11.rész: Érzelmi hullámvasút

Sziasztok!

Végre sikerült részt hoznom. Jó olvasást! ^^ KOMIKAT PLS!!! *.*

[Strify szemszög]

/Az élet egy csalódás, amin senkinek sem könnyű túllépni./

Nem kifejezetten értettem ennek a sok romantikus vígjátéknak a lényegét - mióta csak élek - de most csak nem fogok erre rákérdezni... nyugtalan s tébolyult lelkem nem bírja eldönteni, hogy az ostoba beszólások és a romantikus önfeláldozások közepedte milyen érzelmeket adjak Wia tudtára, ha netán beszélgetésbe elegyedek vele. De eddig legtöbbször csak én szólaltam meg...

- Úr isten.

- Strify! Ha ennyire gyűlölöd a romantikus vígjátékokat, akkor miért nem szólsz, hogy vegyem ki?

- Mert neked tetszik...

- Az lehet, de attól függetlenül még nem kell kínoznod magad!

- Már tök mindegy. Nincs belőle már olyan sok!

- Strify! Ez a Hétmérföldes szerelem! Összesen 178 perces az extrákkal és azokat is meglestük az elején! Ez még csak a közepe.

- Csúcs...

Dőltem hátra a megadás jelét felmutatva... Wia jót nevetett rajtam és rádőlt a hasamra.

- Nyugi cica nyugi...

- Arról nem volt szó, hogy ez eddig tart...

- Tudod: nem mindig az van amit te akarsz mr. Szupersztár!

- Tudom. Ne is mondd!

Egy párnát hívtam segítségül, amivel eltakartam az arcom a következőkben. Wayolette megveregette a hasam aztán felült és újra a TV-t nézte. Bársony puha kezeibe fektette porcelán fehér arcát és gyermeteg mód kissé eltátotta a száját. Hátra dobtam a párnát és már nem bírtam magamnak parancsolni: átöleltem hátulról és szorosan tartottam miközben vallomásra nyílt ajkam:

- Wayolette... valamit már egy hónapja el akarok neked mondani, de ezeddig nem mertem.

- Nézd már! Drew Barimoor annyira helyes ebbe a szerkóban.

- Látom.

- Na mi az amit el akarsz mondani?

- Hát... csak egy szó: szeretlek.

- Mi van?

Hátrafordította fejét, és mondjam vagy mutassam alapon csókot leheltem istennőt megcsúfoló, babarózsaszín ajkaira. A csókomat viszonozta és átkarolta a nyakam. Hamar könnyítettem a pozíción és már végre szemtől szemben folytathattam a csókok árasztását szerelmemre. De a pillanat töredékétől kicsit tovább jutva szemtelen könnycseppek jelentek meg Wayolette szeme sarkában. A csókot én szakítottam meg és aggodalmas tekintetem közepedte simítottam végig arcán:

- Mi a baj? Te nem így érzel?

- De! Pontosan így érzek és ez a baj...

- Ez? Baj? Hát te fergeteges vagy. Miért lenne baj?

- Mert én... hagyjuk, oké? Nem akarlak elküldeni, de most talán jobb lenne ha hazamennél...

- Mi??! Addig nem amíg meg nem magyarázod!

- Nem akarom megmagyarázni...

- Pedig addig egy tapodtat sem megyek.

- Úr Isten Strify!!! Miért kell ennyire követelődzőnek lenned?

- Mert megijeszt ez a hirtelen jött hangulat váltás, tudod?

- Mostmár igen.

- Mondd el mi a baj!

- Az ég szerelmére! Strify: tuberkulózisom van!

- Micsoda???

- Jól hallottad. Gyógyíthatatlan betegség! Ezért nem akartam, hogy belém szeress és én se beléd!

- Dehát a tuberkulózis kezelhető...

- Hát egy - egy terápia sikeres, de ettől még gyógyíthatatlan!

- Na de ha nálad sikerül a kezelés?

- Ohh... én annyira félek!

- Nem kell! Nem ,mert itt vagyok veled.

És újból magamhoz öleltem. Mintha megnyugtattam volna, vagy nem is tudom... tuberkulózis... te jó ég... Wia!

***

Romeo megkavarta a kávéját és közben erősen a vörös "kislányra" koncentrált. Arcáról semmi nemű érzést nem lehetett kiolvasni, de mégis mintha arra gondolna, hogy "WTF? Ez ki ez?" - pedig Rima már kétszer bemutatkozott neki. Csak valahogy mindig kikapcsol az agya, ha ismeretlen emberekkel találkozik.

Yu érdekes grimaszokat vágott miközben telefonját nyomkodta és szorgos SMS invázióban részesítette barátnőjét, Erint. A lány nem nagyon törte magát a bő válaszokkal, számára elég volt egy 'ok' vagy egy 'aha' és néha egy-két smiley.

Kiro már harmadszor teszi fel a kérdést Rimának:

- Azért kutattad fel utánnunk egész Berlint, hogy megkérdezd lenne e kedvünk a Cinema Bizarrehoz?

- Argh. Hányadszor mondjam el? Igen ezt akarom, mert fontos nekem Shin boldogsága!

- Dehát ő DJ ként is boldog!

- Szerintem meg igenis hiányzik neki az a sok együtt töltött perc a bandával...

- Nekünk is hiányzik, bár Romeo kérdéses...

Ez ezúttal Yu volt és Romeora tekintett, aki biccentett egy haloványat, majd beleszürcsölt a kávéba. Ezzel nem sok információt véshettek a tudatukba!

- Halihó srácok és... Rima????

- Szia Shin!

Jött kórusba mindenkitől - kivéve Romeot. Ő csak iszogatott és integetett a maga sokat mondó szlogenjével egyetemben.

- Rima te mit keresel itt?

- Ejnye Shin! Hogy lehetsz ilyen a csajoddal?

És Kiro ekkor magához húzta Rimát. Átkarolta a lány vállát miközben végig Shinen pihentette tekintetét.

- Tulajdon képpen... na mindegy! Szerintem nem vagyok gyökér, csak sokkot kaptam, hogy itt van abba a kajáldába, amit eddig csak úgy hittem mi tudunk, hogy létezik!

- De ezek szerint nem.

- Hát nem!

Leült mellém így most Kiro és közötte helyezkedtem el. Persze rögtön írtam sms-t a srácoknak (akik tulajdon képpen mellettem ültek) hogy témaváltás. De volt aki úgy fest nem értette a célzást. Kiro halkan a fülembe súgta:

- Shin tud a tervedről?

- Nem! Ezért küldtem neked az SMS-t kicsi szöszi!

- Ja.

***

Miután elmentem Wayolettetől még nem voltam képes haza menni, ezért csak az utcán lézengtem. Akkor a sok köhögés, mikor véres zsebkendőt találtam az éjjeli szekrényében... már mindent tudtam! Így már az összes dolog megmagyarázódott. Ezért betegeskedett mostanság: betegeskedett? Hisz mindvégig beteg volt. Szomorúan és komoran hajtottam le a fejem miközben elhaladtam egy gyorsétterem mellett. Kiro, Yu és Romeo volt odabent. Hát bementem.

- Csá srácok! Mi a helyzet?

- Semmi. Ülünk, lesünk és várjuk Rimát meg Shint.

- Merre vannak?

- A mozsdóba, mert Rima túl sok koktélt ivott.

- Ahh... az probléma...

- De Strify! Ha Shin kijön nem fog megölni?

- Dehogy! Túl sok lenne a papírmunka.

- Remek. Na mindegy is! Jobb lesz ha rendelek még egy gyros tálat.

- Tedd azt, Kiro!

Megfogtam a homlokam és végignéztem ahogy Kiro még egy adagot kér a csinos pincér nőtől. Sóhajtva túrtam bele sűrű, szőke hajamba és épp a mozsdó ajtó felé tekintettem ahol is Shin jött ki a vörössel.

- Hú skacok... szerintem neki és nekem mára ennyi volt! Jobb lesz ha mi most... hé! Strify mit keres itt?

- Éppen sült krumplit eszek.

Megforgatta a szemeit és felkapta Rimát, aki már aludt - legalábbis be volt hunyva a szeme! És mosolyogva aludt...

- De Shin! Hiszen te is ittál két koktélt... így akarsz vezetni?

Tette fel a kérdést Yu, majd érdeklődve pislogott egyet. Shin megvakarta a fejét:

- Hát őő... huhh... nem is tudom... lenne kedved vezetni?

- Nem hagyhatom itt Kirot... félek, hogy a pultos csaj leitatja!

- És Romeo?

Romeo helyett válaszolt Yu:

- Romeo már nincs velünk. Rég egy másik dimenzióba jár!

- Látom. Csak nem lesz annyi rendőr...

- Hé!

Emeltem magasba a kezem, bár még így is félő volt, hogy Shin továbbra sem vesz ember számba, de mégis rám nézett.

- Majd én hazaviszem... csak mondd meg hol lakik!

- Na nem! Nem fogom a barátnőmet kettesben hagyni veled!

- Akkor miért nem mész te is velük?

Romeo végre visszatért közénk! Csak nem az én oldalamon... ugyan mit tudnék csinálni pont én ezzel a végtelen - és végtelenül csinos - kis japán hölgyeménnyel? Nem! Már megint hülyeséget beszélek... nekem ott van Wia!

- Pff... én nem ülök be ezzel egy kocsiba!

- Akkor pedig ittasan kell vezetned. Na! Gyerünk már Shin. Mit tehetnék én veletek?

Shin most odalépett mellém és megragadott a pólómnál fogva. Belemarkolt a pamut anyagába nem sokkal a póló nyaka alatt és közelebb rántott ideges arcához:

- Az egy percig sem izgat, hogy VELEM mi lesz! Sokkal inkább érint az, hogy Rimával mi lesz.

- Hm. Megbízhatsz bennem!

- Pff... ez most komoly?

Meredt rám semleges tekintetével. Hangjában megannyi szarkazmus és gyűlölet ütötte fejét amikor ezeket mondta. Nem nagyon hatott meg vele. Végül már csak arra emlékszem, hogy én ülök a volánnál, Shin az anyósülésen, Rima meg hátul alszik. Beszélgettünk. És nem vitáztunk! Mintha egy régi múlt béli képet festettünk volna újra... talán olybár tűnik még magamnak sem ismerem be - holott ez teljes mértékben így van - de nagyon hiányoznak azok az idők.