bolondos meg vicces... ha kell viszont oda tudja adni magát!

- Azt hallom...

- Rima...

- Igazán elmondhattad volna a szándékod!

- Ne izélj már... mit kell ezen kibukni? Japánban talán nem szoktak tizenévesen szexelni?

- Hát... ezt nem fogom a nemzettségemre! Csak annyi lenne, hogy... ki nem néztem volna belőled! És mégis hány éves is ő?

- 23...

- Te meg 17. Büszke lehetsz magadra!

- Nem értem miért vagy így kibukva...

- Mert féltelek...

- Ó Rima... de kis butus vagy...

Megölelt. Erin alapértelmében nagyon fiús egyén: sosem sminkeli magát, nem jár szoknyába, magassarkúja sincs és focizik verseny szerűen. Még az ölelése is olyan, mint egy srácé! Nekem furcsa ahogy simogatja a hajam és a derekamnál fog... de ettől függetlenül ő az egyetlen legjobb barátnőm. A többiektől egy fél világ tart távol... Japánba rengeteg barátom van! Fiúk - lányok egyaránt... és nagyon rossz, hogy csak hosszabb szünetekben (télen és nyáron) láthatom őket viszont. Amúgy online tartjuk a kapcsolatot, de az nem az igazi... egy lánnyal még levelezek is... Yamada Akaneval. Akane volt a legjobb barátnőm és most alig lehetek vele... ő teljesen Erin ellentétje! Félős, ragaszkodó, szerény és csajos. Csak emos, de az nem lényeg! Amíg nem vagdossa magát addig okééé. Azok akik már ilyen mélyre süllyednek szánalmat sem érdemelnek. Az életük egy rakat szar és még magukat sem tudják megbecsülni - vagy valamit nem tudnak elérni... borzalmas... de visszatérve Akanera: ő nagyon rendes, figyelmes és megbízható. Nagyon tud hiányozni is.

- Rima! Itt vagy?

- Ja persze... csak eszembe jutott egy pár dolog...

- Értem. Becsöngettek. Légy jó! 5 órám lesz, de nem tudlak megvárni, ne haragudj... szia!

***

Úgy tudom értékelni ezeket a gyerekes megmozdulásokat: hülye becenevek ragasztgatása, "üss meg" táblák a pólómra téve és az egyéb rasszista megmozdulások... most is épp az öltözőben vagyok tesi után és a cipőmből törölgetem a ketchupot. Kedves gesztus. Kénytelen leszek a tornacipőmben haza menni. Szegény NIKE cipőcske... (xD) és ez még csak a kezdet! Az öltöző ajtaja is be van zárva. Milyen figyelmes! S mindezt csak azért, hogy szarul érezzem magam. Király! Kész szerencse, hogy az öltöző a földszinten van! Amikor bezárnak mindig itt mászok ki... Hát most sem volt másként! Leugrottam és leporoltam a mész foltokat a nacimról, majd elindultam előre. Jaj ne! Lehet ez a nap még ettől is rosszabb?? Aramina és a klónjai...

- Nocsak Rima! Csak nem megint az ablakon kellett kijönnöd?

- Szemét!

- Hogy mondod?!

- Ööö... sehogy! Csak hangosan gondolkozom...

Igyekeztem sietni. A táskámat feldobtam a hátamra és szapora léptekkel indultam el felé. Csak egy dolog aggaszt: a dobozos kólák, amiket a lányok most fogyasztottak el! - alig tudtam mindezt végiggondolni és már repült is felém egy... sikítani sem volt időm, csak szaladni...

- Hova szaladsz kicsi kínai?

- Ejnye Ruky... ő japán!

- Tök mindegy... csíkszem-csíkszem, ápolt frizura, örökké márkás cipők... hülye picsa!

És repült a következő, ami hátba talált... hátra pillantottam és mikor visszanéztem: hupsz... valakibe megint belerohantam! Shin?

- Rima?

- Shin? Ó, jó lenne ha már egyszer nem így találkoznánk...

- Igazad van. Gyere, segítek!

Nyújtotta a kezét, amit én kéjesen elfogadtam. Felálltam és már éppen mondtam volna, hogy "kösz" , de ekkor a harmadik doboz úgy búrán talált, hogy szinte csillagokat láttam... klassz: legalább én is átérezhetem amit az űrhajósok szoktak nap - mint nap... de mikor hátra néztem már senki nem volt sehol. Shin kuncogott egyet, és belerúgott a már földön heverő üvegbe.

- Érdekes módszerekkel keresed a barátaidat...

- Hát ugye? Nem is tudod mennyire...

- Jól vagy amúgy?

- Hát persze... haza megyek első lesz, hogy felkötöm magam!

- Mi bajuk van veled?

- Az, hogy japán vagyok és, hogy gazdagok a szüleim.

- És melyik jobban?

- Az, hogy japán vagyok...

- Miért? Én imádom japánt...

- Hát... jó lenne ha más is így gondolná... de figyelj már! Tök jó, hogy találkoztunk. Úgy is kérdezni akartam valamit!

És már kapartam is elő az iPOD-omat, amin a tőle hallott szám van. A fülest hamar szétszedtem és sejtelmesen megkértem, hogy hallgasson végig velem egy számot. Beleegyezett. Leültünk az egyik padra és elindítottam a számot. Ő jót nevetett.

- Na most mi olyan vicces? Szerintem ez fantasztikus!

- Hát... már sokan mondták...

- Tudod, hogy ezzel vihetnéd is valamire? Lehetnél akár híres is!

- Hát te nem is tudod?

- Micsodát?

- Hogy én... hát: enyhén híres vagyok!

- Tényleg? Hát tényleg vissza vagyok maradva. Énekes vagy?

- Tulajdon képpen DJ és exdobos.

- Ex? Mert?

- Mert a banda amiben játszottam feloszlott.

- Ó, sajnálom... de miért?

- Mert az énekesünk egy fasz!

- Hé! Miért mondasz ilyet róla? Bárki is az...

- Mert ő inkább magán akcióba kezdett.

- De... az együttes mellett énekelhetett volna egyedül is, nem?

- De igen, csak neki ez nem tetszett és inkább dobott minket...

- Félek, hogy rosszul fogod fel a helyzetet... de be bírom neked bizonyítani, hogy itt valamit rosszul gondolsz!

- Te? És hogyan?

- Apum egy stúdió tulaja és alkalmazottja is egyben. Nap mint nap találkozik szólósokkal, és ő tudná...

- Nagyon rendes tőled, de ennyivel nem fogsz bizonyítani!

- Nem e?

Pattantam fel mellőle és széles mosoly terült arcomra. Már mindent kitaláltam hogy lesz és csak az ő beleegyezése kellene...

- Shin, jövőhét szerdára ne tervezz semmit! Vagyis délután 5-től... beviszlek a stúdióba és ott elmagyarázom neked miért gondolkozom így!

Egy percig habozott, de aztán gyorsan hangot adott saját akaratának:

- Hát nem bánom, ha te péntek este eljösz velem egy buliba! Én leszek a DJ. Ingyen be tudlak vinni!

- Shin én... nem is tudom...

- Ne kéresd magad!

- Még gondolkoznom kellene...

- Nos: az édességek serkentik az agy működését. Gyere, meghívlak fagyizni! Még van egy órám szabad. Azt szívesen tölteném veled!

- Hát... jól van...

És elmentünk egy közeli fagyizóba. Ott jól elbeszélgettünk és sokat hülyéskedtünk. Szerintem már egyre több mindent tudok róla... és eddig nagyon jó fejnek tűnik! Lehetne akár a bátyám is... hát: meg kell hagyni mérföldekkel jobb lenne, mint Yuki...

Mesélt nekem a régi bandájáról, a DJ-skedésről és arról, hogy kik a barátai, kikkel él, meg ilyenek. Beszélt a családjáról és arról, milyen volt középsulisnak. Kollégista volt és rengeteg barátja volt! Aztán megalapult a CB is, és abba hagyta a középsulit 12. előtt...

Én is meséltem neki mindenről. De tényleg mindenről! Arról is mennyire rossz nekem és, hogy az unoka húga nélkül meghalnék...

- Hát Erin nélkül tényleg nincs élet, de ha van, akkor meg rosszabb, mint egy világháború. Elég érdekes lány, és szokása, hogy benne van minden rosszban! Vigyázz vele...

- Én imádom!

- Hát... egy ilyen aranyos csajszinak, mint te jobb barátai is lehetnének.

- Voltak... de már mindegy...

- Hiányoznak?

- Hát... nagyon! Én itt... nem érzem jól magam... nem is szeretnek! Mindenki utál... pedig jól tanulok és nem bántok senkit! Nem értem: ha én nem bántom őket, ők miért bántanak engem? Te sem tudod?

- Hát honnan? De nehogy sírj nekem! Rima! Ezek a te szomorúságodból nyerik az erejüket! Ha nem hagyod magad nekik akkor előbb - utóbb fel fogják adni. Higgyél nekem!

- Szeretnék, de... mindegy! Nem megyünk?

- Ha így akarod...

A suliig szót sem szóltunk egymáshoz. Elkenődtem én is és ő is. Szerintem ő csak azért, mert én is... olyan kedves srác! És tehetséges. Valamint figyelmes és lenyűgöző az odaadása... nem is ismerjük szinte egymást, de most mégis itt vígasztal és rám terítette a pulcsiját. Valóban hideg van... de nem akarom, hogy ő is megfázzon!

- Hé, Shin! Nem kéne... vagyis: nem akarom, hogy megfázz, pedig egy szál pólóban erre igen sok lehetőséged van!

- Hagyjad csak! Nekem amúgy is melegem volt...

- Hm... köszi!

- Alap dolog...

Az iskolához érve visszaadtam neki, majd elköszöntünk és már épp indultam volna mikor...

- Hé Rima! Akkor pénteken?

- Ott leszek.

- Jó! Tudod merre van a Glam Disco?

- Ööö... nem, de majd csak odatalálok!

- Nem kell. Hétre érted megyek!

- Öüm... okés! Szia.

- Szia, légy jó!

- Okés, vigyázz magadra...

Integettünk majd ő is elindult és én is. Hazafelé az út felét megtéve már csak ugrándoztam. Sosem voltam ilyen boldog! Végre van Erinen kívül is barátom. Egy álom vált valóra! Köszönöm Mr. Hangover...