Örülök, hogy egyáltalán átléptük az 1000 fős látogatást... nagyon örültem már ennek is! ^^ De az igazat megvallva el is vagyok ugyanitt keseredve, hiszen tudom mennyire kevesen vannak a Cinema Bizarre fanok. Lehet ennek az lenne a kiváltó oka, hogy mert kevesebben ismerik őket? Vagy netalán tán az, hogy már feloszlottak? Nem kéne feladni a reményt! Egyszer még talán összejönnek. Nem?
[Strify szemszög]
/Némelyik álom meghal és lehullik
Ez az élet egyik keserű igazsága.
Hány ilyen keserű igazság van még?/
- Ismeretlen szerző -
Nem tudtam érdem szerint díjazni azt a csodálatra méltó igyekezetet, hogy Rima mennyi mindent megtesz, hogy akár egy kicsit is elfeledtesse velem Wayolette-t. Csak egyre derűsebb lett a hangulatom, és ez a derű beragyogta azt a sötét, már-már lelki beteg állapotot, ami odabent szúrt, az összetört szívem helyén. Valójában talán még sikerült is felvidítania, mert most nincs más számomra csak ő! Rima Hanataro...
- Wooow! Koripálya.
- Hm. Szeretsz korcsolyázni, Rima?
Érdkelődtem, amire egy keserű tekintettel találtam szemben magam. Aztán egy mosoly és bólogatott.
- Menjünk akkor korizni!
Elkapta megint a kezem és rángatott maga után. Szinte repültem, mint egy papír sárkány, annyira nagy erővel vonszolt maga után. Lassan már a koripályához is elérkeztünk. Fizettünk két kölcsön korcsolyát, és már mentünk is a jégre. Alig emlékszem mikor korcsolyázhattam legutóbb! Most biztos nagyon jó lesz, főlleg, hogy ez az őr - angyal is itt van velem. Talán Wia is azt akarná, hogy boldog legyek? És ha már ez vele nem sikerült akkor netán...
- HUÁÁÁÁ!!!
#PUFF# - és Rima a jégen. Kicsit padlót fogott. Nem bírtam megállni nevetés nélkül, amire persze a nézéséből aztán hideget és meleget is kaptam. Ekközben a háttérben felhangzott az All I Want For Christmas Is You c. zeneszám... a röhögő-görcs alatt persze lehajoltam hozzá, és felrángattam a földről, de ennek nem lett más következménye, mint az, hogy ijedtében úgy belémkapaszkodott, hogy elrántott, és már ketten szerencsétlenkedtünk.
- Rima!
- Bocsi.
Elkaptam a palánkot, és miközben magamat felhúztam másik kezemmel Rimát is felfelé rángattam. Majdnem elcsúszott megint, de ekkor kilöktem a palánknak és magamhoz öleltem, hogy tudjon mibe kapaszkodni - legalábbis én ezt akartam hinni, hogy csak ezért. Szabadon lévő kezemmel éppen csak meg tudtam tartani, de valahogy már ő is sokkal stabilabban állt a földön - izé - jégen, viszont továbbra is kétségbeesetten kapaszkodott kabátujjamba.
- Utálok korcsolyázni!
Tört ki belőle, amire én megint csak nevetni tudtam.
- Akkor minek mentél bele?
- Mert te akartad.
- Váó. Mert én akartam? Ha az okozna nekem örömet, hogy beugorj a kútba, megtennéd?
Egyenesen szemembe nézett, és még jobban szorította kabátomat. Majd némiképp kába tekintettel így szólt:
- Most akár azt is. Csak ne legyél szomorú!
- Hű. Ez kedves. Akarsz még korcsolyázni?
- Te akarsz?
- Nem az a kérdés, hogy én akarok e, hanem hogy te akarsz e! Vágesz vágesz?
- Ö. Akkor még egy kicsit igen. De maradj a közelemben!
- Vettem a lapot.
És továbbra is a szemébe néztem, de most lassan a kezét is megfogtam és elcsusszantam a palánktól. Mivel szorosan tartottam a kezét így ő is jött velem. Mostmár egy percre sem engedtem el! Eddigi életem során sok embert elengedtem, és mindegyik után én szívtam a legnagyobbat. Hát őt nem fogom!
- Amúgy meddig vagy kint?
- Hát... ameddig jónak látom! Szünet van, nem kell tanulni.
- Hehe! Olyan nincs, hogy nem kell. Hanem olyan van, hogy kell, de te akkor sem csinálod!
- Igen. Ismerős?
- Megtennéd, hogy egy 5 percig nem szívod a vérem??!
- 5 perc? Ez talán még véghez vihető...
Amíg ott csúszkáltunk úgy éreztem a barátság egy másik szintjére léptünk. Ez kellemes érzéssel töltött el! Valamint Rima mosolya is. Micsoda? Ó. Még hogy barátság...
***
- Éhes vagy?
Kérdeztem tőle, mert már én az voltam, de úgy nem akartam mondani neki... eleget tett ma értem!
- Hát. Egy kicsit igen!
- Akkor az egész napos munkádért most megajándékozlak egy nyokkóval!
- Ó, nem kell. Nekem is van pénzem!
- Én fizetek!
- Jó.
Már eleve ő maga sem egy egyszerű ember, de mikor megtudtam, hogy nem szereti a ketchupot még érdekesebbnek tűnt. Legalábbis a nyokkóba nem kért! Csak szimplán a sajt és a gombócok. Én sem akartam feltűnősködni, de azért kértem bele ketchupot! Aztán fizettem és továbbálltunk. Két percig nem néztem rá, és ő már be is gyűrte!
- Azta! Pedig most akartam mondani, hogy "jó étvágyat". Te kis bélpokol!
- Micsoda??!
A bélpokor jelzőre elnevette magát és közben kidobta a papírt egy kukába. Rám pislogott, de én még javában ettem. Ezután közölte velem:
- Szomjas leszel!
- Nagy dolog.
Ekkor benyúlt a táskájába és elővett egy barackos ízesítésű ásványvizet. Kedvesen odanyújtotta nekem, mire én mosolyogva elfogadtam. Miközben belekortyoltam elboronáltam magamban, hogy ez az egyik legjobb nap az életemben. És Wia is így látja? Remélem a felhők fölött lebegbe azért néha-néha letekint rám.
- Elfelejtettem valamit közölni!
Ránéztem, és vártam, hogy kifejtse:
- Hát apa ma érkezik haza, és azt mondta ha volna kedved akkor elkezdhetnétek egy új albumot... számok meg még vannak hozzá, nem?
- Nem! Vagyis... de igen vannak. Csak... semmi kedvem egyedül nekifogni még egy albumnak...
- Egyedül? És a barátaid?
- Rima, azt hittem ezt már...
- Strify! Most mondtad, hogy egyedül nincs kedved. De 5 fő az már nem szóló!
Minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy felhozza a banda felállásának tervét. Újrafelállásának, bocs! Miért olyan fontos ez neki? - és aztán eszembe jutott Shin. Pontosabban: Shin és Ő. És teljesen összeszorult a szívem amikor magam előtt láttam kettejüket...
- Shin miatt szeretnéd, ugye?
- Persze, ez is egy szempont, de nem csak miatta!
- Valóban?
- Hát igen. Gondold át, Striff: ha megint összeállna a Cinema Bizarre, akkor talán te is elfelejthetnéd a közelmúltbéli eseményeket...
- Igen, ez persze igaz...
- Akkor? Mi itt a probléma?
Lassan be kéne lássam, hogy mennyire igaza van Rimának. A kapcsolatunk kezdetétől fogva mindig ráébreszt a tervének pozitív oldalára. De valamiért nem akarom... csak annyiban is igaza volt, hogy: "még én sem tudom miért"... ez az egész egyszerre taszít és vonzz! Miért kell egy lánynak ilyen eszelős módon belépnie az életembe?
- Nézd! Egy taxi. Fogjuk meg!
Reménykedtem a témaváltás sikerében, de mikor beültünk megint rákezdett...
- Szerintem ha összeállna a CB...
- De nem fog összeállni, értsd meg!
Rivaltam rá, amire megszeppent és irdatlanul szomorú arcot vágott. Kerestem a kifejezéseket, mivel is terelhetném jobb irányba azt, amit megint elcsesztem, de mielőtt bármit is kitalálhattam volna elfordult és az ablak előtt suhanó tájat kezdte pásztázni. Kezeivel a bőrüléseket szorította. Láttam, ahogy körmeit belevájja az anyagba, aztán lazít rajta, majd megint szorítani kezdi. Ez zavartságra utal. Gondolkozik azon, mit kéne mondania, de semmit sem akar, de titkon azt érzi mégis kellene valami, amivel a végeláthatatlan csöndet megtöri... de semmit sem talál.
Tétova percek forgatagában sóhajtottam, majd jobb kezemet lassan Rima keze felé irányítottam, és tenyerembe fogtam puha kézfejét.
- Miért örülnél neki annyira?
- Mondtam már számtalanszor: ti! Érzem, hogy sokkal jobb lenne nektek, mind az ötőtöknek, ha megint együtt lennétek.
- Értem, de... nem! Ez nem olyan egyszerű.
- Csak mert nem akarod, hogy megtörténjen! De kérlek: gondolkozz el rajta miért nem! Én meg itt kiszállok, mert itthon vagyok. Holnap ha akarsz valamit apámtól fél 8-ra gyere a stúdióba! Szia Striff.
Kihúzta kezét az enyém alől, kikattintotta az övet, elköszönt a sofőrtől, és már épp a pénzt kereste volna, amire sóhajtva zsebembe nyúltam, és megelőzve Rimát toltam oda a kövér taxisofőrnek. Rima hálásan, de rejtetten dühösen meredt rám, biccentett, és kinyitotta az ajtót. Kiszált, és eltűnt a hóesésben...
Utasítottam a sofőrt, hogy menjen tovább, és amikor a gázba taposott a hátsó ablakon még elnéztem, ahogy Rima belép a házába.
- Ezekkel a nőkkel csak a baj van! De ne aggódj. Úgyis vissza fog jönni, és akkor már jobb kedve lesz!
Figyeltem ahogy a sofőr a visszapillantóban egyenesen rám mered, mellette mereven az útra is. Ezután kétségbeesetten ért el tudtomig mire gondolhatott kijelentése hátterében:
- Nem, mi nem... ! Vagyis... neki van valakije. De az nem én vagyok...
Azután egy újabb terv ütött szöget elmémben, és folytatólagosan javítottam mondatomon:
- Azaz: MÉG nem én vagyok.
Hoppá hoppá hoppá!
VálaszTörlésStrify és az ő nagy tervei...
Egyetértek Rimával, tényleg ideje lenne elgondolkoznia azon, hogy miért is van ennyire az újra kezdés ellen. Ezt szívesen megkérdezném ahogy jómagam is Strifytól egy kellő pillanatban, igazán érdekelne a válasza.
Hehe, ez a koris rész nagyon tetszett!
Übereltél megint szívem, várom a folytatást!
De édi vagy *.* Köszönöm szépen :D Az überelés tehát ment? ^^Ezt örömmel hallom.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :)))
Mellesleg a történet realitáson alapszik, mert engem is rohadtul érdekelne, hogy Strify miért is ellenzi az összeállást ilyen látványosan tudatlanul? Lehet magában tudja, de én azt nem vágom, hogy mi lenne... tudod, Rima egyénisége ennyiben is kopizza az enyémet, ugyanis: SZERINTEM MÉG MAGA STRIFY SEM TUDJA MIÉRT NEM AKARJA!!!! ˘˘ Pff -.-
Sietek a folytatással, hogy ne kelljen annyit várnod ;))) pussyy