36.rész: Mennyből a dörgés?

Sziasztok!

 Rohadtul késtem, tudom xDxD De mit tehet egy magam fajta elfoglalt emberi lény? x) A nyári szünet nálam sosem a pihenésről szólt... ez van, ezt kell szeretni! ^^ De most a fő, hogy itt a részetek *.* KOMÍÍÍÍKAT ♥ Pussyy

[Rima szemszög]

/A sötétségből jött az utolsó, éjt lehelve,

hol szavak fészkét rejtik az elvont csillagok

hol a test szenved a szónak sebétől,

megadva magát a tudásnak, míg, áldásra képtelenül,

áldása az éjlepte mélybe borul.../

- Dragon Lance; Téli éj sárkányai -

Az erkélyajtómban álltam miközben azon fundálkoztam, hogy mennyiben különb Ő, mint Shin. Rengeteg, és rengeteg dolog jutott eszembe, miknek következtükben egyre nagyobb vonzódást éreztem iránta. Ott állva miközben a zenedobozom forgattam, és ezáltal elmélyültem a különböző ritmusok váltakozásában: előtérbe kerültek mélyen elfolytott gondolataim - RÓLA.

Shin az ágyamon aludt. Alig értünk haza azonnal beájult! Mintha nem aludt volna este... kétségkívül el volt foglalva! - hirtelen arany fénybe borult a sötét esőfelhők álltal szintén csak sötét szobám, és ezt követően egy dübörgő hang ugrasztotta szívem a torkomban. A villámlás már többszörre ismétlődött akkor... de nem zavartattam magam, hiszen tökéletesen biztonságban tudhattam személyem a házunk falai takarásában. És Shin furcsa arckifejezése (amit már meg kellett volna szoknom) szintén megnyugvással társult nekem.

De mégis... vajon Ő most merre járhat? - igazából nem kéne magam azon törni, hogy rajta gondolkozzak, mert ő se igen elmélkedik azon én merre járok, kivel, és mit csinálok. Amekkora felfújt hólyag én annyira törődök vele! - nagyon is. Nem értem: ezeddig ki nem állhattam. Talán most is azért mélázok rajta?

- Rima?

Hirtelen tekintetem az ajtóra reppent, ahol Aky-chan álldogált plüssmackója kezét szorongatva. Elég rémült arcot vágott, de ez már csak azért volt, mert fél a villámlástól - tulajdon képpen én is félek tőlük, mert hangosak, és ijesztőek (akár egy kis kölyök, olyan a gondolkozásom, nem?) - de ha épp nem a dörrögésre figyelek, hanem részben Strifyre, részben az iPOD-omra, akkor már nem is olyan durva a helyzet fennállása.

- Mi az, Akiko?

- Rima... félek. Nem jöhetek ide?

- Shin elfoglalta az ágyam, szóval már nem tudlak hova tenni. Nem gáz?

- Jó, de akkor mégis mit csináljak?

- Hm.

Gondolkozni kezdtem - ezúttal nem a szőke csivaszon - és hamar kitaláltam egy egész okos megoldást. Tervem bevégeztének céljából indultam meg az ajtóban ácsorgó húgom felé, és amint elértem hozzá leguggoltam elé. A szemébe néztem, majd kivettem a zsebemből az iPOD-ot, és annak hetszetét Aky fülébe nyomtam. Rásegített ő is egy lökettel, majd egyszerre mosolyodtam el vele.

- Aky-chan, ezt vidd fel magaddal. Próbálj aludni! Hidd el, zenére menni fog.

- Gondolom... köszi Oneesan! (japán, jel. nővér)

- Menj.

Megfogadva tanácsomat már rohant is át a szobájába. Én a magam módján emberi pozícióba lendültem, és a még mindig alvó Shin felé fordultam - amikor kiderült, hogy nem is alszik immár!

- Újabban kijöttök a húgoddal?

- Mondhatni.

Lassú, tapintatos léptekkel haladtam el hozzá, majd leültem mellé az ágy szélére, és épp belekezdtem volna következő monológomba, mikor egy hatalmas fényárt követően ismét egy dörrenéssel kezdett rá még jobban az eső. Magamon kívüli állapotban csuktam be szemem és húztam össze magam, mikor megéreztem Shin ölelő karjait magam körül.

- Félsz mi?

- Csak játszom.

Viccemre nem reagált, helyette inkább mögém ülve még erősebben szorított mellkasára. Egy sóhajtást követően megpróbáltam ellazulni, de amint ismét becsuktam a szemem bevillant egy kép Strifyről. HÁT EZ NEM IGAZ! Ha legközelebb találkozom vele megköszönöm neki rendesen a délutánit, és hátha akkor nem fog mindig megjelenni előttem a bájgúnár képe!

- Mi baj van, kicsim?

- Semmi, csak eszembe jutott valak... valami.

- Értem.

Még szorosabban ölelt és kisvártatva ezt megtoldotta egy nyakba csókolással, amire a szokásos reagció-menetem volt a válasz: felszisszentem, idegeskedtem - de nem mondtam semmit. A csókjai - s nem mellesleg HAZUG csókjai közt - aludtam el én is...

- - - - - - -

Mire megint felébredtem már háromnegyed hat volt. Miután tettem egy kísérletet a Shin karjai közül való kimenekülésre (bár nem nagyon jártam sikerrel) sóhajtottam, majd a telefonom zümmögésére lettem figyelmes. SMS-t kaptam - de nem látom a kijelzőt - SHIN! CSAK EGY KICSIT ENGEDJ...!! - erre szívszerelmem válaszul nyögött egyet és elfordult a velem ellenkező irányba. Milyen kedves gesztus! De legalább nekem volt alkalmam elolvasni a Strifytől kapott üzenetem:

Apádat holnap hazaviszem.

Kiengedték előbb, mert már

nem tudták hova tenni!

Úgy fest nálatok reggelizünk ;)

csók: STRIFY

Mintha csak a sors akarna engem kijátszani! Igyekszem kiküszöbölni ezt a hűtlenségre utaló gondolat-áradatot - de ilyen körülmények között, mikor a legkísértőbb személy fog egy asztalnál ülni velem... ? Mégis mit véthettem, hogy ilyen ravaszdi kicselezéshez folyamodsz, MEGAMI SAMA ( japán, jel. isten, istennő)?! - de persze ezen azaddig törhetem a piciny agyacskámat amíg csak tetszik, mert választ egy hamar nem kapok. Előre félek a holnapom miatt! Mégis szívesebben mennék iskolába - minek ez az évvégi osztályozó értekezlet?! - de legalább ezt követően már nyár van. VÁRJUNK CSAK! NYÁR?! Na tessék... azt hiszem egy jól kiképzett balszerencse van ellenem indulóban... - gondolatmenetemet Shin telefonjának rezgése szakította félbe. Ő látszólag fel sem eszmélt rá, és ezért vettem én a kezembe a készüléket, aminek kijelzőjén egy név jelent meg: Vanessa. Bátorságot vettem magamon, és lenyomtam a hívásfogadó gombot:

~ Igen, tessék? Shin telefonja.

~ Hello! Ööö... te biztosan Rima vagy! Megmondanád neki, hogy kerestem?

~ Hogyne.

~ Remek! Köszi! Szia.

Nem meglepő, hogy kerülte a bemutatkozás témáját, ahogy az sem, hogy ilyen gyorsan lerázott. Minden bizonnyal tisztában van vele, hogy én vagyok Shin igazi barátnője! Bár nem tudni az ilyen szőke esetekben... már a hangjából sejthető, hogy az a tipikus plázajáró ribanc, akinek a festett szőke haja legalább olyan világos, mint amennyire sötét az agya.

- Rima, ébren vagy?

Érdeklődött állapotom felől Shin, amire tüstént megpördültem, és szembe találtam vele magam. Félkómás tekintete nem zavart annyira, mint fedetlen felsőteste szépsége, így kisvártatva sütöttem le a szemem, és mondtam azt, amit lehet nem kellett volna:

- Keresett egy nő telefonon.

- Egy nő?

- Egy nő.

- Értem... nem mondta a nevét?

- Nem...

Elszomorodtam, mert tudtam jól ki az illető... Strify mit is mondott? Valami Veronika, vagy Vanessa? Á, mit én tudjam! - és beletörődésemmel egyetemben törlődött a százas Brendamed vigyor a pofámról. Shin viszont épp elenkezőleg: elmosolyodott, és mihelyst fellökte magát az ágyon mögém csusszant, és a nyakamat kezdte kényeztetni. Ilyenkor várná az ember, hogy kélyesen nyögdécseljek, nem? De ilyen körülmények között csak arra futotta, hogy behunytam a szemem, és egy farkasvigyort magamra erőltetve hagytam, hagy élje ki magát...

***

- FELVETTED A TELEFONT? BESZÉLTÉL A RIBANCCAL? ÉS NEM UGATTAD LE A FEJÉT?!?!?!?!

Mérgelődött Strify miután vázoltam neki a tegnap történteket. Talán tényleg helyes lett volna Shint kérdőre vonni, ki is volt ez a tyúk - de nem így lett, és már nem tudom megmásítani. Folyamatosan a lábujjam fikszírozom miközben minden létező nyugalmamat latba vetve hallgatom, ahogy Strify épp velem ugat.

- Rima, hogy lehetsz ilyen kis... hát erre már nem is tudok mit mondani!

- Gyáva?

- Talán. De helyesebb lenne az idióta, vagy az ostoba jelző! És most mondd, hogy nincs igazam! A pasid örökké csak rossz lyukba teszi a farkát, és téged ez nem zavar?!

- Miért akarod ennyire, hogy leleplezzem, hogy megcsal?

Egy ideig nem szólt. Elfintorodott, és gondolkozott. Sóhajtottam, és úgy fújtam ki a levegőt, mint egy ló a nyári melegben. Persze! Miért is ne kerülné a témát, ha az ő nyaka körül szorul a hurok? Jellemző pasi logika.

- Csak már úgy unom az életem...

- És mennyivel lenne neked könnyebb, ha én szakítanék Shinnel?

- Hidd el: sokkal, rengeteggel!

- Na persze... és vajon miért?

- Mert ez nekem jó lenne, és kész! Nem hagyhatnánk abba a "kérdezz-feleleket"?

Kissé ingerültnek tűnt. Aztán se szó-se beszéd felállt, és kisétált a szobámból. Eldobtam magam az ágyon, és a plafont stíröltem bő két percig. De láthatólag ezzel sokra nem megyek, hiszen kénytelen vagyok végiggondolni mindezt! Miért is érdekel, hogy Strify miért akarja, hogy szakítsak Shinnel? Miért is érdekel, hogy Shinnek ne tűntjön fel, hogy többet tudok, mint hinné? És miért is áltatom magam, mikor be kell lássam: két tűz között vagyok, és csak idő kérdése mikor ér el valamelyik, hogy aztán elégjek, és végleg ott maradjak. A könnyeim előbuggyantak, és továbbra sem értem, hogy MIÉRT?

Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha nem folytam volna bele, és nem kerültem volna ebbe a lehetséges szerelmi háromszögbe. Csak azért tartom lehetségesnek, mert egyenlőre nem vagyok biztos benne, hogy Strify miért is olyan velem amilyen. És meg kell hagyjam már nem egyszer küszködtem emiatt a gondolat miatt alvási zavarokkal. Ha akar valamit megmondhatná! Vagy itt épp Shin a bökkenő? Na jó: és most jön a B kérdés! Én miért nem akarom elengedni Shint, mikor lehet Strify is... ebbe bele sem merek gondolni! Strify egyetlen egyvalakibe lehet szerelmes: és az nem más, mint a tükörképe. Minek is áltatom magam ilyen ostoba lehetőségek átgondolásával? Mit lehetőség! Inkább vágyálom.

Ha Strify valaha is kavarna velem annak csak Shin cseszegetése lenne az oka. Én el nem tudom képzelni, hogy ezek hogyan is lehetnek barátok! És hogy képesek elviselni egymást? Én még magamat sem tudom elviselni, nem még őket kettejüket!