Sziasztok!
Gondoltam mindenki jobban jár, ha még ma felteszem ezt a részt, mert ezt követően megint ki tudja mikor lenne időm? Sietek persze, hogy ne unatkozzatok! xD Amúgy leszögezném: folyamatban van egy ezúttal Kiros történet is. Szavazást fogok tenni, hogy akartok e kettő történetet párhuzamba! - majd valamikor x)
u.i.: az események megint pörögnek. nem gond? xD
[Strify szemszög]
/Az élet attól szép,
hogy bármi megtörténhet.
És attól sz*r,
hogy meg is történik./
- Napi bölcsességek -
Bele sem mertem gondolni abba, hogy vajon most milyen lelki állapotában lelném meg ezt a lányt, ha véletlen betoppannék hozzá a közeljövőben. De ugyanitt nem is bírtam ki nevetés nélkül, szóval elég érdekesen jöhetett le Hanataronak, amikor is röhögve beállítottam a stúdióba. Érdekes tekintettel fürkészte arcomat miközben én fuldokoltam a kárörömtől. A napokban lehet köcsögebb vagyok, mint általában? Erre igazán nagy valószínűséget látok!
- Mi az öröm tárgya?
- Szerintem addig nem mondom el míg alá nem íratod a következő szerződést, mert ebből a két évből még két perc sem lesz.
Válaszoltam neki és elképzeltem milyen arccal illetne, ha közölném vele, hogy ismét megszívattam a kislányát... hamar kivertem a fejemből ezt a szellemképet, és egy fejrázást követően már be is tértünk az irodába. A tollat rögvest kézbe kapta, és szerintem mihelyst aláírja el teszem a vitrinbe, hogy ez a szent toll, amivel aláírták a Cinema Bizarre újramegalapulását követő első leszerződtetést a céghez. Sosem voltam otthon e téren, de nem volt miért szégyenkeznem ilyen miatt! Anyám pedig úgy nevelt, hogyha utána néznék egy bizonyos dolognak, akkor nem lennék lusta. Mert a lustaság fél egészség, hm? Hát akkor én ezt a tanítását úgy hálálom meg, hogy teljesen egészséges leszek!
- Meg volnánk, Hudec úr.
- Remek! Csak örülni tudok, hogy továbbra is magam mellett tudhatom Hanataro nagyszerű alakját.
- Ugyan kérem.
Elpirult hízelgésemre. Ez kivételesen nem nyalás gyanánt lépett volna érvénybe, hanem mint igazság, mert valósággal így érzek. Örülni tudok, hogy lecserélték azt a féleszű tulajt Hanatarora. Lecserélték? Hisz Hanataro vásárolta fel! Szóval ez se számít. Az üzletben egyáltalán mi az, ami számít a mindenen kívül?!
- Mellesleg rendeznem kellett egy találkát a cégünk többi kapcsolatával. Az este folyamán lesz megrendézésre kerítve, még pedig fél 8 tájában! Örömmel venném, ha a Cinema Bizarre is megjelenne.
- Ott lesz a lánya?
- Melyik?
- Vajon.
- Hát Rima nem kifejezetten rajong az ilyen partykért.
Újabb ötletem támadt, amit persze nem hagyhattam kárba veszni, mert lehet csak egy perc alatt találtam ki, de ez olyan pontos... szóval ki kellett ötlenem valamit.
- Ha ő nem jön mi sem megyünk.
- Talán meg tudom fűzni...
Imádom az üzletet, mondtam már? Hoppá, megint hangulatember voltam.
***
Soha, soha, soha nem szerettem az öltönyös dolgokat! Pedig tudom milyen elképesztően jól nézek ki egy öltönyben, de akkor sem a szívem csücske. Nem is fog az lenni ebben már biztos vagyok! - méregettem magam a tükör előtt, mint egy rossz tini p*csa a szalagavatója előtti este. Csak itt épp nappal volt, és nem szalagavatóra készültem.
E percben semmi sem idegesített jobban, mint a körülöttem repkedő Kiro. Mégis miért kell ennek feltétlenül itt lennie a közelben ezzel a kamerával? Persze elszórakoztatja magát a saját kis favicceivel, amik éppen lehetnek fából, de, hogy nem reccsennek azt is garantálom. Közben minden második mozdulata az, hogy a haját a füle mögé dugja, mint egy rossz b... nem mondok semmit! De az a szemét tincs örökké csak előcsusszan füle mögül, és tovább keseríti drága gitárosom életét.
- Hullámcsat?
- Strify! Az olyan buzis.
- Hidd el rajtad nem vennék észre.
Mostanában mindig van szerencsém akkor elszólni magam, mikor a jó drága Yu is erre téved, és ő természetesen a legnagyobb lelki nyugalmából is ki tud kelni egy másodperc alatt, ha Kiroról van szó. Ha nem ismerném őket lehet rosszat gondolnék, de nem teszem! Csak egyszerűen b*ssza a fülem ez a hülye hangja. Ami nem is olyan hülye, mert el kell ismernem, hogy rendkívüli hangja van. Persze van akié jobb!
- Ne legyél köcsög!
Így ő, majd elsuhant mögöttem, mint egy betépett szellem, és beletúrt a hajamba. Ezért még a nagyanyám kezét is eltörném, nem még az övét! Meg sem értem, hogy miért is lepődött meg a következőkben, mikor ingerülten utána léptem, és az övét is összekócoltam. Ez talán jobb módszer volt a kéztörésnél, merthogy Yu most közel egy órát bíbelődött a hajával! - hm. Így már látom mégsem volt olyan jó ötlet! Erre elég bizonyságot ad az, hogy a következő percben életemet mentve rohantam ki a szobából, ő pedig a fényt megcsúfoló macska mozgásával utánam. Kiro úgy kiröhögött minket, ahogy csak a legjobb tudásától telt, de közben egy fél percre sem vette le rólunk kameráját. Épp elhalálozásom első fázisában szorultam a saroknak, amikor Yu hirtelen odafordult Kirohoz, és megkérdezte:
- Minek kamerázol?
- Megörökítem a legtöbb eseményt, amit tudok! Ki tudja, lehet lesz még CB TV.
- Erről biztosíthatlak.
Veregette vállon Yu Kirot, majd visszatért - VOLNA - hozzám, de addigra sikerült elrohannom. Ez többnyire ezzel telt a nap hátra lévő részében! Meg sem lepődtem, hogy mire odakerültünk már inget kellett cserélnem, mert beleizzadtam a sok futkározás után. Ezt követően érkezett a limuzin a házunk elé! Alig vártam, hogy beleüljek. Közel két hónapja nem ültem limoban! Ekkora traumát, ugye?
Olyan kényelmesek voltak a bőrülések, hogy egyedül Kiro és Shin csicsergése miatt nem tudtam aludni. Valamint Romeo vádló nézésétől! Mintha tudna valamit, amit nem kéne neki... Romeo mindent tud, csak nem teszi közzé! Yu persze együtt röhögött mindenen a másik két majommal. Én maradtam csak félkómába, rajtam a szintetizátoros árgus szemeivel. Mire odaértünk a kivett kastélyterembe - merthogy ezt az épületet másnak nem tudom mondani - már várt ránk a vörös szőnyeg... - e percben már elöntött az a furcsa érzés, hogy itt vagyok a világ legjobb zenészeivel (szememben legjobb!!) egy nem kis szervezést kívánt partyn. A legeslegjobb ebben, hogy tudom: mellettem vannak a barátaim, és odabent pedig bizonyára vár az a nő, aki végedt másodszor is szerelembe tudtam esni. Még ha szemét is vagyok vele ez az óvodás módszer nem jön be a csajok nagy százallékának? Meg persze egy lányt mi sem egyszerűbb meghódítani egy bálon...
A tömeg ami ott fogadott meglepett. Persze a tehetősebb családok gyerekei nem maradhatnak otthon ilyen alkalom adtán! Soha. Milyen dolog az már, de komolyan? És akik itt fogadtak mind-mind a cég tagjai, aminél leszerződött a bandánk. Nem hittem volna, hogy ennyien... mindegy. Az integetést és számtalan kezet fogást követően végre Hanataro is elénk álított.
- Végre.
Jelentette ki lelki nyugalommal, arcára felvarrt izgalommal. De a hangja ugye előző mondatom eleje alapján nem azt fedte, amit talán kellett volna. Kezet fogtunk mi is vele, majd ezt követően küzdöttem a késztetéssel, hogy megkérdezzem merre van Rima. Oly annyira küzdöttem magam ellen, hogy már belefájdult a hajszálam is. Ám mikor épp lefoglalt még egy üzleti partner Hanataro hirtelen elkapta a válam, megfordított és, mint egy mesébe illő hercegnő úgy láttam meg Rimát levonulni a lépcsőn. Arany színű, fodros ruhája hullámzott léptei közben. A haja göndör volt, és volt benne egy apró tincs feltűzve azúr kék gyöngyekkel díszelgő hajgumi segítségével. A csipkés cicanadrág nálam bónusz, ahogy a magassarkú már nem épp. Ám úgy vonult ott le, mintha nem is tudom honnan szalasztották volna... nem sok mesét ismerek: talán ő lenne a szépség és a szörnyetegből Belle? Vagy a Hamupipőke címszereplője? Nem is tudom... - jelenleg fenn álló kábulatomból csak az ragadt ki, amikor Shin odarohant hozzá, és felajánlotta neki karját, hogy a lány abba kapaszkodva csatlakozzon közénk. Shin! És a pletykalapok? Azok mindenhol ott vannak. - persze jól tudtam, hogy akkor a pletykalapok érdekeltek legkevésbé.
- Szia apa!
- Rima te most...
Itt krattyolt valamit japánul, amit természetesen nem értettem, de Rima válaszát annál inkább:
- Arigatou.
Köszönöm. Ennyit tesz. - furcsa bizsergés futott végig hátamon, mikor hallottam ahogy japánul mondd köszönetet Hanataronak. Koncentráltam szájfénytől csillogó ajkaira, és tökéletesen kifestett szemeire. Miközben én őt illettem ezekkel az illetlen szemgubbasztásaimmal addig rá szált a banda többi tagja is. Aztán szemetbökött valami... mi is? Ó, hát persze! Shin. Ahogy átfogta Rima derekát, és a lány erre nem is rezzent - sőtt! - még hozzá is bújt. Akkor aztán megharagudtam rá! Hát megcsalja! Látta saját szemeivel! Akkor miért öleli még mindig őt? Miért van még mindig mellette mikor már... mikor már rég mellettem kéne lennie?!
Mivel megbántottan éreztem magam jobbnak láttam, hogy félrevonulok... tehát elnézést kérve kitértem a folyosóra, ahol senkit nem láttam. Eleinte! Mikor utánam jött... PONT SHIN.
- Hé, Strify! Neked minden oké a toronyban? A buli odabent van. Sz*rul vagy?
- Nem. Inkább mérgesen...
- Miért?
- Nem lényeg.
- Neked sincs akkor jó estéd, nem?
- Mert neked most mi bajod?
Kérdésem flegmábbra sikerült, mint szerettem volna. Utána meg is ráztam magam és hallgattam tovább az éppen szőke hajú srác felém célzott dialógusát.
- Furcsa nekem Rima. Hozzám sem szól! Persze megölelt, de... mi baja van szerinted?
- Nem mi, hanem te!
- Mi?
Későn kapcsoltam, hogy ezzel talán elárultam a titkot, hogy megmutattam Rimának, Shin megcsalja őt. - és hirtelen eszembe jutott egy ötlet!
- Tudod kicsit bántja őt, hogy lecserélted.
- MI VAN?! Honnan tudja... ?
- Nem hinném, hogy tudja. Sokkal inkább sejti! Mikor akarod elmondani neki?
- Mikor kéne? Nem fogom elmondani, mert Vanessa... jaj... te ezt nem érted!
- Shin. Azt hiszed nem ismerlek? Nézd: tudom milyen másodpercnyi idő alatt bele tudsz szeretni valakibe. Aki ráadásul ilyen csinos szőke, és formás! Mmmm... ki tudja még lehet én is...
- Nem vagyok arra kíváncsi, hogy mit csinálnál vele.
- Okééé...
- Egyet viszont igérj meg!
Éreztem, hogy most olyat fogok neki megígérni, amit úgysem tartok be. Szinte lejött a hangsúlyból mi gyíkja van!
- Hallgatlak...
- Hogy soha nem fogsz a közelébe menni!
- Vanessának? Nem tervezem.
- Nem Vanessának! Tudom, hogy Rimára vetettél most szemet.
Nem válaszoltam rá. Nem is tudtam volna! Ami látszik azt nem tudom eltakarni tökéletesen! Mit fáradjak? Inkább megcsavartam a beszélgetést:
- Nem megyünk vissza?
- Ígérd meg!
Vádaskodott felém nézve, ám hirtelen nem értettem miért okoz neki szív fájdalmat ha rámászok az egyik barátnőjére, mikor ő most épp egy szöszit dönget. Bár én úgy tudom, hogy az ígéretek arra valók, hogy megszeglyék őket, nem?
- Megígérem, Shin! Csak könyörgöm menjünk vissza.
- Na jól van!
Valamilyen szinten Shin csak szereti Rimát. De Strify szerelmes belééé *-*
VálaszTörlésEz nagyon nagyon jó rész lett, ki vagyok mi lesz még ott a bulin, na és mit tudhat Romeo?? Ez felettébb izgat most! Várom a kövi részt, remélhetőleg hamarosan!
Új sztori ráadásul Kiros? Miért nem lepődök meg? :P
Nem tudom xD hát igen, be kell lássam ez már csak így van - mármint az első és második mondat! *.* Örülök, hogy elnyerte tetszésedet, majd igyekszem a folytatással ^^
Törlés