34.rész: Keresd a Holdat! + New Face

Sziasztok!

 Remélem tetszik az új dizi. A fejléc kicsit lehetett volna kisebb tudom, de ilyen az élet! Nem tökéletes semmisem ;) De remélem azért összetételileg okés! ^^ Szavazzatok ;)

 És íme itt az új rész! *.* Jó olvasást ;) Vélemények jöhetnek ^^

[Rima szemszög]

/Leszek egy emlék,

amíg gondolsz rám.

Leszek egy akadály a feledés útján.

Tarts meg engem vagy dobj el,

ahogy csak te akarod.

Én csak egy emlék vagyok,

tűrök és hallgatok.../

- Az Élet tanítása -

A sokat jelentő pillanat, amiben kiderült, hogy kettőnk között milyen tervek peregnek le nem tartott kifejezetten sokáig. Csaknem addig amígnem kezdtem el hiányolni valamit a helyzetből.

- Mit keresel?

Érdeklődés nem sült ki belőle, teljesen nemtörődöm hangsúlyban hagyták el e szavak ajkait. De annyira nem is idegesített - hát annyira legalábbis nem, mint kétszer annyira! De a válaszadást nem tagadtam meg tőle:

- A Holdat.

- Micsoda?

Ez még szánakozóbb volt, mint eddigi beszélgetéseink során bármilyen kommunikációs elem hangsúlyozása. Megfordult a fejemben, hogy tarkón vágom, de féltem, hogy a lendület miatt tekinél fogok aludni. Így inkább későbbre tartogattam ezt a cselekvést.

Hirtelen elkezdett bizseregni ott, ahol előbb megfogott, és ezt a bizsergést követően futott végig a hideg a hátamon.

- Nem találom.

- Én ezen nem lepődenék meg... holdfogyatkozás van!

Most nem azon lepődtem meg, amit mondott, hanem azon, hogy egyáltalán ő mondta. Azt hittem a Strify féle újonnan felfedezett (annyira mondjuk nem újonnan) sztárokat a legkevésbé sem a Hold és az égi testek váltakozása köti le. Ezzel csalódtam a megítéléseimben! De furcsa ilyet hallani tőle.

- Holdfogyatkozás...

- Nem teljes! Valahol biztos megtalálod, csak túl kicsi, és ezért nem tűnik fel azonnal.

- El lehet képzelni.

- Amúgy kicsit hideg van. Jobb lenne ha hazamennél!

- És te?

- Én majd hazajutok valahogy, miattam ne aggódj.

- Okééé...

Nem ajánlhatom fel neki, hogy maradjon éjszakára is, mert holnap Shin jön és... - te jó ég! Nem is azon aggódom, hogy egyáltalán nálam aludna? Hanem azon, hogy a barátom megtudná?! Szép. Mégis mi van velem?

Strify kifejezéstelen arccal meredt rám, de a szeme sarkában valami megcsillant. Nem akartam belegondolni mi volt az. Olyan szikrának festett, ami akkor jelenik meg valaki szemében, mikor kitalált valami tökéletes tervet. Nem vagyok kíváncsi e terv kivitelezésére! Tehát jobbnak láttam, ha megfogadom tanácsát, és felmegyek.

- Rima.

- Mondjad?

Fordultam ismét feléje. Lassan odaaraszolt elém megint, és hirtelen úgy nézett rám, mintha fel akarna falni! Bepánikolásomat követően szemeim hatalmasra kerekedtek, aztán - MEGÖLELT. Olyan szorosan fonta kezeit körém, hogy kétségbeestem egy pillanat erejéig. De utána viszonoztam ölelését, és arcomat vállába temettem. Ez is elég furcsa volt, nem még mikor belepuszilt a hajamba. Dehát ez megtörtént... és nagyon is jó, hogy megtörtént! Nyugodtabb lelkiismerettel fogok aludni. Bár lefekvés előtt még felhívom a kórházat apa ügyében.

- Csak azt akartam mondani, hogy azért még keressed. Hátha megtalálod!

- A Holdat?

- Hát. Éppenséggel azt is...

- Annyira jó lenne, ha többször lennél ilyen érzelgős!

- Annyira jó lett volna, ha ezt meg se hallottam volna.

- Ahh. Reménytelen vagy.

- Nem! De a romantizmus nem az én stílusom. Sajnálom! Én nem vagyok Shin.

- Még szerencse!

Most ő vágott megilletődött arcot, amit követően már megbántam, hogy mondtam. Mik jutnak mostanság az eszembe? Olyan naiv vagyok, tényleg. Ez már fájdalmas!

Az elválásunk sokkal jobban tetszett, mint a Shinnel történtek. Ugyanis, Strify megfogta a kezem, és úgy adott rá puszit, mint mikor megismertük egymást. A szemembe nézett közben, és én belevesztem abba a varázslatos kékségbe. Pont, mint a legelső alkalommal... talán ott dőlt el minden, és tényleg végig fog kísérni az életen ez a kék szempár! Legalábbis elég gyakran fog megjelenni, ha máshogy nem is, de bennem, az én elmémben.

- Jóéjt.

Mondta nekem, majd végigsímított az arcomon. Tőle szívesen megszoknám, ha többször is tenne ilyen kedves dolgot! De most úgy összezavarodtam. Ezt az énjét még sosem láttam! Minden esetre meg bírnám szokni. De most: mégis mi invitálta erre?!

- - - - -

Hamarosan feltrappoltam a szobámba. Az ajtó előtt rögvest ledobtam magamról a cipőt, és a térdfixes lábammal rohangáltam ide-oda. Lekapcsoltam a TV-t, mert Akiko biztos megint elfelejtette. Egyáltalán miért néz mindig nálam TV-t? Ott a nappali! Aztán megigazítottam az ágyat (amit egyébként el sem raktam reggel), és letettem a telefont az éjeli szekrényre. Majd épp be akartam csukni az erkély ajtót, mikor felkiabált:

- RIMA!

- Mi van már megint?!

Érdeklődtem a tőlem legjobban kitelő szelídséggel. Aztán kisétáltam, és rátámaszkodtam a korlátra. Közben szétengedtem hajam, és jobbra-balra dobtam, aztán megint rámeredtem a lent álldogáló mixelt hajú (szőke és barna!) csávóra. Már a frizurájából is az jön le, hogy kétszínű! (kuc-kuc)

- Megtaláltam.

- Mégis mit?!

- Miről beszéltünk lent?

- A Holdról...

- Igen. Tudod merre van?

- Na merre?

- Az erkélyablakban megtalálod!

Elpirultam. Milyen szép! Ilyet még maga Shin sem mondott! - el is mosolyodtam.

- ... na! Nézd már meg!

Megint összezavarodtam. Most akkor mi van? - futott végig elmémben, majd elkezdtem keresni a Holdat. Ó. Ez tényleg nem igaz! Még szép, hogy Strifytől nem vártam ilyet! Hiszen nem is arra értette. A Hold valóban tükröződött az erkélyem ablakában! Szép. Máris beégtem.

- Á, látom már.

- Először nem úgy tűnt.

- Felejtsd el, ami előbb történt!

- Ahogy akarod.

Rám kacsintott, majd láttam, ahogy eloldalog a háztól. - megvártam míg teljesen eltűnik a látótávolságból, aztán tértem én is vissza szobám rejtő zugába. Átöltözve pizsamámba már épp átadtam volna magam az álmaim széles világának - de hirtelen kaptam egy sms-t.

Ne haragudj kicsim,

hogy olyan gyorsan leléptem.

Holnap fél 8-ra a házatoknál!

Szeretlek; SHIN

Felidéztem magamban Strify szavait, amiket a tónál suttogott fülembe, és a legkevésbé sem akartam visszaírni neki! Nem is tettem. Helyette inkább elfordultam a másik oldalamra és elaludtam.

***

Az álmaimnak az ébresztési csengőhangom vetett véget, és hirtelen kipattant a szemem. A tőlem kitelő legnagyobb gyorsasággal kapcsoltam le, és egyúttal némítottam a telefonom. Ezt követően (hogy már a jó szokásomat megtartsam) még 10 percet visszaaludtam, aztán kitalálod mire ébredtem?! Yukito dörömbölt be az ajtómon:

- Rima-chan!! HALLOD?! Ha menni akarsz a fürdőbe ideje lenne feltápászkodnod, mert utána befoglalom.

Csak ki kellett mondania és egyből minden fáradalom kitűnt a szememből. Felkaptam az első rongyokat, amik a kezembe kerültek, és fény sebességgel hajtottam be a fürdőbe. Ott pedig elég hamar végeztem, ami nem vall rám!

Kisvártatva megint Yuki-chan akarta rámtörni az ajtót (- épp mikor a szememet készültem kihúzni):

- Hallod RIMA!!! Készen vagy már?!

- Yukito! Ne molesztálj már, könyörgöm... megyek!!! Fél perc.

- Aztán fél perc legyen az a fél perc!

- Hogyne...

Magamban persze elboronáltam, hogy már negyed óra után kint leszek, hagy egye a penész. Nem értem egy pasinak minek kell ennyit törődenie magának! Főlleg Yukitonál nem. Attól, hogy minden reggel letusol, fél óráig a haját állítgatja, és vagy nyolcvankétszer átvariálja a napi ruhatárját még nem lesz jobb pasi! Yukitonál eleve a "jó pasi" idegen kifejezés... szóval csak várjon!

De amúgy negyed óra helyett már 8 perc után végeztem. A kád szélén ültem, és épp magamban reszkettem, hogy mi lesz ma suliban. Az osztálytársaim mostanában túlzó fokon szemtelenek! Már nem tudom meddig fogom bírni... de legalább megkeresem azt a szőke lányt, Erinnel! Kíváncsi vagyok mit szeret benne Shin. Mi van meg abban a "top modell leszek" styleban, ami belőlem hibádzik?! Kétlem, hogy tőlem bárki is jobban szeretné Shint. Bár... ha a tegnapra visszagondolok, akkor már meg sem lepődenék, ha kevésbé szeretem jobban őt, mint Strifyt. - igen, rájöttem: amit érzek, az nem másabb iránta sem, mint Shin iránt. Sőtt: félek, erősebb. Be kell lássam, hogy ez a gyerekeskedés, hogy mindig leszólom mindenért, mindig ott bántom, ahol értem - ez mind-mind azért van, mert beleszerettem abba a szőke csivaszba. Nincs mit tenni: rá kellett jönni! Be kellett látnom. El kell ismernem: jól lepleztem! De azt is, hogy nem vagyok olyan erős, hogy ellen tudjak neki állni.

#zzzzz-zzzzz# - rezgett hirtelen a telefonom. Kikaptam a zsebemből, és még futó pillantást vetve az órára (ami 7.34-et mutatott) hamarosan beazonosítottam Shin nevét kijelzőmön.

- Megyek már!

- Erre vártam. Siess!

- Ne aggódj. Egy perc és kint vagyok!

Nyugtatásomat követően - elhagyva a búcsúszöveg megszokott dialógusát - nyomtam le a telefont. Hamar felkaptam az iskola táskámat és elindultam a kapu felé. Ott várt rám Shin a kocsiban ülve, rám vetve a szép kék szemeit (bár meg kell jegyezzem megint csak Strifyét részesítem előnyben). Elpirultam fülig, mert tudtam mennyit késtem. Hamarosan beültem az anyósülésre, és jól megszokottan dobtam hátra a táskám.

- Rima, hányszor mondjam, hogyha fél 8-at mondok, akkor már 25-kor lent legyél?

Szidkozódott a maga módján, majd egy csókot váltva velem a gázra lépett. Fura mód már akkor éreztem a kettőnk között feszengő hűvös hangulatot! Tudtam, hogy tegnap óta valami történhetett, ami vagy megrémítette, vagy elbizonytalanította, esetleg felmérgesítette. Pedig Strify velem volt! Akkor mégis mi, vagy ki?

- Shin. Történt valami?

- Semmi, édes. Semmi említésre méltó! Hány órád lesz?

- Hiszen tudod, hogy hat.

- Persze. Hazaviszlek suli után is! Csak előtte találkoznom kell Strifyvel. Van itt valami amit már nagyon meg kéne beszélnünk!

- Velem kapcsolatos?

Fél percig az útra meredt, zavartan igyekezett koncentrálni az előtte elterülő aszfaltra, de mint azt láttam is: nem igazán ment neki. Shin az az ember, akiről rögtön lesír, ha valami gáz van a toronyban. Ez az elmélet saját gyártmány! De kitart mellette.

- ... Szóval: mi történt?

- Rima, vannak dolgok, amiket nem érthetsz.

- Nem is kevés! De Shin. Szeretlek! Figyelj: jó lenne ha őszinték maradnánk.

- Ezt elég gyakran hajtogatod. Őszinte vagyok veled!

Ó, persze! Az őszinteség, hogy megcsalod a barátnőd, és ezt ő a legjobb barátodtól tudja meg? Mármint inkább csak barát részlegbe sorolnám, mert mostanában megint történt valami kettejük között, ami kiváltott egy újabb erdőtüzet okozó szikrát. De, hogy mi azt egyedül én nem tudom! Na jó: az elméletem az eddig, hogy Strify azért van mostanság rámmászva, mert kell neki egy pótlék a barátnője végett, aki meghalt. De nem tartom valószínűtlennek azt sem, hogy csak Shint akarja kínos helyzetbe hozni! Sokminden lehetséges...

És lám: pár percig elmélkedek csak magamban, és rögtön a sulimhoz érünk. Imádom! Csak könyörgöm érjen véget hamar ez a nap... - kiugrottam a kocsiból, hátraszaladtam a cuccomért, megkerültem a kocsit, és kikötöttem a volánnál. Adtam Shinnek egy gyors szájrapuszit, majd elrobogtam, amilyen gyorsan csak lehet! Inkább nem akarom ezt a kérdezz-feleleket tovább firtatni. Ha lesz valami jelentősebb azt majdcsak elmondja nekem, ugye? Vagy ha ő nem is, akkor megint Strify. Ez utóbbinak tök mindegy hol, csak meg tudja forgatni a kést! Sosem értem meg a logikáját.