9.rész: Melletted én is megnyugvást találok

Sziasztok!

Itt a kövi rész. Itt már szorul a hurok! Izgulós lesz a helyzet becs szó ;))) kérek komikat!! ^^ Pussyy

[Strify szemszög]

/Tükörbe nézek, de másként látom magam -

Okoztam egy csalódást és ez befolyásol.

Az érzelem neve: szégyen./

- Ismeretlen szerző -

Nem tudom mi okozta ezt az esemény sort, aminek következtében most kedves lakótársammal, Kiroval veszekszem. Sosem tudtam igazán uralkodni magamon, de most végképp nem megy. És mindezt Kiro sínyli meg, mert ha valakin, akkor rajta lehet a legjobban kitölteni a dühömet. A mosolya mindig ráébreszt mekkora balfék vagyok, és arra, hogy milyen gáz, hogy őt akarom megsérteni, miközben csak magamat teszem nevetségessé. Nevet.

- Ne nevess te balfasz, mert kinyírlak!

- Hhh... dehh most... hhh... mit kezdjek veled? Annyira drámaian tudsz kiborulni, hogy az már egyszerűen fergeteges!

- Fergeteges? Te fasz! Megmutatom mi a fergeteges...

- Mi a rákomért ölitek már egymást?

Hirtelen Yu jelent meg szemeim előtt, ami szintén befolyásolta kitörésemet. Hátrafordultam és belecsapódtam mellkasába barátomnak, majd felnéztem az arcára - oké, magas, de én sem vagyok alacsony! Az alacsony az ott kezdődik ahol Kiro éli az életét. Na az ő magassága aztán izgalmas téma!

- Semmi, csak Strify találkozott Shinnel, és nem volt épp szívéjes viszontlátás.

- Szívéjes? És még te vagy ideges Strify? Úgy utál téged, mint egy borz a fürdést!

- Kösz Yu, imádom az ilyen előtörő hasonlataidat.

- De akkor sem vágom mit mérgeskedsz.

Leült az asztalhoz és elvett egy almát a tálból, majd megtörölte pólójába. Kiroval nyomkövető ként figyeltük a mozdulatot, amint a szájához emelte a vörös gyümölcsöt és hófehér fogait belemélyesztette, mint egy vámpír a keleti szüzek nyakába. Leharapott egy kisebb darabot és megnyalta szája szélét, amire mi Kiroval történetesen tök egyszerre eltátottuk a saját szánkat. Ő még a hangulat kedvéért nyelt is egy hatalmasat, majd sarkon fordult és elindult a szobája felé.

- Fel a fejjel Strify! Én bírom Shin szövegét. De téged sem kell félteni a beszólás témában!

Kedves gesztussal utánna vágtam a papucsomat, ami egyenesen célba tévedt és fejbe csapta a szőke herceget, akinek hirtelenjében inába szált a bátorsága és bement a szobába. Persze én sem a nyugalmamról vagyok híres, szóval utánna iramodtam - de Yu elkapta a karom:

- Hagyd el neki. Tudod milyen Kiro!

- Tudom, de... nem tudom elnézni, mert ez egy akkora állat, amekkora még a Madagaszkárba sincs!

- Nem baj. Ne rajta töltsed ki a dühöd!

- Hát akkor kin? Rajtad?

- De csak ha rűd jött az emo és egy depressziós hullám következtében ki akarod nyírni magad.

- Kösz a bíztatást Yu!

Zártam a témát majd már higgadt fejjel elindultam a szobámba. Beérve letelepedtem az ágyra. Egy unalmas perc közepedte megindokolatlan érzés tört rám és ölembe kaptam a laptopom, majd bekapcsolva rögtön rámentem a netre. Hinnéd, hogy egy szupersztár nem szeret a neten lógni, de néha igenis kapóra jön. Kell egy állnév, aminek segítségével regisztrálsz facebookra és megkeresed magadnak azt akire most épp gondoltál: Rima Hanataro.

Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom: Wayolette az. Felveszem neki, majd vidáman beleszóltam:

- Csóközön, itt Strify!

- Szia.

- Nahát szia Wia! Mi a helyzet?

- Először is: mi ez a betegesen buzi beköszönés? 'Csóközön, itt Strify' honnan a francból szeded ezt a szöveget?

- Ha tudnád... na mindegy! Mesélj mizu.

- Semmizu! Csak a szüleim éjszakásak és épp unatkoztam. Gondoltam felhívlak mi van veled!

- És felhívtál és mi van velem? Hát semmi jó, de semmi rossz. Magyarán abszolút SEMMI! Hogy vagy?

- Nem túl jól, de jobban mint reggel.

- Gondoltam. Na mesélj!

Közben betaláltam amit kerestem: ez tényleg az a kiscsaj! Hú... az adatlapját elnézve nem sok barátja lehet... és ki ez a ribanc, aki írogat neki? Hú de ismerős... te jó ég! Hiszen ez... Erin??? Jaj te jó ég. Yu csaja, nekem meg az exem! Imádom az ilyen véletleneket. Ó és ki ne hagyjam a legjobbat: Shin unokahúga.

- Strify? Itt vagy?

- öö.. itt. Mondd csak, drága: te nem ismersz véletlenül egy Erin Gothow nevű hölgyeményt?

- Öö.. nem!

- Hát olyat, hogy Rima Hanataro?

- Hanataro? Nem az a muki a főnököd?

- Nem kifejezetten a főnököm, csak megvette a stúdiót, ahol énekelek.

- Ja. A felesége?

- Nem, a lánya.

- Pff... nem!

- Na mindegy felejtsd is el.

- De most ez miért érdekel?

- Hm... féltékeny volnál?

- STRIFY!!! Te hülye vagy... már miért lennék féltékeny?!

- Nos ha jól emlékszem a napokban veled smároltam, nem?

- Ez még nem jelent semmi komolyat!

- Biztos?

- Na jó, talán mégis... de nem érdekelsz!

- Oké, akkor le is tehetem?

- Ó, csak ne fáradj: leteszem én helyetted 'Csókos Strify'! Még a végén árt az imidzsednek.

- Neked meg a szépségednek ha idegeskedsz.

- Te vagy az egyetlen aki fel tud húzni...

- Ja, ok... akkor szorri!

- Na mindegy. Szia!

- Szia.

Letette. Megnevettetett. Nos: ha már itt vagyunk nézzünk kicsit szét: nem rossz a csaj. De Shinnek talán túl jó kislány. Hiszen Shin sem egy bűnbak! És csak az ellentétek vonzák egymást. Ennek a lánynak valaki más kell! Előbb - utóbb ő is rájön. Nem jósolok túl sokat nekik!

***

Kiro átfordult a másik oldalára. Nem tudta miért, de ma este valahogy kényelmetlen volt az ágya! Nagyon sokat nem várt az estétől. De mikor ismét az ajtó felé nézett arca, valami kis fény megvilágította az arcát. És hallott is valamit: zene...

Felállt az ágyból és már csak úgy reflexből Yu szobája felé vette az irányt:

- Yu, még este is nyomod?

Lépett be váratlanul a szobába, ami Yunak is feltűnt. Egyből abba hagyta a pengetést és elmosolyodva tekintett barátjára. Beljebb csusszant ágyán, reménykedve abban, hogy majd a szöszi leül mellé. A remény valóra vált: Kiro leült mellé.

- Tudod... amióta nincs Cinema Bizarre egyre jobban hiányolom azokat a fellépéseket, amiket ezzel a gitárral éltem meg együtt.

- Lám.

- Amúgy honnan tudtad, hogy én zenélek?

- Tudod a te gitározásodat mérföldekről kifigyelem. Meg szerinted Strify lenne az? Nem igen láttam még nála gitárt. Meg ha valamit a szobájából hallani lehet, az csak egy plasztik cica sikongatása lenne...

- Hhh... de hülye vagy! Hiszen már két hete nem hozott fel lányt. Azzal a külvárosi csajjal járogat, vagy hasonló. Hogy is hívják? Bianka? Nem. Az két hónapja volt. Akkor Vanessa?

- Wayolette, te sötét!

- Most honnan a faszból tudjam? Nem az én szukám.

- Ja. Pedig egy olyannal, mint Wia, igazán jól járnál. Beszéltem már vele pár szót és meglehetősen kedves!

- Kiro, nekem nem Ő kell... hanem Erin!

Kiro hangja hirtelen elcsuklott. Mondani akart volna még valamit, de hirtelen kiment a fejéből! Nem tudta miért, de valóban elfelejtette. Bezavart ez a név: ERIN. Még a hangzásából sem az jön le, hogy egy hűséges típus!

Maga elé meredt és megpróbálta visszanyelni a szavakat amik most csak áradtak volna belőle. Megpróbálta, de csak Yu kedvéért. Nagyon nem akarta megbántani!

- Kiro?

Csattant fel a hangja Phoenixnek és Kiro már sírni is tudott volna, ha igazán megerőltette volna magát.

- Tessék.

- Minden rendben?

Yu igyekezett barátja szemét megtalálni, de az folyton csak elhúzta a fejét... nem, elég volt! Ő ezt nem köteles végigbírni. Magához húzta Kirot, hogy végre szemébe tudjon nézni, de a srác csak félre értette:

- Mi a fasz???

- Pont az.

Maga sem tudta miért, de elveszett a srác mélykék tekintetében és egy érzelmi hullám következtében furcsa, csiklandós érzést érzett hasában. De az csak eltolta magától és sóhajtva témfergett az ajtó felé. Yu felállt, kihúzta magát mint egy katona és elkapta a karját Kironak. Aki csak visszanézett a válla felett: mit akar ez tőlem? Most ez jó vagy rossz? Nem akarja hogy elmenjek. Akkor ha nem izgatná, hogy megyek vagy sem, akkor biztos nem fogná a karom. Visszafordultam.

- Mit akarsz?

- Nem vagyok a kutyád, Kiro!

- De én sem a tiéd! Ha menni akarok, menni is fogok.

- Nem!

- De igen!

Magához vonta a szőkét, aki csak meglepődött a barátinak nem igazán mondható ölelésen. Lehet tényleg érez Ő is valamit? Minden esetre Kiro lenyugodott és már nem érezte annyira dühösnek és feszéjezettnek magát. Viszonozta az ölelést.