37.rész: Strify új terve

Sziasztok!

Mielőtt megint eltűnnék bizonytalan időhuzamra felteszek gyorsan egy részt :3 A rendszeres olvasásért köszi Angel! ^^ Jó olvasást csajok ;) ♥

[Strify szemszög]

/Vér ömlik a számba. Tűz ég az ereimben.

Visszanyelek egy üvöltést.

Az ezüstkés megcsúszik - enyém a választás.

Én vagyok a halál vagy az élet.

Én vagyok az üdvözítő, vagy a puszító.

Angyal vagy démon. Én vagyok a kegyelem.

A késem lecsap. Ez az én áldozatom...

Én vagyok a szörnyeteg./

- Bree Despain: The Dark Devine -

Mikor feldühödt állapotomban kitaláltam törni a szobájából utánozhatatlan sebességgel trappoltam le a lépcsőn - mit sem törődve az éppen megjelenő Akikoval. Mérges voltam! Sosem szerettem mikor keresztbe húzzák a számításaim... és milyen jó, hogy azt is elrendeztem, hogy Vanessa feltétlen felhívja Shint, miközben az Rimánál van! De lám mit értem el igyekezetemmel? Pusztán annyit, hogy kiderüljön - Rima még mindig nem képes a sarkára állni, és kerek-perec Shin szemébe mondani a tényeket. Jaj, mindent nekem kell csinálnom? Jobb dolgom lenne egy közeli bordély házban, mitsem itt, egy szerelmi háromszög kellős közepén. Mert ez már az! Jobb ha tőlem tudja bárki. És, hogy miért akarom oly erőteljesen, hogy végre szakítsanak? Hát bevallom: mert ÉN AKAROM RIMÁT!! És többnyire, ha én akarok valamit meg is kapom. Aztán persze, ha már az enyém lesz lehet rövid idő után megunom. Sosem rajongtam az ilyen naiv életszemléletű lányokért, mint ő! Egyáltalán az is rejtély mi fogott meg benne. Hát mi? Netán a tökéletesre fésült, naponta fordrász látta, selymes, vörös lobonca? Vagy azok az ámulatba ejtő, ábrándos, barna tekintetek? Esetleg a tökély testalkat? - világ életemben csak külsőségekre mentem. Kétlem, hogy Wián kívül bárkiben meglátom a benső szépséget! Ez a tény.

- Végre megkerültél!

Ugrott a nyakamba Kiro, miközben egy sörös dobozt lengetett meg maga előtt. Ezzel természetesen azonnal kiszakított a benső gondolataimból, és lám: most azt is elfelejtettem 5 perce min kaptam fel a vizet.

- Öüm. Rimával szövegeltem...

- Persze. Nem tudsz legalább egyszer leszállni róla? És amúgy Shin is sejtette, hogy nem tart a WC-zés ennyi ideig. Utánad akart menni! De nem engedtem, mert tudtam, hogy Rimánál vagy.

- Remek. Kösz Kiro!

Örömmel jut tudtomra, hogy végre Kironak is hasznát vehettem! Talán mégsem vagyok annyira egyedül... talán még van esélyem ezt az egész ostoba szövődményt elkötnöm!

- Ugyan nincs mit. Mellesleg kész a reggeli! Bár Hanataro úr inkább a szobájába bújt vissza és aludt el - mi még Keikoval tartjuk a frontot! Gyere.

- Persze.

Hamar elérkeztünk a reggeliző asztalhoz, ahol már tökéletesen meg volt terítve minden. Keiko varázslatos kakaója várt minket a rántotta mellett. Esküszöm, mintha megint gyerek lennék! Jó formámat hozva azonnal bájologni kezdtem neki, hogy ha már az édes pici lányának nem dobom egyhamar a szívébe magam, legalább nála legyen esélyem. Azt mondják az idősebb nők sokkal érettebbek, és értelmesebbek! Bár a kettő nem keresztezi egymást, vagy de?

- Jaj kedves Keiko. Csodálatos minden egyes perc, amit itt tölthetek! Olyan jó hangulatot teremtesz, és mennyeien főzöl.

Seggnyalásomat követően kaptam egy kipirult arcú mosolyt és megannyi gyűlölködő pillantást. És mintha valami átdöfte volna a hátam: megfordultam, és Rimával nézhettem farkas szemet.

- Á, Rima! Épp szólni akartam, hogy kész a reggeli.

Mosollyal körítve ült le Shin mellé, aki engem támadott a Rimának szánt csókjával. A lány nyugodt szívvel ült le mellé miközben pislogott párat. Itt tűnt fel, hogy sírt! Erről árulkodnak a pirosló szemek, és a szintén pirosló orr, ami persze még azt is nyilván valóvá tette, hogy az orrát fújta sírógörcse közepedte. De ugyan: miért sírt? Mert megmondtam neki az őszintét? Bocs, hogy szánalmasnak tartom azt, hogy úgy csahol Shin nyomában, mint egy márkás palota pincsi! Lehet mégis szüneteltetnem kéne az őszinteségi rohamjaimat?

- Minden rendben édesem?

Shin kérdése végett majdnem bemutatásra került a reggeli kávém némi epével keveredve - mert még üres a hasam! Jaj könyörgöm: csak az étvágyam ne vegyétek már el! - dehát csak tovább nyáladzanak:

- Persze, ne aggódj.

- Jól van. De ha valami van tudod...

És kisímított egy aranyló tincset Rima előcsusszanó frufrujából, majd egy újabb csókot követően közel voltam hozzá, hogy felálljak és letörjem a kezét. Márpedig az nekem is hátrányt jelentene, elvégre az én dobosom!

Félretéve megint előmerészkedő féltékenységi rohamom fogtam neki a pompás reggelinek. Igyekeztem minden lelki energiámat az ételre pazarolni, nem pedig a körülöttem zajló eseményekre. Ez addig tökéletesen ment, mígnem Shinnek megcsörrent a telefonja!

- Elnézést.

Állt fel az asztaltól, és tépett a nappaliba. Én alkalmat kerítettem arra, hogy szemügyre vegyem ezt követőleg Rima bánatos kiskutya nézését, és élvezzem a látványt. Remélem ezután nem kell meghívót küldeni arra, hogy szakítson vele!

Pár perc leforgása után tért vissza Mr. Hangover köreinkbe, de csak épp annyi időre, hogy Rima homlokára nyomjon egy szájfényes csókot, majd velünk lekezelve búcsút intsen Keikonak ennyivel:

- Mennem kell! Holnap találkozunk.

- Shin, hova mész?

Érdeklődtem Rima helyett, elkapva a srác pólójának alját egy diadalittas mosoly mellett.

- Haza. Anyám hívott! Szorri.

És egy rándulással kiviharzott. Keiko épp mondani akart valamit, amikor Rima felpattant és összekapkodva a tányérját, poharát ezeket egy hetyke mozdulattal a mosogatóba süllyessze. Megköszönte a reggelit, és felrohant a szobájába. Megforgattam szemeimet. Kellett ez neki? Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha gyorsan szakítanak... minden esetre, ha már ez így alakult új taktikához kell folyamodjak, ami annyiban rejlett, hogy megismételve Rima előbbi mozdulatsorát kövessem a lányt az emeleti szobájába. Úgy amblokk mindent lezártam magamba, és némiképp okosabb tervet kiötölve torpantam meg az ajtajába. Az események netán túl gyorsan zajlottak! De mi sem egyszerűbb ezután? És amit most kitaláltam nekem is mérföldekkel kedvezőbb lenne... tehát bekopogtam!

- Hagyj már Strify...

- Netalántán médium vagy, hogy így megérzed: én kopogtam?

- Mondhatni. Vagy inkább csak túl jó emberismerő!

- Remek... akkor tényleg nem mehetek be?

Mozgást hallottam, majd hirtelen kinyílt az ajtó. Két bánatos szempár látványát élvezhettem, amin a szempillák végén könnycseppek gyöngyöződtek. Sosem voltam a nagy szavak embere, ezáltal vígasztalni sem kifejezetten tudtam. Így most is inkább csöndbe maradtam!

- Strify... vajon mi van annak a csajnak, ami nekem nincs?

- Öüm... szőke haja?

Találgattam, de ő válaszra sem méltatott. A soron következő események kissé talán túl gyorsan követték egymást, így egyhamar oda keveredtünk, hogy Rima határozottan közelebb araszol hozzám, és mellkasomnak dőlve hisztérikus sírásban tör ki. Ingem gyűrögetésével nyugtatta magát, aminek nem kifejezetten örültem - de annak már igen, hogy végre énhozzám bújik hozzám, engem állít figyelme középpontjába, és végre én simíthatok végig sejmes, vörös haján.

***

Néha a dolgok nem épp úgy alakulnak, ahogy eltervezzük őket - de annál jobb végkifejletnek leszünk tanúi! Ha ez nem így lenne, akkor az is csak ábránd lenne, hogy most Rima szobájában, Rima ágyán fekszem, ő pedig vállamra dőlve lelkiszemetesnek néz engem, és minden búját-baját nekem mondja el. Felkarját simogatom, és közben mereven magam elé tekintek, miközben ő továbbra is csak értelmetlen ostobaságokról zagyvál, amik a legkevésbé sem izgatják az én fantáziámat. A mostani környezetemben inkább más izgatja ezt! Komoly részletességgel nem vagyok hajlandó ezt körbeírni, mert olyan egyszerű, mint az egyszer-egy egy olyan pasi személyében, mint én. Vegyük számításba, hogy már jó ideje nem létesítettem testi kontaktust senkivel! Ezért is jelennek meg perverzebbnél-perverzebb képek fáradt pilláim előtt. De őkelme persze csak tovább bőg-és magyaráz-bőg-és magyaráz...

- Nem értem... mennyire kéne még megváltoznom, hogy végre elfelejtse ezt a Veronikát??!

- Vanessa.

- Az mindegy. Szerinted nem többet érek, mint az a szottyadt seggű Viktória?

- Vanessa.

- Felesleges információ! Nem érdekel a neve. Nem értem! Miért nem lehet minden úgy, mint régen... Vilma előtt!

- Vanessa. De direkt csinálod?!

- Többnyire. Mert úgy érzem ezzel neki ártok!

- Nem. Ezzel csak engem idegesítesz.

- Számomra mindkettő tökéletes!

- Hát ez kedves!

Igen, talán a humorérzéke a bónusz. Sejtelmem sincs mit rejt még ez a zsákba-macska! Mégha most épp hisztirohamban szenved sem...

- De Strify... nekem csak ő van!

Közben még erősebben szorítja meg az ingemet, én pedig mélyet sóhajtok, és nem szólok semmit. Hagyom: had folytassa!

- ... Sosem éreztem még így senki iránt. Na jó talán mostanában esetleg egy kicsit... de ez nem lényeg! A suliban minden a feje tetején áll, itthon a szüleim a munkájukkal vannak elfoglalva, a tesóim sosem érnek rá egy kis lelkizésre... még Aky-chan sem! Pedig ő elég kicsi... itt meg ez a bökkenő!

- Kihagytad, hogy egy unatkozó énekes meg örökké az idegszálaidat feszegeti...

- Igazad van! S mindennek a tetejében kiderül, hogy az egyik haverom meleg is...

- Melyik?!?!

Kaptam a témánál, és valósággal felcsigázott a dolog. Olyan szinten, hogy kicsit fel is ugrottam, ezáltal Rima lecsúszott a mellkasomról.

- Hát ööö...

- Bökd ki! Ismerem?

- Túlságosan is.

- Én nem vagyok meleg.

- Te egoista állat! Nem rólad van szó...

- Mi? Akkor kiről?

Látom rajta, hogy tétovázik. Nem meri elmondani! Előre félek, hogy ki lesz az illető - bár van rá tippem. Tehát csupa fül mód figyelem a kis vörös vallomását:

- Hát... Kiro...

- Ő bisex.

- Az nem ugyanaz?!

- Nem.

- Jól van. Dehát akkor ezt már tudtad!

- Inkább csak sejtem. És az akibe totál bele van buzulva az Yu?

- Így legyen ötösöd a lottón.

- Klassz.

Elfintorodtam, és teljesen összezavarodtam. Jobbnak láttam ha kapom magam és lelépek - de volt egy kis akadály tényező... 4 betű, két magánhangzó, és mássalhangzó! RIMA. Épp akkor kapott el, mikor felpattanva az ajtóba toppantam, megigazítottam a ruházatom, és ránehezedtem a kilincsre.

- Most mit csinálsz, Strify?

- Elmegyek. Kell egy kis idő! Át kell gondolnom pár dolgot.

- Hova mész?

- Még nem tudom.

- Mehetek?

Most álltam meg a fejlődésben: önszántából sosem akart még velem tartani bárhova is. Azon kapom magam, hogy csodálkozásomban kissé szám is tátva feledtem, és tágra nyílt szemekkel meredek a teljesen kipirult Rimára, aki lányos zavarában csak a földet tudta fixírozni. El kellett szomorítanom:

- Ennyivel még nem állsz bosszút Shinen.

Felkapta a fejét. Beletrafáltam volna? Hát persze... csak dacból akar velem jönni, azt hiszi ezzel Shinnek tesz rosszat. Kétségbeesett, és nem tudja mit kéne tennie. Mintha csak magamat látnám. Lehajtom a fejem, és elkapom a kézfejét.

- ... de nem bánom: gyere.

Hálásan meredt rám, majd hozzám simult. Kiléptünk a szobából, és elindultunk a kocsimért. Továbbra sem láthattam előre szándékát, de ha magamból indulnék ki megint csak az kerülne előtérbe, ami az előbb: csak Shinen akar bosszút állni. Úgy fest nem kissé hosszú kocsikázásnak nézünk elébe! Ami történetesen nem nagy probléma, hiszen megtudhatok sokmindent róla, amit később a további terveimhez felhasználhatok.

- - - - - - - - - -

Rima bágyadtan meredt maga elé - majdnem az övét is elfelejtette becsatolni, úgy kellett helyette ezt megtennem. Szomorú volt továbbra is, bár könnyeit minden erejével visszaszorította. Én persze az útra koncentráltam, így nem minden percben tudtam szóval tartani - de erre nem is volt szükség. Ő beszélt magától is.

- Tudod: még nem volt komoly kapcsolatom... a leghosszabb ezidáig két hetes volt. Azalatt a két hét alatt össz-vissz háromszor találkozhattunk, ha nem valamivel többet. Nem tudom mennyire érdekel a téma, de azért ha nem bánod előrukkolok vele. Most valahogy minden előjött és én... tovább már nem tudom magamban tartani!

Magyarázta, és nem is sejtette mennyire ittam a szavait. Nagyon érdekelt a története! Nagyon is. Árgus odafigyeléssel próbáltam minden betűt, és ebből összetevődő szavat elmém jegyzetfüzetének végtelen lapjaira felvésni.

- ... még Japánban éltünk...

... soha életemben nem külömböztem a korombéli lányoktól - addig, amíg ki nem derült, hogy itt mennyire mások az emberek, és mennyivel másabb szokásokat követnek. Tudod Strify... idekerülve nagyon pozitívan szemléltem a lehető új életem! De közben nem akartam hátra hagyni az akkori barátomat, Keichirot sem. Magas, festett, világosbarna hajú (természetesen csak festette!!) és kétségbeejtően fekete szempár tulaja volt. Abban a világban ahova én vagyok valósi abban ő volt a tökély! De elfelejtettem, hogy ami szép az nem ritkán csúnya belülről, ami pedig kívülről csúnya, benső szépségeket rejt...

Rima szavai akár egy ifjúsági regény részlete is lehetett, nem mellesleg elismert író stílussal. Csak hallgattam, mert semmivel sem tudtam eléggé szavánál fogni. A magam módján még érdekelt is a téma! Nem röstellem ezt elismerni. És rövid hatásszünetet követve folytatta:

... addig persze ez is szép, és jó volt, amígnem elő nem állt azzal, hogy... hogy komolyabb irányba terelné a kapcsolatunk - és szakít, ha nem adom meg amit kér! De ez a kívánság beválthatatlan volt az én szűzies eszemmel... így inkább el sem mondtam neki, hogy elköltözünk! És eljöttünk. Aztán facebookon megírtam neki, és ő erre szakított. Jobbnak láttam a menekülést, tudod? És akkor úgy hittem egy pasi sem fog mélyebb benyomást kelteni nálam! Máig nem is... itt persze minden elölről kezdődött: új életbe vághattam bele, ami nem alakult túl jól! De legalább egy barátom lett. Idővel még kettő: Shin és Kiro - Erin mellett. És Shin... hát azonnal beleszerettem!

Nem tudtam leküzdeni a fintorgási kényszerem, így persze azonnal a legundorodóbb pillantásommal díjaztam Rima őszinteségét. Hát minderre nem voltam kíváncsi... de az életére sokkal inkább!

- Na, még valami?

- Hogy?

- Hát itt az alkalom: Strify, a lelki szemetes láda! Nyitva tartás 8-tól 5-ig.

- Hehe. Vicces... sosem gondoltam volna, hogy egyszer veled fogok lelkizni.

- Én eleve azt sem, hogy bárki nyavajgását is végighallgatom valaha.

- Uhh. Hát te sosem változol! Aranyos... örökké csak bunkózol másokkal, Striff. És ez aggasztó! Mintha azért lennél ilyen kegyetlen, hogy senki se fedje fel, amit valóban érzel!

- Na hát ez nevetséges! Mégis miből gondolod mindezt?

- Csak tudom.... de hova is megyünk?

- Ööö...

Rima szavai, a hangja, az illata teljesen elfeledtette velem mit is akarok. Annyira gyorsan ment ki minden a fejemből, mint egy álom! Mintha már el is feledhetném. Mintha bármennyire is fontosnak tartom, ugyanannyira lényegtelen! Mintha nem akarnám, hogy belém lásson...

- Nos?

- Nos volna egy ötletem...

Irányt változtattam, és elkanyarodtam a főváros központja béli park felé... ahol már rengeteg ember járt-kelt, kutyával, vagy kézenfogva. Mással, vagy egyedül. Mi nem fogtuk meg egymás kezét. Mi csak mentünk a másik mellett, mint egy degenerált teletabi. Közben olyan őszinteségi roham tört Rimára, ami némileg rám is hatást gyakorolt, és ösztönzött arra, hogy én is lelkizzek neki!

- A srácokkal még egy anime-manga fórumon keveredtem össze. Tudod Yut és Kirot már ismertem. Egy suliba jártunk! Meg hasonlók... és valami égi jelt képzeltünk be magunk elé, ami végett meg akartuk alapítani a Cinema Bizarre-t.

- Tudtátok, hogy ez lesz a nevetek?

- Én mondtam a srácoknak, hogy legyen valami bizarr... a cinema az csak jött!

- Értem... a bátyámnak, Yukitonak is van egy bandája! Vagyis volt... a Beast! Japánban elég híres. De aztán a testvérem kiszált... már nem is tudom miért!

- Igazán? Tudod még Akikoból is jobban kinéztem volna, hogy pornó színésznő, mitsem, hogy a degenerált bátyád egy jrock bandában foglalt postot.

- Dege... ?? Na jó, ez övön aluli volt! Pláne, hogy itt sincs...

Kacagott. Én nem mertem ugyanígy cselekedni, mert attól tartottam, hogy akkor az ő nevetését nem fogom hallani. Sétánk során amúgy rengeteg információt gyűjtöttem róla - és bár akár mennyi is volt ez az információ: még többet akartam tudni. Az egész élete érdekelt volna! Minden apró mozzanata. Mit csinál hétköznaponként, ünnepnapokon? Merre volt tavaly nyáron? Minden! És fogalmam sem volt róla miért. Ezeddig magamon kívül senki sem jelentett nagyobb érdeklődést számomra. Ez most vajon miért változott? Ó, Rima... mit tettél velem?!

36.rész: Mennyből a dörgés?

Sziasztok!

 Rohadtul késtem, tudom xDxD De mit tehet egy magam fajta elfoglalt emberi lény? x) A nyári szünet nálam sosem a pihenésről szólt... ez van, ezt kell szeretni! ^^ De most a fő, hogy itt a részetek *.* KOMÍÍÍÍKAT ♥ Pussyy

[Rima szemszög]

/A sötétségből jött az utolsó, éjt lehelve,

hol szavak fészkét rejtik az elvont csillagok

hol a test szenved a szónak sebétől,

megadva magát a tudásnak, míg, áldásra képtelenül,

áldása az éjlepte mélybe borul.../

- Dragon Lance; Téli éj sárkányai -

Az erkélyajtómban álltam miközben azon fundálkoztam, hogy mennyiben különb Ő, mint Shin. Rengeteg, és rengeteg dolog jutott eszembe, miknek következtükben egyre nagyobb vonzódást éreztem iránta. Ott állva miközben a zenedobozom forgattam, és ezáltal elmélyültem a különböző ritmusok váltakozásában: előtérbe kerültek mélyen elfolytott gondolataim - RÓLA.

Shin az ágyamon aludt. Alig értünk haza azonnal beájult! Mintha nem aludt volna este... kétségkívül el volt foglalva! - hirtelen arany fénybe borult a sötét esőfelhők álltal szintén csak sötét szobám, és ezt követően egy dübörgő hang ugrasztotta szívem a torkomban. A villámlás már többszörre ismétlődött akkor... de nem zavartattam magam, hiszen tökéletesen biztonságban tudhattam személyem a házunk falai takarásában. És Shin furcsa arckifejezése (amit már meg kellett volna szoknom) szintén megnyugvással társult nekem.

De mégis... vajon Ő most merre járhat? - igazából nem kéne magam azon törni, hogy rajta gondolkozzak, mert ő se igen elmélkedik azon én merre járok, kivel, és mit csinálok. Amekkora felfújt hólyag én annyira törődök vele! - nagyon is. Nem értem: ezeddig ki nem állhattam. Talán most is azért mélázok rajta?

- Rima?

Hirtelen tekintetem az ajtóra reppent, ahol Aky-chan álldogált plüssmackója kezét szorongatva. Elég rémült arcot vágott, de ez már csak azért volt, mert fél a villámlástól - tulajdon képpen én is félek tőlük, mert hangosak, és ijesztőek (akár egy kis kölyök, olyan a gondolkozásom, nem?) - de ha épp nem a dörrögésre figyelek, hanem részben Strifyre, részben az iPOD-omra, akkor már nem is olyan durva a helyzet fennállása.

- Mi az, Akiko?

- Rima... félek. Nem jöhetek ide?

- Shin elfoglalta az ágyam, szóval már nem tudlak hova tenni. Nem gáz?

- Jó, de akkor mégis mit csináljak?

- Hm.

Gondolkozni kezdtem - ezúttal nem a szőke csivaszon - és hamar kitaláltam egy egész okos megoldást. Tervem bevégeztének céljából indultam meg az ajtóban ácsorgó húgom felé, és amint elértem hozzá leguggoltam elé. A szemébe néztem, majd kivettem a zsebemből az iPOD-ot, és annak hetszetét Aky fülébe nyomtam. Rásegített ő is egy lökettel, majd egyszerre mosolyodtam el vele.

- Aky-chan, ezt vidd fel magaddal. Próbálj aludni! Hidd el, zenére menni fog.

- Gondolom... köszi Oneesan! (japán, jel. nővér)

- Menj.

Megfogadva tanácsomat már rohant is át a szobájába. Én a magam módján emberi pozícióba lendültem, és a még mindig alvó Shin felé fordultam - amikor kiderült, hogy nem is alszik immár!

- Újabban kijöttök a húgoddal?

- Mondhatni.

Lassú, tapintatos léptekkel haladtam el hozzá, majd leültem mellé az ágy szélére, és épp belekezdtem volna következő monológomba, mikor egy hatalmas fényárt követően ismét egy dörrenéssel kezdett rá még jobban az eső. Magamon kívüli állapotban csuktam be szemem és húztam össze magam, mikor megéreztem Shin ölelő karjait magam körül.

- Félsz mi?

- Csak játszom.

Viccemre nem reagált, helyette inkább mögém ülve még erősebben szorított mellkasára. Egy sóhajtást követően megpróbáltam ellazulni, de amint ismét becsuktam a szemem bevillant egy kép Strifyről. HÁT EZ NEM IGAZ! Ha legközelebb találkozom vele megköszönöm neki rendesen a délutánit, és hátha akkor nem fog mindig megjelenni előttem a bájgúnár képe!

- Mi baj van, kicsim?

- Semmi, csak eszembe jutott valak... valami.

- Értem.

Még szorosabban ölelt és kisvártatva ezt megtoldotta egy nyakba csókolással, amire a szokásos reagció-menetem volt a válasz: felszisszentem, idegeskedtem - de nem mondtam semmit. A csókjai - s nem mellesleg HAZUG csókjai közt - aludtam el én is...

- - - - - - -

Mire megint felébredtem már háromnegyed hat volt. Miután tettem egy kísérletet a Shin karjai közül való kimenekülésre (bár nem nagyon jártam sikerrel) sóhajtottam, majd a telefonom zümmögésére lettem figyelmes. SMS-t kaptam - de nem látom a kijelzőt - SHIN! CSAK EGY KICSIT ENGEDJ...!! - erre szívszerelmem válaszul nyögött egyet és elfordult a velem ellenkező irányba. Milyen kedves gesztus! De legalább nekem volt alkalmam elolvasni a Strifytől kapott üzenetem:

Apádat holnap hazaviszem.

Kiengedték előbb, mert már

nem tudták hova tenni!

Úgy fest nálatok reggelizünk ;)

csók: STRIFY

Mintha csak a sors akarna engem kijátszani! Igyekszem kiküszöbölni ezt a hűtlenségre utaló gondolat-áradatot - de ilyen körülmények között, mikor a legkísértőbb személy fog egy asztalnál ülni velem... ? Mégis mit véthettem, hogy ilyen ravaszdi kicselezéshez folyamodsz, MEGAMI SAMA ( japán, jel. isten, istennő)?! - de persze ezen azaddig törhetem a piciny agyacskámat amíg csak tetszik, mert választ egy hamar nem kapok. Előre félek a holnapom miatt! Mégis szívesebben mennék iskolába - minek ez az évvégi osztályozó értekezlet?! - de legalább ezt követően már nyár van. VÁRJUNK CSAK! NYÁR?! Na tessék... azt hiszem egy jól kiképzett balszerencse van ellenem indulóban... - gondolatmenetemet Shin telefonjának rezgése szakította félbe. Ő látszólag fel sem eszmélt rá, és ezért vettem én a kezembe a készüléket, aminek kijelzőjén egy név jelent meg: Vanessa. Bátorságot vettem magamon, és lenyomtam a hívásfogadó gombot:

~ Igen, tessék? Shin telefonja.

~ Hello! Ööö... te biztosan Rima vagy! Megmondanád neki, hogy kerestem?

~ Hogyne.

~ Remek! Köszi! Szia.

Nem meglepő, hogy kerülte a bemutatkozás témáját, ahogy az sem, hogy ilyen gyorsan lerázott. Minden bizonnyal tisztában van vele, hogy én vagyok Shin igazi barátnője! Bár nem tudni az ilyen szőke esetekben... már a hangjából sejthető, hogy az a tipikus plázajáró ribanc, akinek a festett szőke haja legalább olyan világos, mint amennyire sötét az agya.

- Rima, ébren vagy?

Érdeklődött állapotom felől Shin, amire tüstént megpördültem, és szembe találtam vele magam. Félkómás tekintete nem zavart annyira, mint fedetlen felsőteste szépsége, így kisvártatva sütöttem le a szemem, és mondtam azt, amit lehet nem kellett volna:

- Keresett egy nő telefonon.

- Egy nő?

- Egy nő.

- Értem... nem mondta a nevét?

- Nem...

Elszomorodtam, mert tudtam jól ki az illető... Strify mit is mondott? Valami Veronika, vagy Vanessa? Á, mit én tudjam! - és beletörődésemmel egyetemben törlődött a százas Brendamed vigyor a pofámról. Shin viszont épp elenkezőleg: elmosolyodott, és mihelyst fellökte magát az ágyon mögém csusszant, és a nyakamat kezdte kényeztetni. Ilyenkor várná az ember, hogy kélyesen nyögdécseljek, nem? De ilyen körülmények között csak arra futotta, hogy behunytam a szemem, és egy farkasvigyort magamra erőltetve hagytam, hagy élje ki magát...

***

- FELVETTED A TELEFONT? BESZÉLTÉL A RIBANCCAL? ÉS NEM UGATTAD LE A FEJÉT?!?!?!?!

Mérgelődött Strify miután vázoltam neki a tegnap történteket. Talán tényleg helyes lett volna Shint kérdőre vonni, ki is volt ez a tyúk - de nem így lett, és már nem tudom megmásítani. Folyamatosan a lábujjam fikszírozom miközben minden létező nyugalmamat latba vetve hallgatom, ahogy Strify épp velem ugat.

- Rima, hogy lehetsz ilyen kis... hát erre már nem is tudok mit mondani!

- Gyáva?

- Talán. De helyesebb lenne az idióta, vagy az ostoba jelző! És most mondd, hogy nincs igazam! A pasid örökké csak rossz lyukba teszi a farkát, és téged ez nem zavar?!

- Miért akarod ennyire, hogy leleplezzem, hogy megcsal?

Egy ideig nem szólt. Elfintorodott, és gondolkozott. Sóhajtottam, és úgy fújtam ki a levegőt, mint egy ló a nyári melegben. Persze! Miért is ne kerülné a témát, ha az ő nyaka körül szorul a hurok? Jellemző pasi logika.

- Csak már úgy unom az életem...

- És mennyivel lenne neked könnyebb, ha én szakítanék Shinnel?

- Hidd el: sokkal, rengeteggel!

- Na persze... és vajon miért?

- Mert ez nekem jó lenne, és kész! Nem hagyhatnánk abba a "kérdezz-feleleket"?

Kissé ingerültnek tűnt. Aztán se szó-se beszéd felállt, és kisétált a szobámból. Eldobtam magam az ágyon, és a plafont stíröltem bő két percig. De láthatólag ezzel sokra nem megyek, hiszen kénytelen vagyok végiggondolni mindezt! Miért is érdekel, hogy Strify miért akarja, hogy szakítsak Shinnel? Miért is érdekel, hogy Shinnek ne tűntjön fel, hogy többet tudok, mint hinné? És miért is áltatom magam, mikor be kell lássam: két tűz között vagyok, és csak idő kérdése mikor ér el valamelyik, hogy aztán elégjek, és végleg ott maradjak. A könnyeim előbuggyantak, és továbbra sem értem, hogy MIÉRT?

Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha nem folytam volna bele, és nem kerültem volna ebbe a lehetséges szerelmi háromszögbe. Csak azért tartom lehetségesnek, mert egyenlőre nem vagyok biztos benne, hogy Strify miért is olyan velem amilyen. És meg kell hagyjam már nem egyszer küszködtem emiatt a gondolat miatt alvási zavarokkal. Ha akar valamit megmondhatná! Vagy itt épp Shin a bökkenő? Na jó: és most jön a B kérdés! Én miért nem akarom elengedni Shint, mikor lehet Strify is... ebbe bele sem merek gondolni! Strify egyetlen egyvalakibe lehet szerelmes: és az nem más, mint a tükörképe. Minek is áltatom magam ilyen ostoba lehetőségek átgondolásával? Mit lehetőség! Inkább vágyálom.

Ha Strify valaha is kavarna velem annak csak Shin cseszegetése lenne az oka. Én el nem tudom képzelni, hogy ezek hogyan is lehetnek barátok! És hogy képesek elviselni egymást? Én még magamat sem tudom elviselni, nem még őket kettejüket!

Köszönöm a szavazásokat! :D ♥

Interjú Strify-vel ^^

Sziasztok!
 A közel jövőben nem kicsit vagyok elfoglalt (évvégei tombolások stb.) ezért úgy gondoltam ha eltűnnék egy kis időre felteszek egy interjút Strifyvel ^^ Addig olvassátok ezt ;) pussyy

El tudod képzelni az életedet, mint szólóénekes?
Igen el tudom. De nem ez a fontos, amíg az együttes érdekel az életemben ez lesz az első cél. Minden bizonnyal a szólókarrier szabadságot adna nekem. A zene biztos hasonlitana a Cinema Bizarre-ra.
Van olyan ember, akiben megbízol vagy barátod, nem az együttesből, akivel meg tudod beszélni a bánatodat, s örömödet?
Sok barátom van akiben megbízok. Hiányzik a régi otthonod,vagy jól érzed magad Berlinben? Megtaláltam Berlinben az én otthonomat. Sajnos a családom és a régi barátaim messze vannak tőlem, de most nem akarok elmenni Berlinből.
Vannak még álmaid, amit meg akarsz valósítani?
Sok dologról álmodom. Az embernek mindig kell kitűznie új célokat és meg kell oldani az uj problémákat.
Elhagynád az együttest, ha megházasodnál?
NEM!!!!
Hívő vagy?
Nem fogom állítani azt, hogy hívő vagyok. Érdekel egy ázsiai vallás, a buddhizmus. Lehet, hogy egyszer megértem a lelki világomat.
Eltudod képzelni, hogy duettet készíts más előadókkal is?
Igen. Várjunk és meglátjuk.
Mit rejtegetsz az ágyad alatt?
Jobb lenne az a kérdés, hogy: "Kit rejtegetsz az ágyad alatt?":DDDD
Mit nem szeretsz magadon?
A bőrömet.
Mi a kedvenc tévéshowd?
Nem szívesen nézek TV-t. de sok filmet és sorozatot megnézek:D:D
Láttad már a Titanicot? Mi a véleményed?
Mutassatok egy embert, aki még nem látta.
Mit szeretsz a legjobban, mangót és csokit?
Mint minden ember, mindent megeszek. Sokáig nem ettem mangót sem, és most épp diétám van, ezért nem eszek csokit.
Mit nem szeretsz?/ételt/
Utálom a répát és az olivabogyókat.
Mit tennél, ha egy napra lány lehetnél?
Olyan dolgokat, amiket csak lányok csinálhatnak.
Mit szeretsz a legjobban a koncerteken?
Az atmoszférát és az energiát, amik a kocertet érdekessé és egyedivé teszik.
Milyen sportot szeretsz a legjobban?
hm...hát a szexet:D
Ha lehetne háziállatod mi lenne az?
Szeretnél egy kis francia buldogot vagy például mopszt, de nem lenne szegénykére elég időm.
Hiszel a csodákban? Lehet, hogy már megtörtént veled ilyen?
Hiszek a Fräulein Wunderben. (német lány banda, lefordítva Miss csodák:D).
Hogy keletkezett a nicked Sutaraifimono-chan?
Yutól kaptam a nevet.
Mi lenne az első kérdésed a kezdvenc J-Rockeredhez, együtesedhez találkozásotokkor?
Nincs kedvenc J-Rockerem.

35.rész: Mentőakció

Sziasztok!

 Nem tudom észrevettétek e, de mostanában megint rengetegszer van friss ^^ Remélem nem hiába :D Oldalt van egy szavazás, lehet voksolni. Itt pedig egy rész - lehet olvasni x) - bár remélem el vagytok a melegekkel. Én imádom őket! *.*

[Strify szemszög]

/Nem sokáig fogsz emlékezni

arra a dolgozatra, amit elrontottál.

De arra életed végéig fogsz,

aki miatt úgy döntöttél,

hogy aznap már nem tanulsz semmit!/

- Napi bölcsességek -

ATTENTION! BL VESZÉLY!!

HA NEM BÍROD A MELEGEKET AKKOR PÁ ;)

Úgy éreztem magam, mint egy röpképtelen dögmadár, mikor hajnalok-hajnalán megcsörrent a mobilom aminap. Mégha Shin nem épp egy megrögzött bosszúálló típus az idegesítésemhez annál inkább ért! Ahh, de sz*r az élet - csak meghalni félek, mert van pár jó haver, akiért képes vagyok élni. Nos: kérdéses Shin ilyenkor odatartozik e. Nem, persze ez lepecsételt, hogy igen! Bár nagyon szeretjük húzni egymást a másik nélkül meghalnánk. Ezt el kell ismernem!

Ó, hogy miért hívott fel? Á, csak elinvitált egy találkára a suli parkjába ma negyed kettőkor. Meg akarta beszélni a tegnapid! Gondolom rezeg a segge, hogy majd elmondom Rimának. Hm. Ha tudná a teljes igazságot akasztott ember lennék...

- Strify, hova készülsz?

Érdeklődött a hozzám hasonlóan kómás küllemű Kiro, miközben haját turkálta. Bár rögtönzött válaszomra kicsit felélénkült!

- Anyádhoz.

- MI?!

- Nem, kajak anyudhoz megyek.

- MI?!?!?!?!?!?!

- Csak hülyítelek. Nehogy elhidd már! Itthon hagyhatlak Yuval?

- Persze. Nem fogjuk megölni egymást!

- Nem vennék rá mérget.

Vigyori pofára váltottam miközben beletúrtam így is szénakazal hajába. Mostanában talán túl sokat hagytam magára... nem lehet tudni! De várjunk: hisz sosincs egyedül! Yu mindig vele van. Még többet mióta szakított Erinnel! Ez perfekt dolog véleményem szerint. Soha még olyan jó barátok nem voltak, mint ők! Na jó... talán voltak. EGYSZER. De az már sajnos elmúlt az egyik fél ballépése végett. - igen, nagy titok, de az illető én voltam!

Igazából nem tudtam merre akarok menni, de végtére is mindegynek találtam, csak ne legyek a négy fal között. Ha épp jótékonykodni akarnék akkor most elmennék Hanatarohoz a kórházba egy látogatás erejéig. De mivel nem jótékonykodni akarok, így csak időcseszés végett akarok benézni hozzá! - ötletemtől vezérelten indultam el a megfelelő irányba, ami megegyezett a garázsunkkal.

***

Kiro sóhajtással nyugtázta a dolgot, miután Strify megint lelépett. Nem nagy rejtély, de már volt elegendő ideje megszokni, hogy a csapat új-régi frontembere túlontúl elfoglalt ember ahhoz, hogy az ébredést követő két órán belül még otthon tartózkodjon. Tehát nem kellett különösképp azon morfondírozni, hogy vajon hova is megy Strify? - inkább betért a konyhába, és elfogyasztotta a reggeli koffein adagját.

- Megint lelépett?

Hamar felismerte Yu hangját, de meg sem rezzent annak hirtelen felcsendülésétől. Bólogatást követően tovább szürcsölte a kávét, és akkor sem kapta fel fejét mikor Yu leült vele szembe. Persze a szíve ezerrel kalimpált, de próbálta figyelmen kívül hagyni, és egészen jól ment neki.

- Remek. Ő sem tud két perctől tovább a seggén maradni.

- Még nem szoktad meg?

- Kiro. Ezt lehetetlen megszokni! De mondjuk legalább annyi dolgot bírok benne, mint amennyit nem.

- Szerintem nincs vele semmi baj... éli az életét!

- Remek. Addig jó, még nem az én hátamon lesz púp miatta...

Kiro nevetett, Yu pedig rávetette pillantását és a lehető legperverzebben mosolyodott el barátja fehér fogsora látványától. Kiro ezt igen hamar észre is vette, és kicsit meglepődött. Aztán a legelső kérdése:

- Mi az Yu? Szexhiányod van?

- Igen.

- Remek. Azért ne énrajtam éld ki szexuális vágyaidat!

- Hm... pedig örülnél te annak!

Megforgatta a szemeit, pedig tényleg örült volna. De aztán rájött, hogy Yu nem pont az ő kedvéért lesz meleg. Bár Kiro sem érezte magát 100%osan melegnek, a biszex szó sokkal meggyőzőbb ez ügyben. És még nem sok férfi iránt érzett úgy amúgy sem, mint Yu iránt!

Felállt és miután behelyezte a poharat a mosogató gépbe bement a nappaliba, hogy kicsit sziesztázzon. Furcsa mód Yu követte. Leült a gitáros elvtársa mellé, a lehető legszorosabban. Kiro pedig a maga módján kezelte a helyzetet:

- Vedd ki belőlem a segged.

- Hogy lehetsz ilyen naiv?

- Ez most miről jutott eszedbe?

- Nem a seggemről, ne aggódj. Hanem arról, hogy hogy hihetted, hogy nem fogok rájönni...

- Már megint mire?

- Arra, hogy belémzúgtál.

- Na, és még Strify az egoista!

Igyekezett nyugodt maradni, de legbelül már tombolt. Ki akart menekülni a helyszínről! De tudta, hogy lehetetlen, és most le kell lepleznie szívében bújdosó érzéseit.

- Kiro. Akkor mondd a szemembe, hogy nem így van!

Kiro elfordult, de Yu hamar cselekedett. Elkapta a fiú arcát, ujjait annak arcába mélyeztette, hogy esélytelen legyen hosszabb távon ellenállnia. Majd megint erőszakoskodott, miközben Kiro már fontolóra vette, hogy segítségül hívja bal vagy jobb kezét az esetben.

- Kiro! Mondd a szemembe!

- A szemedbe hazudjak? Megtehetem. Nem szeretlek!

Yu értette a célzást, és mégjobban elmosolyodott, majd egy győzelmet aratott nyögést követően Kiro ajkaira tapadt.

***

A kórházaktól Wia óta parázok. Semmi jó élmény nem kötött hozzá addig sem, így meg aztán...

A főkapun belépve egyre több emlék előtört elmémben, amiknek bő százalléka csak negatív életszemléletet kezdett virágoztatni bennem. Már csak nosztalgikus szempontból is végigsétáltam az ambulancia folyosóján, ahol a sok ember vérének szaga töltötte be a terepet fertőtlenítő szag helyett. Lassú lépések közepedte értem el a lépcsőkhöz, majd a korláton csúsztatva kezemet elindultam a kórtermek felé. Az ajtó zárva volt, hiszen még nem volt látogatási idő - de már nem sok kellett hozzá. Azaddig leültem egy padra, és előkaptam telefonomat...

~ Szia! Üzensz valamit apudnak?

~ Strify! A kórházban vagy?

~ Nem. Hanem Kiro anyjánál!

~ Tényleg?

~ Leszívta az agyad az iskola? Amúgy merre vagy? Eléggé nagy a visszhang.

~ A női mozsdóban.

Hallottam, hogy szipog, és matat valamit. Nem kellett nagyon törnöm magam, hogy kitaláljam valami nincs rendben.

~ Mi történt, Rima?

~ Semmi. Az osztálytársaim megint szemétkedtek...

~ Nem értem. Nekik miért nem tudsz úgy visszapofázni, mint nekem?!

~ Nem tudom...

~ Jól van. Akkor ez már a te bajod.

~ STRIFY!

~ De most mégis mi f*szt mondjak?!

~ Semmit. Mondd meg apunak, hogy nagyon szeretem!

Letette. Dühös sóhajtást követően figyeltem fel az előttem toporgó nővérkére. Kb. Rimával egy magas, fekete hajú nő. Látszólag a húszas éveiben járhatott. Ábrándozó zöld szemeit meresztette rám, miközben érdeklődött affelől, kihez mennék. Fel sem tűnt, de körülöttem más emberek is csoportosultak már akkor!

- Hát... Macuda Hanatarot keresem!

- Értem. Kövessen!

Engedelmesen felálltam, és követtem a formás popsi gazdáját. Szemeimet végig azokon a csodás hátsó domborulatokon legeltettem, míg csak be nem értünk a 221-es kórterembe.

- 12 óráig van ideje. Még háromnegyed óra!

- Oké.

Válaszom után kisvártatva kitért a helységből, én pedig közelebb mentem Hanatarohoz.

- Andreas, te vagy az?

Érdeklődött, nekem pedig végigfutott a hideg a hátamon igazi nevem hallatán. Jobbik esetben semmi bajom nincs vele, de Rima előbb Strifynek hívott, szóval...

- Igen, Hanataro.

- Tudod mindenkiről el tudtam volna képzelni, hogy meglátogat, de pont rólad nem!

- Köszönöm.

- Csak őszinte vagyok! És miért is jöttél?

- ELŐBB MONDTA!!!

- Ja jól van. Hát, mint láthatod még lábadozok. De a golyót már kiszedték belőlem!

Bal szemem hirtelen becsuktam, jobbat résnyi nyíláson hagytam, és felszisszentem. Szinte átéreztem a fájdalmat, ami a golyó eltávolítását követte.

- Annyira nem fájt, mint kétszer annyira.

- Ez jól hangzik. Akkor jobban van?

- Igen.

- Akkor jó. Rima üzeni, hogy nagyon szereti magát!

Az üzenet továbbítását követően Hanataro arcára büszke mosoly terült.

- Legalább ő. Yukito sem mondta! Se az anyja. Akiko pedig még szerintem azt sem tudja, hogy itt vagyok.

- Á, biztos ők is így gondolják.

Igyekeztem nem leleplezni a nyalizást. Hanataro pedig minden bizonnyal túl fáradt, hogy ezt észrevegye! A háromnegyed óra alatt még az üzleti témára is kitértünk, és mondta, hogy jól jönne egy új videóklipp. Én persze a magam módján már rögtön törtem az agyam melyik passzolna a visszatéréshez, de egyiket sem tartottam olyan klasszabb ötletnek, mint a Get Off-ot. Hirtelen az volt a legelső szám, ami eszembe ötlött! Viszont nem tettem rá javaslatot, mondván: ha kikerül megbeszéljük. - egy gyors búcsút letudva hamar elindultam a kijárat felé, amikor hirtelen belerohantam egy orvosba. Az illető kezéből kiestel a mappák, lapok, és jegyzetek. Nem tartoztam azon emberek közé, akik heves bocsánat kérés áradat lepergése alatt segítően összekapdossa a földre hullott papírokat. Amúgy is, az illető gyenge egy perc lepergése alatt összekapkodta azokat. Ám mikor szemmagasságba találtam magam az illetővel...

- Dr. Richler?

- Á, maga bizonyára Herr Hudec, ugye? Az ön barátnője...

- Halt meg maga miatt! Igen. Én vagyok az illető.

- Mintha mostmár higgadtabb lenne!

- Igen, amit maga csak a véletlen jött szerencsének köszönhet, mert ha most nem sietnék valahova röpke öt perc alatt felszaggatnám a torkát!

- Még mindig azt tartsa, hogy az én hibám?

- Igen!

- Való igaz. Ha így áll a szituációhoz csak közölném: igen, valóban az én hibám!!

Sóhajtást, és egy lenéző pillantást követően csípőre helyeztem a kezeimet. Nyilván most próbál provokálni! Nos... ezesetben: sikerült neki! - és, hogy ezt tudtára agyjam megajándékoztam bal kezem kicsit sem finom simogatásával a pofacsontját becélozva. A lapok természetesen azonnal kiestek megest ügyetlen kezei közül, és ő maga is kiterült. Én pedig egy vállat vonást követően elcsámborogtam a kijárathoz. Elköszönésre sem méltattam, mert ha viszont látom nem rendezem le ennyivel. Aua! Kicsit azért kisebbet kellett volna ütnöm...

***

Fél egykor értem el a helyi gimihez. Pedig a találka csak negyed kettőkor lenne. Minden esetre úgy látom még lesz itt elintézni valóm! Szemem sarkából megpillanthattam, ahogy Rima éppen táskájával kezében trappol kifelé az épületből, és az imént helyezte zsebre telefonját. Éppen felpillantott volna - reméltem, hogy majd engem is meglát - mikor hirtelen fejbe dobta a mögötte jövő lány egy kólás üveggel. Hatalmas hahotát követően fordult meg Rima, hogy szemügyre vegye támadóit. Azok persze azonnal elslisszoltak. A lány sóhajtott, és épp tovább jött volna, mikor hirtelen megcsúszott (ne kérdezzétek miért, de leszögezném: Rima a saját lábában is képes elbotlani!), és a földre esett. A többiek még hangosabban nevettek és különböző beszólásokkal látták el. Két lány hamar oda is ment hozzájuk. Én úgy véltem segíteni mennek, ezért távolról szemléltem az eseményeket a továbbiakban is!

- Látod milyen béna vagy, te vörös k*rva?!

És egész kecses mozdulattal kapta fel Rima táskáját, majd kiborított belőle mindent. Rima felpattant és a leggonoszabb tekintetével meredt a két lányra:

- Mi lenne ha inkább lelépnétek?! És én vagyok a k*rva? Nem nekem van egy hónapban két abortuszom...

- Hogy mondtad?!

Láttam ahogy a szőke éppen nekiesett volna szerencsétlen Rimának, ezért már nem néztem tétlenül a jelenetet.

- Hé, lányok! Mi a probléma?

- Semmi kö...

Hirtelen rámmeredt mind a kettő. A csodálkozás ami felváltotta diadalmas vigyorukat majdnem engem is megröhögtetett, de ehelyett csak felívelt szemöldökeimmel próbáltam elküldeni őket a helyszínről.

- ÚR ISTEN!!!!!!!!!

Jaj ne... ismerem ezt az "úr isten"-t! Lehet mégis el kéne tépni?

- TE STRIFY VAGY!!!!!!! A CB-BŐL!!!!!! 

Csillant fel szemük egyszerre, én pedig az előzőeken elgondolkodva eként lomboztam le Rima ábrándozó hangulatú "barátnőit".

- Igen! Te pedig egy ribanc vagy a gimiből. Örülök! Most pedig. Ha nem lenne nagy probléma leszállhatnátok Rimáról, úgy kb. örökre! Vagy ha mégsem: akkor fel fogom dugni a csodálatos, de ugyanott kilométeres műkörmeiteket a hatalmas kufferotokba! Vágesz vágesz?

Vigyorogtam rájuk, ők pedig a lehető leggyorsabban léceltek le a helyszínről. Ezután már tudtam nevetni. De Rimát sem hagytam figyelmen kívül! Neki segítettem összekaparni a cuccait - a dokival ellenben!

- Kedves barátaid vannak...

- Ahh. Ez most ugye irónia volt?

- Szerinted? Tessék.

Adtam át neki egy szájfényt, majd kivettem a táskáját a kezéből. Összecipzároztam és felhúztam Rimát is a földről.

- Mit keresel itt?

- A pasid akar velem pár szót váltani.

- Shin?

- Miért? Van más pasid?

- Strify...

- Én vagyok a másik pasid? Azért kösz, hogy tájékoztattál!

- STRIFY!

- Jól van. Látom nem vagy humoros kedvedben.

- Nem...

Elkeseredése kiült arcára. Beletúrtam frufrumba, és egy újabb erőteljesebb levegő vételt követően léptem közelebb Rimához. Abban a percben a közelben ólálkodó paparazzik sem érdekeltek! Magamhoz öleltem... ezeddig még nem volt példa arra, hogy viszonozta volna, szóval kellő meglepetéssel fogadtam, mikor átkarolta nyakam. Hallottam ahogy szipog. Megint sírt.

- Jaj Rima! Ne legyél már ilyen szánalmas...

- Jó, de akkor mit csináljak? Kössem fel magam?

- Hát. Kereshetünk más megoldást, de B tervnek jó lesz!

- Olyan szemét vagy...

Szipogása erősödött, tehát szorítottam ölelésemen. Egy ideig így lehettünk, mikor épp rávettem magam, hogy végigsímítsak gyönyörű vörös haján. Ám az idill pillanatot egy ismerős torok köszörülés szakította félbe!

- Előbb jöttél, de látom volt rá okod...

Rima hamar felpillantott. Gondolom megismerte Shin hangját. Felpillantása után szinte azonnal eltolt magától, és Shin nyakába borult. Most szívesen fejbe lőttem volna - már nem Rimát, hanem azt a sunyi dobost! Épp a hátát símogatta, de közben egy percig sem tévesztett szem elől.

- Megint az osztálytársaid?

- Igen.

- Remek. Köszi Strify, hogy megmentetted!

- Hát... ne hálálkodj! Téged ismerve te úgysem tetted volna meg, tehát... valakinek muszály volt!

- Hm...

Talán csak pusztán engem akart idegesíteni, minden esetre megcsókolta Rimát, és közben felpillantott rám is. Azt hittem odalépek, és kitekerem a nyakát! - de hamar letettem róla, mert tisztában kellett lennem azzal, hogy most Rima az ő barátnője, hiába csalja Vanessával...

- Beszélni akartál...

- Ja persze! Rima. Ez nem lesz több, mint öt perc! Ülj be addig a kocsiba, hallgass zenét. Csak nyugi, kicsim!

"Nyugi kicsim" - áááááh! Visszaköszön a reggeli. Ha egyszer az életben megszerzem Rimát könyörgöm csapjatok fejbe, ha becézni merészelem.

- Szóval... miről is akartál szót váltani?

- A múlt estéről.

- Igen?

- Ha elmondod Rimának a Vanessás ügyet, ígérem kereshetsz új dobost magad mellé!

- Ne aggódj... tartom a szám!

F*szt!! Remélem nem tudja meg egy hamar, hogy már elmondtam Rimának - pontosítva megmutattam. Egyenlőre lehetséges dobos számban nem akarok gondolkozni! Így is sok, hogy videóklippet kell forgatnunk. Shin nélkül pedig nem lenne igazi Cinema Bizarre-os!

- Oké. Szabadon foglak! Csak próbáld meg és...

- Shin! Lehet ilyen ember vagyok, de te meg a legjobb barátom vagy.

- Tegnap nem tűnt fel.

- Hjaaajj!! Meg ne sértődj már. Azt csak Rima érdekében tettem... volna!

- Rima érdekében... mostanában elég sok mindent teszel Rima érdekében!

- Nem fogom elvenni tőled.

- De szeretnéd magad mellett tudni, nem?

Hirtelen megszeppentem. Ha most kiszedi belőlem, hogy... hogy... hogy én... hogy én mit is ér-zek Rima i-ránt! - ahh de rossz belegondolni. Akkor nem tudom mi lesz! Pedig többnyire látható a dolog. És szavaiból ítélve ő sem vak.

- Strify. Mondd, hogy nem vetettél rá szemet!

- Ezen már túl estünk, nem? A te csajod. Én csak unatkozom! Azért próbálkozom nála. Meg, hogy téged húzzalak! Viszont nem gondoltam volna, hogy észre sem veszed: SEMMI SEM KOMOLY, AMIT RIMÁNAK MUTATOK AZ ÉRZELMEIMBŐL!

- Remélem. Szia Strify...

- Csá!

Intettem neki, majd megvártam még eltűnik a látótávolból. Le kéne zárni annyival a témát, hogy soha többé nem nézek Rima felé? A barátságunk forog kockán! Egy csaj miatt nem éri meg összebalhézni. De amennyiben Rima az a csaj... - lássuk be! Jobb lesz itt elvarrni a szálakat. Legalábbis mára!

Popcorn 2008/05

Sziasztok!
Most egy cikkel érkeztem hozzátok. Még úgysem akadt ilyen ;) Mától viszont igyekszem nem csak részekkel szolgálni! ^^
- - - - - - - - - - - - - - - 

A Cinema Bizarre kulisszatitkai

Április közepén indult a CB első nagy németországi koncertkörútja. Miniinterjúnkból most kulisszatitkokat és érdekességeket tudhatsz meg.
- - - - - - -
Hogy vannak a hangszálaid, Strify?
Strify: Remekül, minden rendben. Nagy pech volt, hogy éppen az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntője előtt betegedtem meg. De a turné nincs veszélyben!
Milyen show-val készültök?
Luminor: 95 percet játszunk. A lemezen található dalokon kívül 3-4 új nóta is lesz, és néhány feldolgozás. A színpadkép eléggé futurisztikusnak ígérkezik, fantasztikus lézerfényekkel.
Kiro: 15 ember van úton velünk, és 2 kamionnal szállítja a felszerelésünket.
Szállodában vagy a buszban alszotok?
Yu: Természetesen a buszban, így sajnos nincs alkalmunk lányokat fogadni. Pedig szívesen ismerkednék néhány csinos rajongóval!
Van most valamelyikőtöknek barátnője?
Shin: Nem, mindanyian facérok vagyunk.
Kiro: Pedig nemrégiben találkoztam álmaim nőjével. Egy szállodában botlottunk egymásba, de sajnos nem láttam többé.
Hogyan ítélitek meg a helyzeteteket a jelenlegi zenei életben?
Strify: Általában pozitív visszajelzéseket kapunk, de persze akadnak olyanok, akik nem szeretnek minket, vagy irigyek ránk.
Vannak kedvenc együtteseitek?
Kiro: Most a SuG és a Kra a kedvencem.
Shin: Az én kedvencem a Dir En Grey, akinek a dobosáról, Shinyáról neveztem el magam.