13.rész: "Imádom, hogy pasinak születtem"

Szióóó! ^^

Nagy dolgot nem fedez fel az ember lánya azzal, hogy rájön: minden pasit a farka irányít. Na jó talán van egy két kivétel, de azokkal az illetőkkel valami nagyon nem alles gut... vegyük pl. a Cinema Bizarre tagjait: az ő megjelenésükből sem egy szende szűz jön le, ugye? xD Ígyhát nem kell meglepődeni, hogy ez a rész kissé előtérbe helyezi a férfiak vágyánag megtestesüléseit... jó olvasást! ^^

[Strify szemszög]

/Ess hát túl rajta - bár tudom mennyire nem megy.

De ha megpróbálod csakhamar észre veszed:

Szenvedni olyanért, aki sosem lehet a tiéd?

Van ennél nagyobb hülyeség?/

Az éjjel semmi álom nem jött a szememre. Talán a telihold hibája, de talán nem. Nyugtalannak és elcsépeltnek érzem magam... mintha beteg lennék, de nincs lázam! Azt érzem, hogy valami rossz dolog fog történni velem a közel jövőben, és ez az érzés megrémiszt. Hidd el nekem: egy pasinak is vannak félelmei. Főlleg ha veszélyben van, akit szeretsz! Legalábbis az élete, amiért egy egész országot is feláldoznál... Wayolette egy igaz barát és csodás szerető! Nem tudom mi lenne velem nélküle... bár a munkám miatt annyira nem lenne időm a barátnőmre, de most na... inkább szakítok vele, mitsem, hogy meghaljon! Ha ezen múlna, bármilyen nehéz is lenne, biztos, hogy megtenném! Érte bármit.

Miután elfogyasztottam a reggeli kávémat úgy döntöttem, hogy kimegyek egy körre. A friss levegő talán rendbe teszi a bennem tomboló ősrobbanást! De amint útnak indultam tanácstalanul és meglepetten vettem tudomásul, hogy utam - akarva - akaratlan - a helyi gimi felé visz. Még nincs 8 óra! Most érkeznek a diákok. De akit én keresek az sehol sem jár... legalábbis eddig nem járt!

- Hé! Strify!

Ismerős hangok: na ez ő lesz! Megfordultam és szemben találtam magam a vörös veszedelemmel. Rima Hanataro.

- Szia Rima!

- Te mit keresel erre?

Tette fel a kérdést és csípőre vágta kezeit. Piros, szövetkabátot viselt, érdekes mintájú, matróz gombolással. Haja fel volt kötve lófarokba és a gyenge őszvégi szellő meglebegtette szálanként. Porcelán fehér arca ki volt pirulva, amit biztosra veszek, hogy a hideg miatt olyan amilyen. Kezein szőrös pamutkesztyű figyelt, és sála fehér - fekete pompában virított.

- Kissé eltúloztad az öltözeted! Még csak november közepe van.

- Mindjárt tél! Hideg van.

- Na és? Nem mész suliba?

- De! Csak előtte érdekel mit akarsz itt.

- Sétálni mentem.

- Hm. És pont a sulim felé?

- Nincs neked véletlenül üldözési mániád, kicsi cicám?

- Nincs neked véletlenül szemüveged, kicsi cicám? Látsz te valahol macskafület rajtam?

- Hm. Nem igazán! De lehet csak elrejted a füleidet, mint a Tokyo Mew Mew-ben Zoey!

- Valószínű...

Nézett végig rajtam szánakozó tekintettel és elindult a suli felé. Nyomába szegődtem, mert megtaláltam az új hobbimat: tini lányok kiidegelése...

- Most miért jösz utánnam?

- Mert miért ne?

- Ahh. Hagyjuk is.

- Mintha nem lennék épp a szíved csücske, azt veszem észre... csak nem utálsz?

- Hű! Ez ugye költői kérdés volt?

Vigyorgott azzal a sátánt megcsúfoló, orbit mosollyal... aztán folytatta:

- Csak hülyéskedem. Nem tudlak utálni, hiszen nem is ismerlek!

- Okos kislány. Nem ítél első látásra!

- Pedig Shin oszt' elég sok mindent mondott rólad...

- Mikor?

- Úgy általában mindig, de ma este is mondott néhány új fejleményt...

- Ma este? Mmm... csak nem nálad aludt?

- És ha igen??!

- Király! Lefeküdtetek?

Futott ki számon az első kérdés, de látszólag ez csak negatívumokkal ébresztett a kiscsaj szemében...

- Te szatír agyú köcsög!

- Hű de cifra...

- Már hogy feküdtünk volna le? Öcsém... még csak 17 vagyok! Nem akarom ezzel elkúrni az életem.

- Pontosabban: nem akarsz félrekúrni, nem?

- Hülye. Ó, Istenem mit tettem!

- Hű de könnyű téged megtörni!

- Ja. De ez csak neked megy, hidd el!

- És az jó vagy rossz?

- Majd mindjárt szájba váglak és megtudjuk!

- Nyugi, cica, nyugi...

- Ok, csá...

Lépett be az iskola ajtaján, amire én jó ízűen felnevettem. Azt hiszem: tökéletesen végzem a hobbim!

***

Shin leemelte a polcról a következő könyvet és Erin kezébe adta, majd folytatta a társalgást:

- Na és... jól meg vagytok Yuval?

- Persze. Főlleg, hogy napi szinten összeveszünk!

- Jaj, az nem jó...

- Nahát tényleg nem. Te valóban szőke vagy! Ilyen beszólásokat: "jaj, az nem jó"... esküszöm! Áhh... kikészítesz, ember! Inkább mesélj rólatok: el vagytok Rimával?

- Aha... bár - talán kicsit nevetségesen fog hangazni, de... - néha azt érzem olyan, mintha a kishúgom lenne.

- De Shin! A kishúgával nem kúr az ember.

- Nem kúrunk! Rima még nem akarja és én ezt megértem, tiszteletben tartom.

- Tartaná a rosseb! Mi ha talizunk Yuval általában mindig lefekszünk.

- Anyám! Nem érzed olyan... skarlát betűsnek magad?

- Nem! Nem vagyok kurva, mint az a csaj!

- Jó, leesett.

- Amúgy pedig ez az Olive Fernandes nekem nagyon ari csajszi...

- Ohh. Szóval mégsem egyre gondolunk!

- Mert?

- Én épp "A skarlát betű" című könyvről beszéltem, te meg rögtön az Emma Stone féle "Könnyű nőcskéről"... látszik az IQ szint diagrammja kettőnk között!

- Bocs, hogy nem vagyok túúúl okos, mint Te! Ezt utálom Rimában is. Az a kis picsa, ha évvégén vagy 88%-ban nem teljesítette a kitűnő szintet, akkor egyben sem!

- Igen, Rima okos és szép lány...

- Ja. Csak nem jár szórakozni...

- Nem?

- Hát te nem tudod? De szar. Pedig a csávója vagy!

- Jó, de akkor is... na mindegy! Majd elviszem pénteken.

- Én is mehetek?

- Ezt most ugye nem komolyan kérdezted?

***

Éppen a sétáló utcán garázdálkodtam mikor utam betért egy aranyos kis Net Kávézóba. Leültem a leghátsó asztalhoz és kerülve a feltűnősködést lehajtottam a fejem is, mikor egy elismerhetően feszes és gömböjded tulajdonságokkal megáldott szőke szépség lépett az asztalomhoz. Haja fel volt tűzve, néhol pár kósza tincs kikandikált a hajcsattal összefogott lombkorona alól, de nem annyira szembe tűnően. Csodálatos és gusztusos mellein a fehér ing gombja csak nem kiszakadt a hejéről, és rózsaszín, fehér, kék és lila kockás, fodros szoknyácskája alól kiköszönt meglehetősen kívánatos combja is. Körmein elég hosszú, hegyes, zselés műkörmei ékelődtek a szivárvány minden színében...

- Mit hozhatok?

Hangja kellemesen visszhangot vert fülemben és akaratlanul is megnyaltam szám sarkát, majd kifejtettem kívánságomat:

- Nekem te is megfelelnél, nyuszi, de most csak egy capucchino lesz!

Mosollyal díjazta ezt a merész dicséretet és felírta a Hello Kittys tollacskájával egy bőr kötésű kis jegyzettömbbre.

- Kérek 5 percet és hozom...

Az öt perc hamar 6-ba váltott és ekkor jelent meg csak legközelebb a cica-maci és leemelte a tálcáról azt a nagy pohár capucchinot.

- Parancsoljon!

- Köszi, cicám...

Ismét elvigyorodott és ellépett a pultos barátnőjéhez, akinek most minden bizonnyal mindent elmondd, mert szorgosan nyújtogatják a nyakukat törzshelyem felé és aztán megint beszélnek egy sort, majd megint felém néznek. A kis szöszi ugrott egyet örömében, a pultos, aki amúgy az ikertesója is lehetne ennek a plasztik cicának meg csak nevetett rajta. Azt hiszem: imádom, hogy ilyen szexi és híres vagyok!