New Face - for Winter :)

Sziasztok!

Kissé már elmaradtam a részek felrakosgatásával, de hétvégén itthon találtok, szóval lesz alkalmam pakolgatni. Egyenlőre viszont csak az új dizimmel érkezem hozzátok... kicsit lila, de a lila egy téli szín. Ez a téli dizim lesz! ^^ Próbáltam hideg színeket használni, mint pl. kék és ennek árnyalatai... remélem tetszik!^^

Vajon a Cinema Bizarre ex tagjai hogyan készülnek az ünnepekre? :) Fogalmam sincs, de itt egy cuki vidi Strifyről. Téli ez is! És karácsonyi... Hangulatba vágó ;) mindenkinek jóelőre: kellemes ünnepeket! ^^

14.rész: Szívemet a szemeidért

Sziasztok!

Tudom: hosszabb időre leléptem meg minden, de ennek nyomós oka van - amit a LIFE oldalamon találhattok meg: itt - persze csak ha érdekel! xD De a lényeg: hoztam a részt. Jó olvasást! :)

[Rima szemszög]

/Mikor Isten megteremtette a férfiakat

Rájött, hogy "tud ő ettől jobbat is"

És megteremtette a nőket.../

Miközben szorgalmasan jegyzeteltem amit Frau Künstler diktált gondolataimban a tervemet szövögettem. Lássuk be: nem egy kis követelményű feladat... főlleg most, hogy stúdió sincs, mert apám épp "inkognitóba" van valahol messze itthontól! De találékony csajszi vagyok! Talpraesett és inteligens... azaz: remélem! Véletlenül sem akarnék egoistának tűnni: de eddig elég jól haladok és remekül kidolgoztam minden részletet! Csak a társadalmi szintekkel van a probléma... mert míg Shin és Strify zenélnek, addig én csak egy tanuló vagyok, aki egy tök átlagos, kiskirálylánynak érezheti magát, mert végülis megvan mindene, ami csak kell: van egy barátom (aki nem épp igaz barát, de sebaj), egy szexi pasim (aki meglehetősen lobbanékony), két rendes és figyelmes testvérem (amely duóból az egyik egy kislány míg a másik egy olyan szinten álló szexista szuperpasi, aki sorra döngeti a csajokat) és rendes, odaadó szüleim (akik mellesleg alig vannak itthon)... szóval valóban mindenem megvan, mi szem - szájnak ingere! De nem: nekem még össze kell hoznom egy régóta világhírnek örvendő bandát, akik most estek szét, mert az énekes magán akciózik, a dobos folyton meg akarja ölni, az egyik gitáros a barátnőm barátja és Erin szerint gekkó, a másik pedig gyakran hülye, a szintis meg beszélni sem tud - de ha nekem ez kell, miért ne? Jellemezhetném egy rövidebb kijelentő mondattal, ami nem több tagból álló, összetett mondtad, megfelelő igekötő és határozó szavakkal, akkor ezt mondanám: "Nem mondhatnám uncsinak az életem." - na? Elég jól kifejeztem magam?

- Rima! Térj vissza közénk!

Harsant fel a háttérben Frau Künstler hangja, amire persze rögtön kiszakadtam a benső monológomból.

- Itt vagy? Hahó? Hanataro jelentkezz! Jó lenne ha kilépnél a rózsaszín macik és a hosszú hajú hercegnők világából, kicsikém!

Poénkodott hátulról Eric. Elpirultam és eszembe jutott, hogy vajon hány év büntetés jár egy emberölésért? Sok. Magyarán ez halott ötlet! Uff de jó...

Óra után

Annyira imádom mikor kikészítenek. Jó érzés lehet másokat kicinkelni? Mert szerintem nem. Olyan gáz! És még azt mondják szánalmas életem van... höhö! Nekem aztán nincs szánalmas életem - hisz az előbb soroltam fel mennyi jó dolog van az én életkémben... - arról meg aztán nem én tehetek, hogy az Ő életük szánalmas! Kac-kac. Ezen vajon nevetne valaki?

- Szia kicsim!

Shin. Hogy kerül ez ide ilyen korán? Ja: Erinnek volt büntetése a könyvtárban és azt töltötte le, és persze természetes, hogy ne gyalog jöjjön a kicsike, a kuzinjának kell behoznia a seggét. Cuki!

- Szia. Hát te?

- Hát én csak behoztam az unokahúgom.

- Sejtettem. Hali Erin!

- Szia Baby! Kibírtad nélkülem?

- Persze. Bár most, hogy itt vagy sem érzem különös képp klasszul magam...

- Na! Már megint baszogattak a ribkók? - találgatott barátnőm, amire én depresszióval fűszerezett hangon így szóltam:

- Hát persze. Miért hagyták volna ki?

- Jaj Rima... ha nem Erinnel lettem volna, én... - csatlakozott Shin a szócsatába.

- Hagyjad is Shin! Ha itt lettél volna sem változott volna a helyzet.

- Ez... jogos... de legalább lelket öntött volna beléd a jelenlétem!

- Na persze!

Fakadtam ki és ekkor elindultunk a büfé felé. Veszek magamnak egy melegszenyát, és egy 2 deci teát. Az fincsi lesz! Felmelegít. Ó, és közben elmesélhetem a reggeli kalandomat Strifyvel, Shinnek!

- Ez most komoly? Ez köcsög.

- Nyugi Shin! Rima kivédte magát, hallhattad!

- Ja, de akkor is... élvezi, ha kinyírja idegileg? Elég baja van neki így is.

- Nem kell egyesszám háromban beszélni rólam. Itt vagyok. És mellesleg szerintem ezzel nem engem akar kikészíteni, hanem téged!

- Pfű bazdmeg! Mondd valamit. - adott nekem igazat Erin.

- Megölöm.

- Ne Shin! Csigavér. Azzal csak sok lenne a papírmunka!

- Igazad van. Akkor meg felnyársalom, elevenen megnyúzom! Az jó lesz?

- Felőlem... - adta be végül a derekát Erin. De végülis: jól tudom, hogy engem Strify csak azért idegesít, mert tudja, hogy úgyis visszamondom Shinnek, aki majd emiatt húzza fel magát. Mmm... milyen okos és ravasz! Semmi hiba, jól kidolgozott terv. Ha a tervezgetéses incidenseket nézzük jobban hasonlítok Strifyre, mint azt hinném.

***

Strify éppen hazafelé tartott, amikor gondolataiban végig Wia képét pergette. Talán nem haza kéne mennie, hanem hozzá! Lehet a lánynak nagyobb szüksége van rá, mint neki a relaxálásra. Tehát kanyarodott és elment a lányhoz. Megállt a kapu előtt, aztán megigazította a ruháját, és végül eltalált az ajóig. Becsöngetett - volna - ha Wia nem nyitja ki előtte az ajtót.

- Strify!

- Jaj! Épp csöngetni akartam.

- Aha, azt látom. Na gyere be!

Bementek. Fel a lány szobájába és ott folytatták a társalgást:

- Hogy vagy?

Jött a kérdés Strifytől, és most valóban ez érdekelte őt a legjobban. Wia elszomorodva így felelt barátjának:

- Hát... maradjunk annyiban, hogy el vagyok...

- Értem.

- Állítólag hatásos a kúra, de szerintem nem. Vagyis na... ugyanúgy köhögök meg ilyenek, szóval...

- Jaj, Wia... ne legyél ennyire pesszimista! Ha azt mondják hatásos, akkor tényleg jobban vagy.

- Ha te mondod.

Strify az ölébe húzta a lányt, aki átkarolta a fiú nyakát és ráhajtotta fejét vállára. Az énekes a lány derekát ölelte és elbújt annak hosszú, fekete hajában. Egy jó ideig még így tartottak, majd szétrebbentek, és végül Wia ötletelt:

- Tudod mit: csinálhatnánk sütit!

- Mi vagyok én, szakács?

- Nem te majom! Na! Gyere már, kérlek, tuti, hogy jó lesz!

Strify nagyon nehezen, de belement a dologba és végül lent kötöttek ki a konyhába. Wia bekevert valami csokis krém szerűséget, míg Strify levette a kabátját, és a cipőjét, majd ivott egy pohár vizet.

- Na-na! Ne húzd ki magad a munka alól!

- Á... eszembe sem jutott... csak még egy kicsit...

- Nem!

Wia elkapta a srácot, az övénél fogva és maga mellé húzta. Strify elmosolyodott és segített a lánynak. Muffint akartak csinálni! Ami csakhamar elkészült és cukormázzal díszítették, miközben beszélgettek:

- Tudod kivel találkoztam ma?

- Nem.

- Shin barátnőjével.

- Shinnek van barátnője?

- Igen. Egy egész aranyos, japán csajszi.

- Ó! Shin mindig is vonzódott japánhoz, nem?

- De, mint a banda többi tagja is...

- Na és milyen ez a lány?

- Rima? Nos: meglehetősen alacsony, vörös hajú, ábrándozós barna szemű lányka. Most 17 éves, ha jól tudom, bár nem biztos, és van egy bátyja és egy húga.

- Hű de sokat tudsz róla!

Stify rafináltan elmosolyodott. Féloldas mosolya mindenkinek megdobogtatja a szívét, ez alól Wayolette sem kivétel! Strify magához vonta a lányt és megcsókolta.

- Ne féltékenykedj.

- Nem féltékenykedek!

- Na persze.

Elengedte, amire most Wia ölelte át őt.

- Esküszöm!

- Jól van... elhiszem...

- Hát nem úgy tűnik...

***

Ez a nap borzalmas volt. Amint hazaértem, ledobtam a táskám, és át sem öltözve dőltem az ágyra. El is aludtam úgy talán egy óra hosszára, mert csak arra riadtam fel, hogy Akiko lögdös.

- Hehh? Mi az? Ki az?

- Én vagyok, Rima! A húgod, Akiko. Kb. egy órája láttuk egymást utoljára!

- Pff. Akkor jó.

- Hú de kóma vagy! Kelj fel, mert Yukito megint lelépett, én meg éhes vagyok.

- Basszus, nem tudsz enni magadtól?

- De tudok, csak nem érem fel a konyhaszekrény tetejét!

- Hú basszus. Azt én se biztos!

Lerobogtunk a konyhába és felnéztünk mindketten a konyhaszekrény legfelső polcára. Jó magas! Kinyújtózkodtam, de még úgyis csak a második polcot értem fel, a tányérok meg a harmadikon vannak... elrángattam az asztaltól egy széket és így találtam megoldást a bajunkra - bár még mindig lábujjhegyre merészkedve, csak... de megvan! Végre, hurrá!

- Ez neked nem jutott az eszedbe?

- Nem.

- Ajhh... miért nem lep meg? Na gyere! Eszek veled.

Evés után beültem Akyval a TV elé, és megnéztük a "Csingiling - és az elveszett kincs" c. mesét, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy tanulnom kéne egy kicsit... de ez még csak egy elhatározás! Vajon véghez bírom vinni?

13.rész: "Imádom, hogy pasinak születtem"

Szióóó! ^^

Nagy dolgot nem fedez fel az ember lánya azzal, hogy rájön: minden pasit a farka irányít. Na jó talán van egy két kivétel, de azokkal az illetőkkel valami nagyon nem alles gut... vegyük pl. a Cinema Bizarre tagjait: az ő megjelenésükből sem egy szende szűz jön le, ugye? xD Ígyhát nem kell meglepődeni, hogy ez a rész kissé előtérbe helyezi a férfiak vágyánag megtestesüléseit... jó olvasást! ^^

[Strify szemszög]

/Ess hát túl rajta - bár tudom mennyire nem megy.

De ha megpróbálod csakhamar észre veszed:

Szenvedni olyanért, aki sosem lehet a tiéd?

Van ennél nagyobb hülyeség?/

Az éjjel semmi álom nem jött a szememre. Talán a telihold hibája, de talán nem. Nyugtalannak és elcsépeltnek érzem magam... mintha beteg lennék, de nincs lázam! Azt érzem, hogy valami rossz dolog fog történni velem a közel jövőben, és ez az érzés megrémiszt. Hidd el nekem: egy pasinak is vannak félelmei. Főlleg ha veszélyben van, akit szeretsz! Legalábbis az élete, amiért egy egész országot is feláldoznál... Wayolette egy igaz barát és csodás szerető! Nem tudom mi lenne velem nélküle... bár a munkám miatt annyira nem lenne időm a barátnőmre, de most na... inkább szakítok vele, mitsem, hogy meghaljon! Ha ezen múlna, bármilyen nehéz is lenne, biztos, hogy megtenném! Érte bármit.

Miután elfogyasztottam a reggeli kávémat úgy döntöttem, hogy kimegyek egy körre. A friss levegő talán rendbe teszi a bennem tomboló ősrobbanást! De amint útnak indultam tanácstalanul és meglepetten vettem tudomásul, hogy utam - akarva - akaratlan - a helyi gimi felé visz. Még nincs 8 óra! Most érkeznek a diákok. De akit én keresek az sehol sem jár... legalábbis eddig nem járt!

- Hé! Strify!

Ismerős hangok: na ez ő lesz! Megfordultam és szemben találtam magam a vörös veszedelemmel. Rima Hanataro.

- Szia Rima!

- Te mit keresel erre?

Tette fel a kérdést és csípőre vágta kezeit. Piros, szövetkabátot viselt, érdekes mintájú, matróz gombolással. Haja fel volt kötve lófarokba és a gyenge őszvégi szellő meglebegtette szálanként. Porcelán fehér arca ki volt pirulva, amit biztosra veszek, hogy a hideg miatt olyan amilyen. Kezein szőrös pamutkesztyű figyelt, és sála fehér - fekete pompában virított.

- Kissé eltúloztad az öltözeted! Még csak november közepe van.

- Mindjárt tél! Hideg van.

- Na és? Nem mész suliba?

- De! Csak előtte érdekel mit akarsz itt.

- Sétálni mentem.

- Hm. És pont a sulim felé?

- Nincs neked véletlenül üldözési mániád, kicsi cicám?

- Nincs neked véletlenül szemüveged, kicsi cicám? Látsz te valahol macskafület rajtam?

- Hm. Nem igazán! De lehet csak elrejted a füleidet, mint a Tokyo Mew Mew-ben Zoey!

- Valószínű...

Nézett végig rajtam szánakozó tekintettel és elindult a suli felé. Nyomába szegődtem, mert megtaláltam az új hobbimat: tini lányok kiidegelése...

- Most miért jösz utánnam?

- Mert miért ne?

- Ahh. Hagyjuk is.

- Mintha nem lennék épp a szíved csücske, azt veszem észre... csak nem utálsz?

- Hű! Ez ugye költői kérdés volt?

Vigyorgott azzal a sátánt megcsúfoló, orbit mosollyal... aztán folytatta:

- Csak hülyéskedem. Nem tudlak utálni, hiszen nem is ismerlek!

- Okos kislány. Nem ítél első látásra!

- Pedig Shin oszt' elég sok mindent mondott rólad...

- Mikor?

- Úgy általában mindig, de ma este is mondott néhány új fejleményt...

- Ma este? Mmm... csak nem nálad aludt?

- És ha igen??!

- Király! Lefeküdtetek?

Futott ki számon az első kérdés, de látszólag ez csak negatívumokkal ébresztett a kiscsaj szemében...

- Te szatír agyú köcsög!

- Hű de cifra...

- Már hogy feküdtünk volna le? Öcsém... még csak 17 vagyok! Nem akarom ezzel elkúrni az életem.

- Pontosabban: nem akarsz félrekúrni, nem?

- Hülye. Ó, Istenem mit tettem!

- Hű de könnyű téged megtörni!

- Ja. De ez csak neked megy, hidd el!

- És az jó vagy rossz?

- Majd mindjárt szájba váglak és megtudjuk!

- Nyugi, cica, nyugi...

- Ok, csá...

Lépett be az iskola ajtaján, amire én jó ízűen felnevettem. Azt hiszem: tökéletesen végzem a hobbim!

***

Shin leemelte a polcról a következő könyvet és Erin kezébe adta, majd folytatta a társalgást:

- Na és... jól meg vagytok Yuval?

- Persze. Főlleg, hogy napi szinten összeveszünk!

- Jaj, az nem jó...

- Nahát tényleg nem. Te valóban szőke vagy! Ilyen beszólásokat: "jaj, az nem jó"... esküszöm! Áhh... kikészítesz, ember! Inkább mesélj rólatok: el vagytok Rimával?

- Aha... bár - talán kicsit nevetségesen fog hangazni, de... - néha azt érzem olyan, mintha a kishúgom lenne.

- De Shin! A kishúgával nem kúr az ember.

- Nem kúrunk! Rima még nem akarja és én ezt megértem, tiszteletben tartom.

- Tartaná a rosseb! Mi ha talizunk Yuval általában mindig lefekszünk.

- Anyám! Nem érzed olyan... skarlát betűsnek magad?

- Nem! Nem vagyok kurva, mint az a csaj!

- Jó, leesett.

- Amúgy pedig ez az Olive Fernandes nekem nagyon ari csajszi...

- Ohh. Szóval mégsem egyre gondolunk!

- Mert?

- Én épp "A skarlát betű" című könyvről beszéltem, te meg rögtön az Emma Stone féle "Könnyű nőcskéről"... látszik az IQ szint diagrammja kettőnk között!

- Bocs, hogy nem vagyok túúúl okos, mint Te! Ezt utálom Rimában is. Az a kis picsa, ha évvégén vagy 88%-ban nem teljesítette a kitűnő szintet, akkor egyben sem!

- Igen, Rima okos és szép lány...

- Ja. Csak nem jár szórakozni...

- Nem?

- Hát te nem tudod? De szar. Pedig a csávója vagy!

- Jó, de akkor is... na mindegy! Majd elviszem pénteken.

- Én is mehetek?

- Ezt most ugye nem komolyan kérdezted?

***

Éppen a sétáló utcán garázdálkodtam mikor utam betért egy aranyos kis Net Kávézóba. Leültem a leghátsó asztalhoz és kerülve a feltűnősködést lehajtottam a fejem is, mikor egy elismerhetően feszes és gömböjded tulajdonságokkal megáldott szőke szépség lépett az asztalomhoz. Haja fel volt tűzve, néhol pár kósza tincs kikandikált a hajcsattal összefogott lombkorona alól, de nem annyira szembe tűnően. Csodálatos és gusztusos mellein a fehér ing gombja csak nem kiszakadt a hejéről, és rózsaszín, fehér, kék és lila kockás, fodros szoknyácskája alól kiköszönt meglehetősen kívánatos combja is. Körmein elég hosszú, hegyes, zselés műkörmei ékelődtek a szivárvány minden színében...

- Mit hozhatok?

Hangja kellemesen visszhangot vert fülemben és akaratlanul is megnyaltam szám sarkát, majd kifejtettem kívánságomat:

- Nekem te is megfelelnél, nyuszi, de most csak egy capucchino lesz!

Mosollyal díjazta ezt a merész dicséretet és felírta a Hello Kittys tollacskájával egy bőr kötésű kis jegyzettömbbre.

- Kérek 5 percet és hozom...

Az öt perc hamar 6-ba váltott és ekkor jelent meg csak legközelebb a cica-maci és leemelte a tálcáról azt a nagy pohár capucchinot.

- Parancsoljon!

- Köszi, cicám...

Ismét elvigyorodott és ellépett a pultos barátnőjéhez, akinek most minden bizonnyal mindent elmondd, mert szorgosan nyújtogatják a nyakukat törzshelyem felé és aztán megint beszélnek egy sort, majd megint felém néznek. A kis szöszi ugrott egyet örömében, a pultos, aki amúgy az ikertesója is lehetne ennek a plasztik cicának meg csak nevetett rajta. Azt hiszem: imádom, hogy ilyen szexi és híres vagyok!

12.rész: Ez most komoly?

Szióó! ^^

Jöttem a folytival ahogy csak tudtam. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket! ^^

[Rima szemszög]

/A harag talán múlandó,

De neked is kell tenned annak érdekében,

Hogy végleg elillanjon./

Tulajdon képpen csak takarékon mertem tekinteni rájuk, mert féltem, hogy a legapróbb lélegzet vétel vagy sóhajtás is megzavarja ezt a pillanatot amikor két régi barát végre ismét egymáshoz szól. Csodálatos és lehet a tervem véghezvittében is segíteni fog! Sosem tűnődtem még azon milyen is egy barát... de vegyük pl. Erint! Na jó... ez rossz példa volt! Erin nem épp egy tiszta elméjű élő lény, és nem is egy épp eszű alkat! Állandóan jártatja a barna buksiját, de sosem jut vele sehova... na és miért? Mert mindvégig azon agyal, hogy min gondolkozzon! Érdekes egy szelleme van!

Ebben a nagy gondolkodásban észre vettem, hogy Shin és Strify beszélgetésbe elegyedtek:

- Itt merre?

- Második utca, balról. Aztán a 12. ház!

- Jól van. Hogyhogy ittál?

- Neked ehhez nem sok közöd van.

- Szóval azért, mert Rima leitatott...

Elpirultam, mert részegségemben itattam le még Shint, aztán mire én kijózanodtam már csak egy hajszál választotta el attól, hogy úgy beálljon, mint kamionos a kurvasorba! Ezeket a férfiakat annyira könnyű egy kis iszogatásra rábírni. Bár közhír, hogy a csajok lassan többet vedelnek, mint a csávók - de senki sem olyan gáz, hogy ellen szegüljön egy jó kis tekilának. Tévednék? Kamu!

Egy hosszabb csönd beállta után végül Shin törte meg a csendet:

- Miért kellett ez Strify?

- ??

- Miért kellett anno ezt tenned? Még vígan ellehettünk volna, mint Cinema Bizarre... de neked a te életed sokkal fontosabb volt!

- Már én sem tudom igazán miért tettem. De Shin! Ami volt elmúlt, bár nem lehet meg nem történté tenni. Szerinted?

- Jó, szerintem sem. De sosem késő újra kezdeni!

Ekkor éles kanyar következtében bevágtam a fejem az ajtóba és felhorkantam, ami persze megzavarta a srácok társalgását, mert mindketten hátra tekintettek... még Strify is, ami hiba volt, hiszen a következőkben fülfájdító duda szó zajlott fel az éjszakában és egy kamion alig tudott megkerülni minket. Tessék! Kellett nekem a kamionos hasonlattal jönnöm.

A járdára kicsit felhajtva állt le a motor, amire Strify aggodalmas tekintettel meredt előbb Shinre majd rám.

- Mindenki jól van?

- Jobban kellett volna figyelned.

- Bocsi, a csajod bezavart!

- Hé! Te vetted olyan élesen a kanyart. Be is vertem a fejem!

Mutattam bucim lesérült féltekéjére míg ideges tekintetem szinte kidöfte a szőke és barna keverékes hajú srác tengerkék szemét. Elmosolyodott és vissza fordulva ismét beindította a kocsit. Persze már kissé fel kaptam az agyam és rögtön leugattam!

- Hej! Most épp drámaian megöltelek a tekintetemmel! Te meg csak vigyorogsz ezen?

- Mi mást tehetnék?

- Aaahh...

Érdekes, de Shin kuncogott - ez meglepettséggel töltött el, révén, hogy most tulajdon képpen Strify elszólásán nevet. Biztos nem az én elkínzott nyögésemen!

Lassan haza is értünk és Shin szált ki a kocsiból első ként, mert félt, hogy az italtól még kissé kótyagos vagyok. Amikor kiszált és megkerülte a kocsit Strify megint szembe fordult velem:

- Mit kell most mondani?

- Öhh. Kösz!

- Nocsak! Nem megy ettől jobban?

- Nem!

- Oké. Akkor jóéjt vöröske!

Rám kacsintott. Ekkor kinyílt mellettem az ajtó - magyarán nem tudtam visszaszólni - és Shin benyúlt értem a kocsiba. Felkapott, majd előbrébb lépett és behajolt Strify ablakán, amit a srác most húzott le.

- Köszi Strify!

- Nincs mit Shiniii!!

Mosolygott, majd elhajtott. Átkaroltam Shin nyakát, aki magyarázatot adott unszolt tekintetére:

- Megölöm.

- Nyugi cica, nyugi!

- Jaj ne! Kezdesz olyan lenni mint ő...

- Isten ments!

- Ooookééé... akkor ments!

- Mi van?

- Semmi. Na most felviszlek. Anyudék otthon vannak?

- Aaam. Nincsenek. Aky Lauránál alszik, Yuki az új csajánál. Apa már elment az üzleti útra és vitte anyát is! Ennyit erről. De van kulcsom!

- Remek.

Bementünk a sötét lakásba. Kicsi koromban meg volt bennem a félsz ettől a bent tolongó sötétségtől, de az akkor volt. Azóta már kissé felnőttem és még ha még tartanék is tőle valamilyen szinten Shin jelenléte megvédene engem mindettől a rémülettől. Az ajtóban Hómancs fogadott a fehér perzsa macskám, aki mindig s örökké csak éhes. Utál kézben lenni és fél az idegenektől! Magyarán mikor Shint észrevette hamar beslisszolt a szobám nyitott ajtaján.

- Talán még sem vagy egyedül!

- Hát Hómancs örökre velem van.

- Hómancs? Hm, de kreatív.

- Ne szívass! A húgom találta ki mikor Stewart Little a kisegér 2-t nézte!

- Csúcs. A húgod Stewart fan?

Megráztam a fejem és kuncogtam egyet Shin ostoba szövegén, amit egyébként tudom, hogy csak miattam mondott. Az én mosolyomért járatta le magát! Milyen kedves.

A szobámban körbemutattam:

- Látod! Mióta legutóbb itt jártál változott egy - két dolog!

- Például a barackszín falból rózsaszín lett? És milyen jó kis ágyikó! Ohh. De a posztereid még mindig kint ékelődenek!

- Persze. Vettem pár színes párnát is! Nézd csak...

Az ágyról felemeltem az első kezembe kerülő, alma zöld párnát és odadobtam barátomnak. Mosollyal jutalmazta az igyekezetemet a komolyodás felé... mert mindez persze csak arra kellett!

Az ablakom elé lépve leengedtem a redőnyt, majd visszafordultam Shin felé, aki eddigre már az ágyon feküdve a macskámat szórakoztatta. Örömmel töltött el, hogy így fel tudja találni magát bármelyik pillanatban... egy kedves és szelíd mosolyt hintettem, majd elindultam lassú lépések közepedte barátomhoz.

- Aranyos. Mint a gazdája!

- Hm. Köszi!

A macskám leszökkent az ágyamról, amire fel én foglaltam el a helyét. Ültem és néztem Őt. Kék szeme méllyen barna tekintetembe égett és már csukott szemmel is csak azt a tengernyi gyémántot látom ragyogni, amit Shin szeme rejt. Felült, majd megcsókolt. Aztán hamar elrebbent tőlem és vigyorogva vállat vont.

- Nehéz rajtad elmenni, Shin.

- Rajtad nem!

- Na kösz szépen.

Pajkosan megcsiklandoztam a hasát, de Ő - révén, hogy mennyire csiklandós - csak hamar a kezem után kapkodott csengő kacagások áradatában. Hogy ne legyen nyert ügyem most elkapta az alkarom és ledöntött a párnáim pihe fergetegébe és próbált csikizni, de miután eszébe szúrt, hogy nem vagyok csikis szadistább módhoz folyamadott... a nyakamba csókolt, amire fergeteges sikongatásba kezdtem, mert ez a testem szinte legérzékenyebb pontja (vagy ki tudja - de közel áll ahhoz!!). Úgy fest örömét leli szenvedésembe és mostmár ténylegesen nem adja fel a csókhintést hófehér bőrömre.

- Shin! Shin! Shin! Hagy-hagyjad már abba!!!

Válasza egy "ü-üm" volt, ami a nemet helyettesítette, révén, hogy "tele volt a szája" - vagy micsoda.

- Neee! Engedj el!

Lökdöstem kacagások közepedte, dehát csak nem állított akadályt a bátorságának. A lögdösődésben inkább beletúrtam szőke hajába és néha egyszer- egyszer végigsimítottam puha arcán. Végtére is: lenyugodott és most megpihen mellkasomon.

- Ó, Rima...

- Mondjad!

- Semmi csak már a neved kiejtése is örömet okoz.

Nyögte be, amire én jó erősen magamhoz húztam.

- Hú! Azért ennyire nem kell szeretned, kicsi lány.

- De Shin: nekem ilyen kedveset soha senki nem mondott még!

- El tudom képzelni... ahogy elnéztem az osztálytársaidat, és révén, hogy az unokahúgom LB-je vagy nem sok esélyt látok az érvényesülésre...

- Itt nem az érvényesülésemről van szó! Hanem csak a spontán gyűlöletről, féltékenységről... és Erin azért jó barát, mert neki minden megvan, ami nekem! Nincs oka a féltékenykedésre...

- Valóban. Na mindegy!

- Örülök, hogy megbeszéltük...

- Shin!

- Mondd!

- Izé... volna kedved... vagyis na... itt alszol ma nálam?

- Hát most miért ne? Igen.

Adta be gyorsan a derekát és énbennem megint egy pillangó szabadult el. Imádok Shinnel aludni! Főlleg, hogy ezen kívül még eddig csak egyszer aludt nálam... de nem baj! Csak annyi az egész, hogy végig kell nézni vele a Nanát, ami nekem egy időbe nagyon az anti témába toporzékolt, de mióta Shinnel vagyok azóta kezdem úgymondd: elviselni...

***

Kiro nyújtózkodott egyet, majd átkapcsolt egy másik csatornára, miközben maga mellé meredt: Yu ott aludt nyakig betakaródzva. Persze mindeddig be sem takaródzott volna, ha Kiro nem veszi a fáradtságot, és terít rá egy plédet.

A mellette alvó fekete srác valahogy jobban lekötötte a figyelmét, mint a TV-ben épp műsoron lévő Talk Show. Ábrándos nézések közepedte tanulmányozta barátját, mikor kopogást hallott. Az ég szerelmére! Melyik retardált fasz kopogtat éjfél előtt 10 perccel a ház ajtaján? - Sóhajtva állt fel és elindult a bejárat felé. Ekkor vette észre, hogy bezárta az ajtót, mikor Strify még haza sem ért!

- Bocsi Strify...

- Látom mennyire bűnhődsz!

- Bocsi, de azt hittem Wiánál alszol.

- Fogadok, hogy ez csak kifogás, és igazából elfelejtetted!

- Fején találtad a szöget...

Tolta be mögötte az ajtót és ekkor vette észre haverja bánatos arckifejezését:

- Hé, Strify! Miért vagy ilyen búval baszott?

- Mi?

- Olyan depressziós az ábrázatod, mintha kinyírtad volna a gondnok macskáját!

- Hú Kiro... imádom a hasonlataidat!

- Tudom, hiszen fergetegesek. Szerintem közülünk én vagyok a legviccesebb!

- Meg a legegósabb is.

- Á nem. Azt a posztot te már betöltötted!

- Mi van??!! Ezt meg hogy érted?

- Felejtsd el.

Azzal önelégült vigyorral hagyta faképnél és visszamászott a nappaliba. Fogadok, hogy pornót néznek Yuval! És nekem nem szóltak... kis köcsögök! - fordult meg Strify elméjében... ám a szobába lépve észrevette, hogy igazából semmit sem néznek, csak Kiro Yut, Yu pedig a szemhéját belülről. Hú de kóma! Mindjárt bealszik Kiro is.

- Figyelj Kiro... te olyan sík hülye vagy, de most muszály valakinek kitárulkoznom! Tudom: ilyet csak a csajok szoktak, de na... most amúgy sajna nincs itt Romeo, hogy elmondjam neki a bajom!

- Hallgatlak Egómanó!

- Ne találj már ki ilyen szánalmas beceneveket, kérlek... olyan megalázó!

- Ok, csá... na? hallgatom!

- Wayolette tuberkulózisban szenved.

Kiro sokkot kapott. Eltátotta a száját és úgy pásztázta a barátját, majd felszólalt:

- Bazdmeg!

- Hidd el, én megtenném, de így?

- Csezd meg, bazdmeg... ez nem egyszerű! Abba bele fog halni!

- Ne mondd ezt, kérlek! Vagy várj: te nem Romeo vagy, hogy mindig bejöjjön a jóslatod... még ha meg se szólal! ˘.˘

- Szorri... de ez most nagyon necces... nem is tudom mit mondjak!

- Tudom. Romeo se szokott semmit mondani!

- Ez nem meglepő.

- Jó, de... akkor is annyira rossz: nem tehetek érte semmit, pedig szeretem...

- Én mindeddig azt hittem, hogy neked a tükörképed lenne álmaid netovábbja, de ha így állunk...

- Kiro, kérlek ne vedd poénra!

- Ez nem poén! Kajak így gondoltam!

Strify válasza: tarkón csapta a gitáros srácot, aki kuncogva díjjazta a cselekedetet.

***

Éreztem ahogy hozzám simul hátulról és teste melege eltereli a hideget bőröm libabőrös felszínéről. Egyenletes szuszogását tökéletesen hallottam a csöndben. Kezei szorosan tartottak és óvtak. Szőke haja kellemesen csiklandozta nyakamat és mosolyt csalt arcomra. Szorosan tartottam magam előtt a takarót és igyekeztem minnél jobban belebújni, mert az orrom fázott... de ez tök fölösleges volt, révén, hogy háttal voltam neki.

Nem volt rajta felső, és rajtam is csak egy vékony, spagetti pántú atléta volt... valamint a kis, piros nacim, ami a sok mosás végett már-már inkább rózsaszín érzetet keltett a látótérben.

Ha egészen elhalkultam, és visszafolytottam magamban a levegőt még a szívdobogását is hallottam, aminek ritmikus dübörgése álmot csalt hosszú pilláim végére. - és ekkor bevillant egy kép: arról a megátalkodott majomról, Strifyről! ... nem igazán tudom miért pont ő jött be, de nem is nagyon aggasztott a kérdés... csak Ő volt előttem! És egyre jobban elöntött a harag, mert ilyen makacs! Ha rajta múlna talán soha nem is lenne Cinema Bizarre! Mert ő annyira leszarja mások mit gondolnak, de olyan mértékben, hogy az megremegteti az egyenlítőt! Az az önfejű és makacs ábrázat. Azok a ravasz nézések... jaj de kikaparnám a szemét! Nem is értem minek foglalkozok vele, mert tényleg még csak nem is ismerem... de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom!

11.rész: Érzelmi hullámvasút

Sziasztok!

Végre sikerült részt hoznom. Jó olvasást! ^^ KOMIKAT PLS!!! *.*

[Strify szemszög]

/Az élet egy csalódás, amin senkinek sem könnyű túllépni./

Nem kifejezetten értettem ennek a sok romantikus vígjátéknak a lényegét - mióta csak élek - de most csak nem fogok erre rákérdezni... nyugtalan s tébolyult lelkem nem bírja eldönteni, hogy az ostoba beszólások és a romantikus önfeláldozások közepedte milyen érzelmeket adjak Wia tudtára, ha netán beszélgetésbe elegyedek vele. De eddig legtöbbször csak én szólaltam meg...

- Úr isten.

- Strify! Ha ennyire gyűlölöd a romantikus vígjátékokat, akkor miért nem szólsz, hogy vegyem ki?

- Mert neked tetszik...

- Az lehet, de attól függetlenül még nem kell kínoznod magad!

- Már tök mindegy. Nincs belőle már olyan sok!

- Strify! Ez a Hétmérföldes szerelem! Összesen 178 perces az extrákkal és azokat is meglestük az elején! Ez még csak a közepe.

- Csúcs...

Dőltem hátra a megadás jelét felmutatva... Wia jót nevetett rajtam és rádőlt a hasamra.

- Nyugi cica nyugi...

- Arról nem volt szó, hogy ez eddig tart...

- Tudod: nem mindig az van amit te akarsz mr. Szupersztár!

- Tudom. Ne is mondd!

Egy párnát hívtam segítségül, amivel eltakartam az arcom a következőkben. Wayolette megveregette a hasam aztán felült és újra a TV-t nézte. Bársony puha kezeibe fektette porcelán fehér arcát és gyermeteg mód kissé eltátotta a száját. Hátra dobtam a párnát és már nem bírtam magamnak parancsolni: átöleltem hátulról és szorosan tartottam miközben vallomásra nyílt ajkam:

- Wayolette... valamit már egy hónapja el akarok neked mondani, de ezeddig nem mertem.

- Nézd már! Drew Barimoor annyira helyes ebbe a szerkóban.

- Látom.

- Na mi az amit el akarsz mondani?

- Hát... csak egy szó: szeretlek.

- Mi van?

Hátrafordította fejét, és mondjam vagy mutassam alapon csókot leheltem istennőt megcsúfoló, babarózsaszín ajkaira. A csókomat viszonozta és átkarolta a nyakam. Hamar könnyítettem a pozíción és már végre szemtől szemben folytathattam a csókok árasztását szerelmemre. De a pillanat töredékétől kicsit tovább jutva szemtelen könnycseppek jelentek meg Wayolette szeme sarkában. A csókot én szakítottam meg és aggodalmas tekintetem közepedte simítottam végig arcán:

- Mi a baj? Te nem így érzel?

- De! Pontosan így érzek és ez a baj...

- Ez? Baj? Hát te fergeteges vagy. Miért lenne baj?

- Mert én... hagyjuk, oké? Nem akarlak elküldeni, de most talán jobb lenne ha hazamennél...

- Mi??! Addig nem amíg meg nem magyarázod!

- Nem akarom megmagyarázni...

- Pedig addig egy tapodtat sem megyek.

- Úr Isten Strify!!! Miért kell ennyire követelődzőnek lenned?

- Mert megijeszt ez a hirtelen jött hangulat váltás, tudod?

- Mostmár igen.

- Mondd el mi a baj!

- Az ég szerelmére! Strify: tuberkulózisom van!

- Micsoda???

- Jól hallottad. Gyógyíthatatlan betegség! Ezért nem akartam, hogy belém szeress és én se beléd!

- Dehát a tuberkulózis kezelhető...

- Hát egy - egy terápia sikeres, de ettől még gyógyíthatatlan!

- Na de ha nálad sikerül a kezelés?

- Ohh... én annyira félek!

- Nem kell! Nem ,mert itt vagyok veled.

És újból magamhoz öleltem. Mintha megnyugtattam volna, vagy nem is tudom... tuberkulózis... te jó ég... Wia!

***

Romeo megkavarta a kávéját és közben erősen a vörös "kislányra" koncentrált. Arcáról semmi nemű érzést nem lehetett kiolvasni, de mégis mintha arra gondolna, hogy "WTF? Ez ki ez?" - pedig Rima már kétszer bemutatkozott neki. Csak valahogy mindig kikapcsol az agya, ha ismeretlen emberekkel találkozik.

Yu érdekes grimaszokat vágott miközben telefonját nyomkodta és szorgos SMS invázióban részesítette barátnőjét, Erint. A lány nem nagyon törte magát a bő válaszokkal, számára elég volt egy 'ok' vagy egy 'aha' és néha egy-két smiley.

Kiro már harmadszor teszi fel a kérdést Rimának:

- Azért kutattad fel utánnunk egész Berlint, hogy megkérdezd lenne e kedvünk a Cinema Bizarrehoz?

- Argh. Hányadszor mondjam el? Igen ezt akarom, mert fontos nekem Shin boldogsága!

- Dehát ő DJ ként is boldog!

- Szerintem meg igenis hiányzik neki az a sok együtt töltött perc a bandával...

- Nekünk is hiányzik, bár Romeo kérdéses...

Ez ezúttal Yu volt és Romeora tekintett, aki biccentett egy haloványat, majd beleszürcsölt a kávéba. Ezzel nem sok információt véshettek a tudatukba!

- Halihó srácok és... Rima????

- Szia Shin!

Jött kórusba mindenkitől - kivéve Romeot. Ő csak iszogatott és integetett a maga sokat mondó szlogenjével egyetemben.

- Rima te mit keresel itt?

- Ejnye Shin! Hogy lehetsz ilyen a csajoddal?

És Kiro ekkor magához húzta Rimát. Átkarolta a lány vállát miközben végig Shinen pihentette tekintetét.

- Tulajdon képpen... na mindegy! Szerintem nem vagyok gyökér, csak sokkot kaptam, hogy itt van abba a kajáldába, amit eddig csak úgy hittem mi tudunk, hogy létezik!

- De ezek szerint nem.

- Hát nem!

Leült mellém így most Kiro és közötte helyezkedtem el. Persze rögtön írtam sms-t a srácoknak (akik tulajdon képpen mellettem ültek) hogy témaváltás. De volt aki úgy fest nem értette a célzást. Kiro halkan a fülembe súgta:

- Shin tud a tervedről?

- Nem! Ezért küldtem neked az SMS-t kicsi szöszi!

- Ja.

***

Miután elmentem Wayolettetől még nem voltam képes haza menni, ezért csak az utcán lézengtem. Akkor a sok köhögés, mikor véres zsebkendőt találtam az éjjeli szekrényében... már mindent tudtam! Így már az összes dolog megmagyarázódott. Ezért betegeskedett mostanság: betegeskedett? Hisz mindvégig beteg volt. Szomorúan és komoran hajtottam le a fejem miközben elhaladtam egy gyorsétterem mellett. Kiro, Yu és Romeo volt odabent. Hát bementem.

- Csá srácok! Mi a helyzet?

- Semmi. Ülünk, lesünk és várjuk Rimát meg Shint.

- Merre vannak?

- A mozsdóba, mert Rima túl sok koktélt ivott.

- Ahh... az probléma...

- De Strify! Ha Shin kijön nem fog megölni?

- Dehogy! Túl sok lenne a papírmunka.

- Remek. Na mindegy is! Jobb lesz ha rendelek még egy gyros tálat.

- Tedd azt, Kiro!

Megfogtam a homlokam és végignéztem ahogy Kiro még egy adagot kér a csinos pincér nőtől. Sóhajtva túrtam bele sűrű, szőke hajamba és épp a mozsdó ajtó felé tekintettem ahol is Shin jött ki a vörössel.

- Hú skacok... szerintem neki és nekem mára ennyi volt! Jobb lesz ha mi most... hé! Strify mit keres itt?

- Éppen sült krumplit eszek.

Megforgatta a szemeit és felkapta Rimát, aki már aludt - legalábbis be volt hunyva a szeme! És mosolyogva aludt...

- De Shin! Hiszen te is ittál két koktélt... így akarsz vezetni?

Tette fel a kérdést Yu, majd érdeklődve pislogott egyet. Shin megvakarta a fejét:

- Hát őő... huhh... nem is tudom... lenne kedved vezetni?

- Nem hagyhatom itt Kirot... félek, hogy a pultos csaj leitatja!

- És Romeo?

Romeo helyett válaszolt Yu:

- Romeo már nincs velünk. Rég egy másik dimenzióba jár!

- Látom. Csak nem lesz annyi rendőr...

- Hé!

Emeltem magasba a kezem, bár még így is félő volt, hogy Shin továbbra sem vesz ember számba, de mégis rám nézett.

- Majd én hazaviszem... csak mondd meg hol lakik!

- Na nem! Nem fogom a barátnőmet kettesben hagyni veled!

- Akkor miért nem mész te is velük?

Romeo végre visszatért közénk! Csak nem az én oldalamon... ugyan mit tudnék csinálni pont én ezzel a végtelen - és végtelenül csinos - kis japán hölgyeménnyel? Nem! Már megint hülyeséget beszélek... nekem ott van Wia!

- Pff... én nem ülök be ezzel egy kocsiba!

- Akkor pedig ittasan kell vezetned. Na! Gyerünk már Shin. Mit tehetnék én veletek?

Shin most odalépett mellém és megragadott a pólómnál fogva. Belemarkolt a pamut anyagába nem sokkal a póló nyaka alatt és közelebb rántott ideges arcához:

- Az egy percig sem izgat, hogy VELEM mi lesz! Sokkal inkább érint az, hogy Rimával mi lesz.

- Hm. Megbízhatsz bennem!

- Pff... ez most komoly?

Meredt rám semleges tekintetével. Hangjában megannyi szarkazmus és gyűlölet ütötte fejét amikor ezeket mondta. Nem nagyon hatott meg vele. Végül már csak arra emlékszem, hogy én ülök a volánnál, Shin az anyósülésen, Rima meg hátul alszik. Beszélgettünk. És nem vitáztunk! Mintha egy régi múlt béli képet festettünk volna újra... talán olybár tűnik még magamnak sem ismerem be - holott ez teljes mértékben így van - de nagyon hiányoznak azok az idők.

10.rész: Rima, az akció hős - hülyéskedsz?

Szióó!

Mizu mizu? ;))) Siettem ahogy tudtam haza, hogy feltegyem a részt! Remélem majd bejön nektek. Aztán a komikat ne sajnáljátok! Pussyy

[Rima szemszög]

/Szükségem van a szerelmedre,

Nélküle nem vagyok más csak egy törött rózsa,

Aki tétova perceiben csak feleslegesen hullatja szirmait./

Ködös reggel fogadott ezen a csütörtöki napon. Nem sütött a nap, nem énekeltek a madarak. Hűvös és otromba novemberi reggel volt. Az utolsó falevelek peregtek le a kopasz, őszi fák ágairól, az emberek csak mostanság cserélték le a dzsekijeiket a melegebb téli kabátra. Fáradt és sápadt tekintetem futótűzként jutott végig a szobámban és felmértem a terepet. A telefonomon továbbra is az az ostoba ébresztő hang szólt. Már vagy századszor nyomom le a 'szundi' gombot, de mind hiába, mert a nap nem ér véget 5 perc alatt. Hát... Még nem tudom hogyan fogom megkezdeni tervem megvalósítását - amit egyébként csak és kizárólag Shin miatt teszek - de az biztos, hogy ma már el kell kezdenem. Édesapám ma reggel 5kor találkozik Strifyvel. Most kell cselekednem! Hamar magamra kaptam egy farmert, egy atlétát és egy kardigánt, majd már repültem is a cipőmért. Az ajtómban aztán Yukitoba botlottam bele:

- Rima, hát te? Még van fél órád aludni! Fél hat.

- Tudom és már így is késésben vagyok! Légy jó Yukii!!

Adtam puszit arcára majd magára hagytam kérdésekkel elöntött elméjével és zavart tekintetével. Olyan sebesen kapkodtam a lábam a kabátomért, hogy még az atléták is elbújhattak volna szégyenükben! Felkapva a kesztyűt és a kabátot rohantam egyenesen a stúdió felé, ami egyébként teljesen ellenkező irányban van a sulimmal. A fagyos aszfalton magassarkú csizmám lópatkóra emlékeztető módon kopogott és jó erősen szorítottam magamhoz a kabátomat. Mindvégig azt éreztem, hogy valamim otthon maradt, de most ez sem érdekelt: meg kell tudnom Strify mikor jön legközelebb! Apum holnap elutazik, szóval nem fogok tudni vele erről beszélni. A helyettesét Rogert meg úgyis utolsó percekben fogja értesíteni az utazásáról - kb. mikor már rég a repülőn van. Szóval ha most meg tudom mikor jön Strify, bejövünk Shinnel és megint beszélgetnek, de ezúttal megkérném arra őket, hogy mondják el mi a problémájuk egymással. És akkor végre lenne egy támpontom, amiből kiindulva megkezdhetném a békítő hadműveletet. Eztán már csak a banda többi tagját kell fel kutatnom, akik természetesen nem utálják egymást. És Bang! (mint az albumuk) - megint lesz Cinema Bizarre! És Shin végre érvényesülhet. Már nem mintha rosszul alakulna DJ pályafutása, de biztosra veszem, hogy a banda hiányzik az életéből! És nem akarom, hogy szomorú legyen... kíváncsi leszek hogyan fogja meghálálni, mikor kiadják az új albumukat, aminek feltehetőleg ez lesz a címe: Megint Cinema Bizarre. Jaaaaj de jó is lenne... akkor legalább neki meglenne a boldogság! Ha már nekem nem adatik meg... hoppá! Itt a stúdió. Kicsit túl szaladtam és megint hoppá... elcsúsztam! Jaj pont az ajtóban...

- Rima!

- Apa!

- Ööö... minden oké?

- Strify. Strify! Jaj végre...

Felpattantam, nem is törődve apum segítő kezével. Rögtön beálltam célszemélyem elé és igyekeztem udvariasan feltenni a kérdéseket:

- Aaammm... holnap is jön? Jösz? Azaz... tudod!

- Nos, holnap nem sajnos, mert én nem vagyok épp egy húron Rogerrel. Apuddal jobban kijövök!

- Ohh. És ha legközelebb jösz? Vagyis na... ha legközelebb jösz akkor... kérdezhetek valamit?

- Nyugi, nincs csajom...

- Ehh. Nem ezt akartam!

- Hát mi mást? Amúgy nem is tetszik senki.

- Igazából azt akartam kérdezni, hogy... mindegy! Felejtsd el.

Inkább elmentem volna! Egoista barom. Minden sztár ilyen! Meg sem lepődök. Miért hiszi a legtöbb híresség azt, hogy egy tini kiscsaj csak és kizárólag a szerelmi élete villanyozza fel? Na ez rossz kérdés volt, mert ezt azért hiszik, mert általában így van.

- Kicsim, hova?

- Iskolába apa.

- Értem. Ó! Várj! Strify elvihet egy darabon, ugyanis ő is arra megy!

- Igazán? Köszi, odatalálok.

- Az ötlet nem rossz, mr. Hanataro! Szíves örömest elviszlek kislány.

- Én meg nem szálok be egy olyan pasi kocsijába, aki azt mondja rám, hogy kislány!

- Hhh... bocsánat! De tőlem sokkal kisebb vagy, mint korban, mint magasságban és mint fejlettségben!

- Mi??!! Apa! És te ezt hagyod, hogy csak így beszóljon nekem?

- Miatta kapok én is pénzt.

- Jellemző.

Vérig sértve indultam utamra, de valami megfékezett. Egy kéz, ami elkapta az enyémet: Strify keze.

- Várj már te idegbeteg törpilla! Nem szólok be. Gyere nyugodtan!

Sóhajtottam és felhorkantam mérgemben. Ahh... férfiak...

***

A kocsiban ülve tekintetem erősen az ablak mellett futó tájképre terelődött, miközben az a drága szöszi mellettem felszólalt:

- Szóval, Shin barátnője: halljuk a tényeket! Mit mondott a pasid rólam?

- Semmi olyat!

- Á, szóval tényleg jártok.

- Nem igazán... vagyis nem tudom...

- Ezen mit nem kell tudni? Lássuk: megfogja a kezed?

- Igen.

- Átölel?

- Igen.

- Szexeltek?

- Nem!

- Na mindegy! Smároltok?

- Hát még azt sem...

- Pff... jellemző! Egyikőtök sem kezdeményező típus.

Ekkor megcsörrent a telefonja: mosoly ült ki az arcára, amikor felvette és bele szólt:

- Csóközön, itt Strify!

Alig ugyan, de hallottam, hogy beszélget valakivel. Egy lánnyal. Kellemes hangja van így telefonon keresztül is...

- Szia Strify. Merre jársz?

- Épp Hanataro lányát viszem iskolába!

- De kedves tőled. Csak ne vidd túlzásba a kedveskedést!

- Úgy ismersz?

- Igen.

- Hm... mindegy! Te merre vagy? Már a kórházban?

- Igen. Most várok a leleteimre.

- Értem. Csak nyugi!

- Igyekszem. Ó! Itt a doki. Leteszlek! Csak hallani akartam felőled... szia!

- Szia.

Letette a telefont a kis telefontartójába, majd lelassított a gimi előtt.

- Barátnő?

- Mondtam, hogy nekem nincs barátnőm. Wayolette csak a barátom!

- Jól van. Nem azért kérdeztem! Nos: köszi a fuvart.

- Szívesen. Mikor végzel?

- Fél kettő. De Shin jön értem!

- Nem is akartam eljönni érted, csak nyugi.

- Ehh... kösz!

Kilöktem az ajtót és már mentem is befelé. Az ajtóból még visszanéztem és integetett. Vigyorogtam neki egy sort, majd szedtem a lábaimat befelé...

***

- Most miért kell ezen felhúznod magad? Csak a suliig hozott...

- Jó, de akkor is. Rima, én csak védeni akarlak!

Rivallt rám Shin a Don Pippo ételbárban, amikor suli után végül ott kötöttünk ki.

- Nem tartom megfelelő érvnek, hogy meg akarsz tőle védeni, mikor tök ártalmatlan...

- Hát te rosszul látsz? A képéről sem az jön le, hogy egy földre szállt angyal.

- Az te vagy!

- Kösz.

Miután elfogyasztottuk a gyrost elmentünk Shin lakására. A szüleim amúgy sem voltak otthon, szóval nekik szerintem tök mindegy merre vagyok!

Fent Shin szobájában leültem az ágya szélére és egy unott mozdulattal dobtam hátra magam. Shin aggodalmakkal teli arckifejezéssel ült fel mellém és kezein támaszkodva engem figyelt.

- Haragszol?

Bátorkodtam egy igen megfontolatlan kérdéssel, de kellemeset csalódtam: felültem majd rámeredtem, mire ő csak magához vont és hátam simogatta.

- Dehogy haragszom. Mostmár amúgy is tök mindegy lenne!

- Igen?

- Hát persze. De Rima! Kipróbálok valamit, ha nem gond...

- Az attól függ mit!

Vártam kíváncsian cselekedetét, de a vártnál jóval jobb dolog történt: végigsimított arcomon és megcsókolt. Ajkai olyan forróak voltak és puhák, hogy azt hittem ez a mennyország. Minden porcikámban csak remegtem és hirtelen Strify jutott az eszembe: "Pff... jellemző! Egyikőtök sem kezdeményező típus." - hát ennyit erről!

9.rész: Melletted én is megnyugvást találok

Sziasztok!

Itt a kövi rész. Itt már szorul a hurok! Izgulós lesz a helyzet becs szó ;))) kérek komikat!! ^^ Pussyy

[Strify szemszög]

/Tükörbe nézek, de másként látom magam -

Okoztam egy csalódást és ez befolyásol.

Az érzelem neve: szégyen./

- Ismeretlen szerző -

Nem tudom mi okozta ezt az esemény sort, aminek következtében most kedves lakótársammal, Kiroval veszekszem. Sosem tudtam igazán uralkodni magamon, de most végképp nem megy. És mindezt Kiro sínyli meg, mert ha valakin, akkor rajta lehet a legjobban kitölteni a dühömet. A mosolya mindig ráébreszt mekkora balfék vagyok, és arra, hogy milyen gáz, hogy őt akarom megsérteni, miközben csak magamat teszem nevetségessé. Nevet.

- Ne nevess te balfasz, mert kinyírlak!

- Hhh... dehh most... hhh... mit kezdjek veled? Annyira drámaian tudsz kiborulni, hogy az már egyszerűen fergeteges!

- Fergeteges? Te fasz! Megmutatom mi a fergeteges...

- Mi a rákomért ölitek már egymást?

Hirtelen Yu jelent meg szemeim előtt, ami szintén befolyásolta kitörésemet. Hátrafordultam és belecsapódtam mellkasába barátomnak, majd felnéztem az arcára - oké, magas, de én sem vagyok alacsony! Az alacsony az ott kezdődik ahol Kiro éli az életét. Na az ő magassága aztán izgalmas téma!

- Semmi, csak Strify találkozott Shinnel, és nem volt épp szívéjes viszontlátás.

- Szívéjes? És még te vagy ideges Strify? Úgy utál téged, mint egy borz a fürdést!

- Kösz Yu, imádom az ilyen előtörő hasonlataidat.

- De akkor sem vágom mit mérgeskedsz.

Leült az asztalhoz és elvett egy almát a tálból, majd megtörölte pólójába. Kiroval nyomkövető ként figyeltük a mozdulatot, amint a szájához emelte a vörös gyümölcsöt és hófehér fogait belemélyesztette, mint egy vámpír a keleti szüzek nyakába. Leharapott egy kisebb darabot és megnyalta szája szélét, amire mi Kiroval történetesen tök egyszerre eltátottuk a saját szánkat. Ő még a hangulat kedvéért nyelt is egy hatalmasat, majd sarkon fordult és elindult a szobája felé.

- Fel a fejjel Strify! Én bírom Shin szövegét. De téged sem kell félteni a beszólás témában!

Kedves gesztussal utánna vágtam a papucsomat, ami egyenesen célba tévedt és fejbe csapta a szőke herceget, akinek hirtelenjében inába szált a bátorsága és bement a szobába. Persze én sem a nyugalmamról vagyok híres, szóval utánna iramodtam - de Yu elkapta a karom:

- Hagyd el neki. Tudod milyen Kiro!

- Tudom, de... nem tudom elnézni, mert ez egy akkora állat, amekkora még a Madagaszkárba sincs!

- Nem baj. Ne rajta töltsed ki a dühöd!

- Hát akkor kin? Rajtad?

- De csak ha rűd jött az emo és egy depressziós hullám következtében ki akarod nyírni magad.

- Kösz a bíztatást Yu!

Zártam a témát majd már higgadt fejjel elindultam a szobámba. Beérve letelepedtem az ágyra. Egy unalmas perc közepedte megindokolatlan érzés tört rám és ölembe kaptam a laptopom, majd bekapcsolva rögtön rámentem a netre. Hinnéd, hogy egy szupersztár nem szeret a neten lógni, de néha igenis kapóra jön. Kell egy állnév, aminek segítségével regisztrálsz facebookra és megkeresed magadnak azt akire most épp gondoltál: Rima Hanataro.

Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom: Wayolette az. Felveszem neki, majd vidáman beleszóltam:

- Csóközön, itt Strify!

- Szia.

- Nahát szia Wia! Mi a helyzet?

- Először is: mi ez a betegesen buzi beköszönés? 'Csóközön, itt Strify' honnan a francból szeded ezt a szöveget?

- Ha tudnád... na mindegy! Mesélj mizu.

- Semmizu! Csak a szüleim éjszakásak és épp unatkoztam. Gondoltam felhívlak mi van veled!

- És felhívtál és mi van velem? Hát semmi jó, de semmi rossz. Magyarán abszolút SEMMI! Hogy vagy?

- Nem túl jól, de jobban mint reggel.

- Gondoltam. Na mesélj!

Közben betaláltam amit kerestem: ez tényleg az a kiscsaj! Hú... az adatlapját elnézve nem sok barátja lehet... és ki ez a ribanc, aki írogat neki? Hú de ismerős... te jó ég! Hiszen ez... Erin??? Jaj te jó ég. Yu csaja, nekem meg az exem! Imádom az ilyen véletleneket. Ó és ki ne hagyjam a legjobbat: Shin unokahúga.

- Strify? Itt vagy?

- öö.. itt. Mondd csak, drága: te nem ismersz véletlenül egy Erin Gothow nevű hölgyeményt?

- Öö.. nem!

- Hát olyat, hogy Rima Hanataro?

- Hanataro? Nem az a muki a főnököd?

- Nem kifejezetten a főnököm, csak megvette a stúdiót, ahol énekelek.

- Ja. A felesége?

- Nem, a lánya.

- Pff... nem!

- Na mindegy felejtsd is el.

- De most ez miért érdekel?

- Hm... féltékeny volnál?

- STRIFY!!! Te hülye vagy... már miért lennék féltékeny?!

- Nos ha jól emlékszem a napokban veled smároltam, nem?

- Ez még nem jelent semmi komolyat!

- Biztos?

- Na jó, talán mégis... de nem érdekelsz!

- Oké, akkor le is tehetem?

- Ó, csak ne fáradj: leteszem én helyetted 'Csókos Strify'! Még a végén árt az imidzsednek.

- Neked meg a szépségednek ha idegeskedsz.

- Te vagy az egyetlen aki fel tud húzni...

- Ja, ok... akkor szorri!

- Na mindegy. Szia!

- Szia.

Letette. Megnevettetett. Nos: ha már itt vagyunk nézzünk kicsit szét: nem rossz a csaj. De Shinnek talán túl jó kislány. Hiszen Shin sem egy bűnbak! És csak az ellentétek vonzák egymást. Ennek a lánynak valaki más kell! Előbb - utóbb ő is rájön. Nem jósolok túl sokat nekik!

***

Kiro átfordult a másik oldalára. Nem tudta miért, de ma este valahogy kényelmetlen volt az ágya! Nagyon sokat nem várt az estétől. De mikor ismét az ajtó felé nézett arca, valami kis fény megvilágította az arcát. És hallott is valamit: zene...

Felállt az ágyból és már csak úgy reflexből Yu szobája felé vette az irányt:

- Yu, még este is nyomod?

Lépett be váratlanul a szobába, ami Yunak is feltűnt. Egyből abba hagyta a pengetést és elmosolyodva tekintett barátjára. Beljebb csusszant ágyán, reménykedve abban, hogy majd a szöszi leül mellé. A remény valóra vált: Kiro leült mellé.

- Tudod... amióta nincs Cinema Bizarre egyre jobban hiányolom azokat a fellépéseket, amiket ezzel a gitárral éltem meg együtt.

- Lám.

- Amúgy honnan tudtad, hogy én zenélek?

- Tudod a te gitározásodat mérföldekről kifigyelem. Meg szerinted Strify lenne az? Nem igen láttam még nála gitárt. Meg ha valamit a szobájából hallani lehet, az csak egy plasztik cica sikongatása lenne...

- Hhh... de hülye vagy! Hiszen már két hete nem hozott fel lányt. Azzal a külvárosi csajjal járogat, vagy hasonló. Hogy is hívják? Bianka? Nem. Az két hónapja volt. Akkor Vanessa?

- Wayolette, te sötét!

- Most honnan a faszból tudjam? Nem az én szukám.

- Ja. Pedig egy olyannal, mint Wia, igazán jól járnál. Beszéltem már vele pár szót és meglehetősen kedves!

- Kiro, nekem nem Ő kell... hanem Erin!

Kiro hangja hirtelen elcsuklott. Mondani akart volna még valamit, de hirtelen kiment a fejéből! Nem tudta miért, de valóban elfelejtette. Bezavart ez a név: ERIN. Még a hangzásából sem az jön le, hogy egy hűséges típus!

Maga elé meredt és megpróbálta visszanyelni a szavakat amik most csak áradtak volna belőle. Megpróbálta, de csak Yu kedvéért. Nagyon nem akarta megbántani!

- Kiro?

Csattant fel a hangja Phoenixnek és Kiro már sírni is tudott volna, ha igazán megerőltette volna magát.

- Tessék.

- Minden rendben?

Yu igyekezett barátja szemét megtalálni, de az folyton csak elhúzta a fejét... nem, elég volt! Ő ezt nem köteles végigbírni. Magához húzta Kirot, hogy végre szemébe tudjon nézni, de a srác csak félre értette:

- Mi a fasz???

- Pont az.

Maga sem tudta miért, de elveszett a srác mélykék tekintetében és egy érzelmi hullám következtében furcsa, csiklandós érzést érzett hasában. De az csak eltolta magától és sóhajtva témfergett az ajtó felé. Yu felállt, kihúzta magát mint egy katona és elkapta a karját Kironak. Aki csak visszanézett a válla felett: mit akar ez tőlem? Most ez jó vagy rossz? Nem akarja hogy elmenjek. Akkor ha nem izgatná, hogy megyek vagy sem, akkor biztos nem fogná a karom. Visszafordultam.

- Mit akarsz?

- Nem vagyok a kutyád, Kiro!

- De én sem a tiéd! Ha menni akarok, menni is fogok.

- Nem!

- De igen!

Magához vonta a szőkét, aki csak meglepődött a barátinak nem igazán mondható ölelésen. Lehet tényleg érez Ő is valamit? Minden esetre Kiro lenyugodott és már nem érezte annyira dühösnek és feszéjezettnek magát. Viszonozta az ölelést.