14.rész: Szívemet a szemeidért

Sziasztok!

Tudom: hosszabb időre leléptem meg minden, de ennek nyomós oka van - amit a LIFE oldalamon találhattok meg: itt - persze csak ha érdekel! xD De a lényeg: hoztam a részt. Jó olvasást! :)

[Rima szemszög]

/Mikor Isten megteremtette a férfiakat

Rájött, hogy "tud ő ettől jobbat is"

És megteremtette a nőket.../

Miközben szorgalmasan jegyzeteltem amit Frau Künstler diktált gondolataimban a tervemet szövögettem. Lássuk be: nem egy kis követelményű feladat... főlleg most, hogy stúdió sincs, mert apám épp "inkognitóba" van valahol messze itthontól! De találékony csajszi vagyok! Talpraesett és inteligens... azaz: remélem! Véletlenül sem akarnék egoistának tűnni: de eddig elég jól haladok és remekül kidolgoztam minden részletet! Csak a társadalmi szintekkel van a probléma... mert míg Shin és Strify zenélnek, addig én csak egy tanuló vagyok, aki egy tök átlagos, kiskirálylánynak érezheti magát, mert végülis megvan mindene, ami csak kell: van egy barátom (aki nem épp igaz barát, de sebaj), egy szexi pasim (aki meglehetősen lobbanékony), két rendes és figyelmes testvérem (amely duóból az egyik egy kislány míg a másik egy olyan szinten álló szexista szuperpasi, aki sorra döngeti a csajokat) és rendes, odaadó szüleim (akik mellesleg alig vannak itthon)... szóval valóban mindenem megvan, mi szem - szájnak ingere! De nem: nekem még össze kell hoznom egy régóta világhírnek örvendő bandát, akik most estek szét, mert az énekes magán akciózik, a dobos folyton meg akarja ölni, az egyik gitáros a barátnőm barátja és Erin szerint gekkó, a másik pedig gyakran hülye, a szintis meg beszélni sem tud - de ha nekem ez kell, miért ne? Jellemezhetném egy rövidebb kijelentő mondattal, ami nem több tagból álló, összetett mondtad, megfelelő igekötő és határozó szavakkal, akkor ezt mondanám: "Nem mondhatnám uncsinak az életem." - na? Elég jól kifejeztem magam?

- Rima! Térj vissza közénk!

Harsant fel a háttérben Frau Künstler hangja, amire persze rögtön kiszakadtam a benső monológomból.

- Itt vagy? Hahó? Hanataro jelentkezz! Jó lenne ha kilépnél a rózsaszín macik és a hosszú hajú hercegnők világából, kicsikém!

Poénkodott hátulról Eric. Elpirultam és eszembe jutott, hogy vajon hány év büntetés jár egy emberölésért? Sok. Magyarán ez halott ötlet! Uff de jó...

Óra után

Annyira imádom mikor kikészítenek. Jó érzés lehet másokat kicinkelni? Mert szerintem nem. Olyan gáz! És még azt mondják szánalmas életem van... höhö! Nekem aztán nincs szánalmas életem - hisz az előbb soroltam fel mennyi jó dolog van az én életkémben... - arról meg aztán nem én tehetek, hogy az Ő életük szánalmas! Kac-kac. Ezen vajon nevetne valaki?

- Szia kicsim!

Shin. Hogy kerül ez ide ilyen korán? Ja: Erinnek volt büntetése a könyvtárban és azt töltötte le, és persze természetes, hogy ne gyalog jöjjön a kicsike, a kuzinjának kell behoznia a seggét. Cuki!

- Szia. Hát te?

- Hát én csak behoztam az unokahúgom.

- Sejtettem. Hali Erin!

- Szia Baby! Kibírtad nélkülem?

- Persze. Bár most, hogy itt vagy sem érzem különös képp klasszul magam...

- Na! Már megint baszogattak a ribkók? - találgatott barátnőm, amire én depresszióval fűszerezett hangon így szóltam:

- Hát persze. Miért hagyták volna ki?

- Jaj Rima... ha nem Erinnel lettem volna, én... - csatlakozott Shin a szócsatába.

- Hagyjad is Shin! Ha itt lettél volna sem változott volna a helyzet.

- Ez... jogos... de legalább lelket öntött volna beléd a jelenlétem!

- Na persze!

Fakadtam ki és ekkor elindultunk a büfé felé. Veszek magamnak egy melegszenyát, és egy 2 deci teát. Az fincsi lesz! Felmelegít. Ó, és közben elmesélhetem a reggeli kalandomat Strifyvel, Shinnek!

- Ez most komoly? Ez köcsög.

- Nyugi Shin! Rima kivédte magát, hallhattad!

- Ja, de akkor is... élvezi, ha kinyírja idegileg? Elég baja van neki így is.

- Nem kell egyesszám háromban beszélni rólam. Itt vagyok. És mellesleg szerintem ezzel nem engem akar kikészíteni, hanem téged!

- Pfű bazdmeg! Mondd valamit. - adott nekem igazat Erin.

- Megölöm.

- Ne Shin! Csigavér. Azzal csak sok lenne a papírmunka!

- Igazad van. Akkor meg felnyársalom, elevenen megnyúzom! Az jó lesz?

- Felőlem... - adta be végül a derekát Erin. De végülis: jól tudom, hogy engem Strify csak azért idegesít, mert tudja, hogy úgyis visszamondom Shinnek, aki majd emiatt húzza fel magát. Mmm... milyen okos és ravasz! Semmi hiba, jól kidolgozott terv. Ha a tervezgetéses incidenseket nézzük jobban hasonlítok Strifyre, mint azt hinném.

***

Strify éppen hazafelé tartott, amikor gondolataiban végig Wia képét pergette. Talán nem haza kéne mennie, hanem hozzá! Lehet a lánynak nagyobb szüksége van rá, mint neki a relaxálásra. Tehát kanyarodott és elment a lányhoz. Megállt a kapu előtt, aztán megigazította a ruháját, és végül eltalált az ajóig. Becsöngetett - volna - ha Wia nem nyitja ki előtte az ajtót.

- Strify!

- Jaj! Épp csöngetni akartam.

- Aha, azt látom. Na gyere be!

Bementek. Fel a lány szobájába és ott folytatták a társalgást:

- Hogy vagy?

Jött a kérdés Strifytől, és most valóban ez érdekelte őt a legjobban. Wia elszomorodva így felelt barátjának:

- Hát... maradjunk annyiban, hogy el vagyok...

- Értem.

- Állítólag hatásos a kúra, de szerintem nem. Vagyis na... ugyanúgy köhögök meg ilyenek, szóval...

- Jaj, Wia... ne legyél ennyire pesszimista! Ha azt mondják hatásos, akkor tényleg jobban vagy.

- Ha te mondod.

Strify az ölébe húzta a lányt, aki átkarolta a fiú nyakát és ráhajtotta fejét vállára. Az énekes a lány derekát ölelte és elbújt annak hosszú, fekete hajában. Egy jó ideig még így tartottak, majd szétrebbentek, és végül Wia ötletelt:

- Tudod mit: csinálhatnánk sütit!

- Mi vagyok én, szakács?

- Nem te majom! Na! Gyere már, kérlek, tuti, hogy jó lesz!

Strify nagyon nehezen, de belement a dologba és végül lent kötöttek ki a konyhába. Wia bekevert valami csokis krém szerűséget, míg Strify levette a kabátját, és a cipőjét, majd ivott egy pohár vizet.

- Na-na! Ne húzd ki magad a munka alól!

- Á... eszembe sem jutott... csak még egy kicsit...

- Nem!

Wia elkapta a srácot, az övénél fogva és maga mellé húzta. Strify elmosolyodott és segített a lánynak. Muffint akartak csinálni! Ami csakhamar elkészült és cukormázzal díszítették, miközben beszélgettek:

- Tudod kivel találkoztam ma?

- Nem.

- Shin barátnőjével.

- Shinnek van barátnője?

- Igen. Egy egész aranyos, japán csajszi.

- Ó! Shin mindig is vonzódott japánhoz, nem?

- De, mint a banda többi tagja is...

- Na és milyen ez a lány?

- Rima? Nos: meglehetősen alacsony, vörös hajú, ábrándozós barna szemű lányka. Most 17 éves, ha jól tudom, bár nem biztos, és van egy bátyja és egy húga.

- Hű de sokat tudsz róla!

Stify rafináltan elmosolyodott. Féloldas mosolya mindenkinek megdobogtatja a szívét, ez alól Wayolette sem kivétel! Strify magához vonta a lányt és megcsókolta.

- Ne féltékenykedj.

- Nem féltékenykedek!

- Na persze.

Elengedte, amire most Wia ölelte át őt.

- Esküszöm!

- Jól van... elhiszem...

- Hát nem úgy tűnik...

***

Ez a nap borzalmas volt. Amint hazaértem, ledobtam a táskám, és át sem öltözve dőltem az ágyra. El is aludtam úgy talán egy óra hosszára, mert csak arra riadtam fel, hogy Akiko lögdös.

- Hehh? Mi az? Ki az?

- Én vagyok, Rima! A húgod, Akiko. Kb. egy órája láttuk egymást utoljára!

- Pff. Akkor jó.

- Hú de kóma vagy! Kelj fel, mert Yukito megint lelépett, én meg éhes vagyok.

- Basszus, nem tudsz enni magadtól?

- De tudok, csak nem érem fel a konyhaszekrény tetejét!

- Hú basszus. Azt én se biztos!

Lerobogtunk a konyhába és felnéztünk mindketten a konyhaszekrény legfelső polcára. Jó magas! Kinyújtózkodtam, de még úgyis csak a második polcot értem fel, a tányérok meg a harmadikon vannak... elrángattam az asztaltól egy széket és így találtam megoldást a bajunkra - bár még mindig lábujjhegyre merészkedve, csak... de megvan! Végre, hurrá!

- Ez neked nem jutott az eszedbe?

- Nem.

- Ajhh... miért nem lep meg? Na gyere! Eszek veled.

Evés után beültem Akyval a TV elé, és megnéztük a "Csingiling - és az elveszett kincs" c. mesét, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy tanulnom kéne egy kicsit... de ez még csak egy elhatározás! Vajon véghez bírom vinni?