38.rész: Kétes gondolatok

Sziasztok!
 Igen, igyekszem aktiválni magam, de ti még mindig csak egyedül-vagy duóba vagytok xD szóval nálatok is elvárok némi aktivitást: mi rossz a történetbe, mit kellene változtatni meg ilyenek... és, hogy mi lenne jó ha lenne benne! xD Na azért csak csínyával ;) pussyy

[Rima szemszög]

/A férfiak mindig csak a külsőségekre mennek,

A nők többnyire a bensőségekre.

Ezért hazudnak a férfiak,

És ezért sminkelik magukat a nők!/

- Napi Top Bölcsességek -

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is sor kerül arra, ami az utóbbi napokban alakult ki Strify és köztem. Úgy festett mindent elmond nekem, és én viszonoztam ezt annyival, hogy én is neki! Bár nem tudtam van e némi hátulütője a dolognak, úgy értve hátsó szándék, rosszindulatú kíváncsiság. Minden esetre az utóbbi napokban - igen, a parki séta óta - fokozatosan növekedett a belé fektetett bizalmam. Ha olyan naivan akarok válaszolgatni a fel nem tett kérdésre: szinte barátok lettünk. Közben persze akadt némi probléma is a szituációval: ugyanis Shin nem kissé nézte rossz szemmel ezt a bimbódzó kölcsönös bizalmat. Állításai szerint Strify biztos hátba támad majd a megszerzett infókkal, nem kéne ennyire bizalmasnak lennem vele - így is elég sok titka van, amit 100%, hogy még nekem sem mondd el.

- Mondja ezt, aki folyamatosan lelép! És akinek mindig hirtelen el kell tűnnie...

Nyafogtam Erinnek egy újabb méretes kanál csokis-puding adaggal a kezeim között, amely adagot szájfénytől ragyogó ajkaim közé vittem be. Ő kitartóan hallgatott, és nem tudom, hogy megfelelően koncentrál e mondandómra, mert nem kissé merült bele az imént letöltött sorozat cselekményszálaiba. Újabban az a szokásom lett, hogy a legjobb japán animéket letöltöttem neki az internetről, és egy nap alatt végignézettem vele vagy az egész évadot, vagy pedig egy nagyobb részletét. Úgyfest tetszik neki az, ami nálam Japánba napi általánosság volt.

- Tudod Erin... nem vagyok kifejezetten biztos benne, hogy a megfelelő mértékű figyelemmel fordulsz e felém!

- Hogyne fordulnék! Mármint megfelelő figyelemmel. Izé! Érted. De most mondd el: Hachi végül ezzel a Trappness-es csávóval fog összejönni, vagy Nobuval?

- Nem tök mindegy? Majd kiderül...

- Áááá!!! Úgy utálom mikor az ilyen fontos kérdéseimre nem tudsz megfelelően válaszolni!

Türelmetlenkedési rohama immár megszokott résszé vált az ilyen együtt-DVD-zéseknek. Szinte kimaradhatatlan! Én pedig már meg is szoktam. Nem tudnék rá mit mondani:  az én barátnőm. De amennyiben ő ezt tartja fontos kérdésnek én addig azt, ami az én problémám! És szerintem sokkal, mérföldekkel fontosabb, mint a Nana szerelmi háromszöge... dehát Erin nem nagy partner az efféle dolgokban! És meg kell hagyjam ez egyre jobban megy nekem is az agyamra.

- Rima én ezt nem bírom tovább... nem tartunk egy kis szünetet? Lemehetnénk a városba.

A városba? - futott át rajtam a kérdés, és közben barátnőm is felemelkedett. Csíkos térdzoknijával találtam szembe magam, miközben még párszor átfuttattam ezt a kérdést elmémen. A városba? Végtére is: miért ne? Talán egy kis kikapcsolódás nem árt nekem sem.

- - - - - - - -

- Szóval Takumitól még gyereke is lesz? Esküszöm ez a rajzfilm olyan, mint egy argentín szappanopera...

- Nem! Össze ne keverd. A cselekményszálak nem olyan sablonos alapsztorik! Jó lenne ha belátnád.

- Persze több a csavar meg mittudom én, de... hé! Vigyázz!

Kiabált kétségbe esetten mire én belecsapódtam egy villanyoszlopba. Bocsánat: ez csak egy fiú. Mégpedig nem is akárki!

- Eric? Hát te?

Eric nem túl fontos alak a történelemben - mármint az enyémben. De Erinében annál inkább... ugyanis kedves barátnőm volt olyan jól nevelt, és anno mikor együtt voltak három hapsival csalta meg Ericet! Több hónapon át nem derült fény az ügyre, de utána... várjunk csak! Vajon Shinére mikor fog? Előbb utóbb minden kiderül, nem?

- Hó... hát Hanataro mára már elmondhatod, hogy közeli ismerősök lettünk.

- Te csak ne akarj velem közeli ismerős lenni!

Nyavajogtam orromat birizgálva miközben elinvitáltam egy Hot Dogra Erin régi ismerősét. Persze barátosném nem nagyon lelte benne örömét - azaddig, amígnem került szóba egy bizonyos incidens, amihez egyenlőre még én is csak kívülálló ként tudok jönni.

- Szóval Erin... ma este nálam alszol?

- Nos a szüleim nem lesznek otthon, szóval akár nálam is maradhatunk.

Mikor felfogtam a párbeszédüket kétségbeesetten rángattam pár méterrel odébb barátnőmet és vontam kérdőre, akár egy hisztis kiskutya:

- TE MEGINT KAVARSZ ERICKEL?!?!?!

- Hát mi tagadás... ellenállhatatlan vagyok!

Dobta a haját háta mögé miközben nekem eszembe jutott Yu...

- És mi lesz Yuval?

- Ja. Vele most épp szakítottunk.

- De Ríííííííííín!!! Mindig kibékültök és és és és moooost... most nem fogtok?

- Ha így akarja kibékülök vele.

- MI?!?!

- Jaj Rima, te tényleg menthetetlen vagy. Mióta ismersz tudod, hogy nem vagyok szent!

- De eddig úgy tudtam ribanc sem...

- MI?!?!

- Bocsi, de mást erre nem tudok mondani.

- Ugyan. Nem az egész várossal dugok, hanem csak két sráccal!

- HOOOOGY?!?!?!

- Egyik sem tud a másikról. Szóval ne aggódj...

- Dehát ez...

- Kényelmetlen? Nekem nem. Sőtt! Ellenkezőleg.

Bárminek is kell történnie nem az lesz, hogy ennyivel véget vetek a barátságunknak. Nem nem nem! Erin ettől még a barátom. Bármit is tesz mindig az lesz! És mégha nem is egy hűséges típus kapcsolatok terén a barátságban annál inkább. És Shin az unokatesója, szóval még nekem is van hasz... !! Jaj ne... már kezdek teljesen olyan lenni, mint Strify.

- Csajok! Andrey most hívott. Elmegyünk moziba! Jöttök velünk?

***

Bármi is vetítődött a vásznon én végig a benső gondolataimmal voltam elfoglalva. Na meg Eric barátjának piszkálkodásával! Persze sosem tartoztam a legegoistább egyének közé, de több, mint valószínűnek látom, hogy bejövök Andreynek. Az a fajta szolis csirke volt, akinek barna, dús haja örökké lobogott a szélben, és az a fajta, aki minden nap márkás cuccokban, és csinos lányok lakásában járkált. Nem bírtam túl sokáig a társaságát, és így jobbnak láttam, ha odébb húzódok. Dehát csak közelebb csúszott! Esetleg a nyakamba nem akar ugrani? - minden esetre ez így nem volt állapot, és felálltam, kimentem a mozsdóba. Miután frissítettem sminkem azonnal kaptam egy SMS-t. Vártam, hogy új-régi barátomtól, dehát nem Strify volt - hanem ERIN.

Látom, hogy nem bírod.

Ne aggódj csajszi ;) neked falazok!

Tépj csak haza ha akarod.

Én elleszek Erickel - ha érted a célzást.

xoxo: Rin

Szemem egyszerre felragyogott barátnőm megértésén (holott éreztem, hogy csak azért lett így, mert nem akar filmezés után még velem is foglalkozni, csak egyenesen Eric ágyába kikötni).  És felsóhajtva kimentem a mozi épületéből. Gondoltam még bemegyek a stúdióba - mintha apa említette volna, hogy sokáig bent kell maradjon az elmaradások végedt. - de mire odaértem...

- ZÁRVA?!?!?!

Olvastam hangosan az ajtó mögött lévő táblát, majd mint egy leégett canon karakter kódorogtam el a helyszínről. Legalábbis kódorogtam volna, ha valaki meg nem állít.

- Vöröskeeee!!! Hát te?

Már a hangját is felismerem Kironak. Megfordultam, hogy üdvözöljem - de mikor megláttam, hogy mögötte Yu óvatosan ott lépked hirtelen a sírás kerített hatalmába. Szívem szerint mindent elmondtam volna neki, ami a nap gyümölcseit jelentette, dehát Erin mellett ki kell tartanom!

- Á! Srácok... épp csak apuhoz akartam bemenni.

- Gondoltuk. Na de ő már majd egy fél órája lelécelt! Mi meg itt dekkoltunk azt a kétszínű dögöt várva.

Panaszkodott Yu. Szavai szinte égettek. Ma pedig minden, annyi minden történt! Szinte magamon kívüli állapotban kérdeztem:

- Shint?

- Micsoda?! Shin mióta kétszínű dög? Azt hittem ez a reszort Strifyé...

Ha eddig magamon kívül voltam mostmár végképp ott vagyok. Hirtelen haptákba vágtam magam, és nekiestem Yunak:

- Tévedsz Yu! Nagyon tévedsz. Ez a reszort... sajnos már régóta Shiné... Strify pedig... ő csak Strify! És egyáltalán nem az, akinek mutatja magát!

- Hű vörös, ha nem tudnám, hogy Shinnel kavarsz...

Kezdett bele Kiro, én pedig tüstént elpirultam, és most épp őt is el készültem hordani - de nem így lett.

- Nem nem nem nem nem!!! Ne is gondolj ilyenekre...

- Jó, nyugi Csita! Nem akartalak ezzel felb*szni!

- Hát persze...

Túrtam hajamba, majd épp egy jó búcsúzást akartam kidolgozni, de volt, ami megint utamat állta. Yu szagot fogott!

- Erinnel mostanában találkozol?

Nem csak én, még Kiro is aggodalmas tekintetet vágott - ami már tudom miért van. De persze nem fogom őt sem elárulni, mint a többi barátomat sem!

- Hm. Most is tőle jövök!

- Otthon van?

- Öüm... nem! Vagyis... a szülei! A szüleivel mentek nyaralni.

- Nyaralni az éjszaka közepén? Tudod, hogy fél 11?

- Igen! Vagyis. Igen. Noooos... késő esti járattal mentek!

- Erinéknek van magángépük.

- Báááááááá!!!!

Beharaptam alsó ajkam, és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Igen, sajnáltam őt, de most elsősorban nem ezért fakadnék sírva... hanem, hogyha elmondanám neki jól tudnám mit érezne, mert most én is azt érzem...

- Na mi van? Csak nem talált magának másik hapsit?

Olyan laza eleganciával mondta, mintha ezt napi szinten gyakorolná. És most akkor mi a helyes válasz? Inkább csöndbe vagyok...

- Tehát igen... nem probléma! Na, de... most kapom magam! Holnap találkozunk, Kiro. Rima! Legyél jó.

- Ne menjek veled, Yu?

- Inkább kísérd haza Rimát. Kell egy kicsit, hogy egyedül legyek, de azt meg nem akarom, hogy te is egyedül legyél! Jóéjt.

Azzal Yu lassan elkullogott mi pedig Kiroval összenéztünk. Úgy megértettem a helyzetét, mintha csak velem történt... ja! De velem meg is történt. El is felejtettem! - ekközben Kiro meglökött.

- Gyere...

- Oké...

A hazafelé vezető úton szinte semmit sem szólt. Ő is szomorú volt! Ennyire szeretné? Valahogy meg kéne tudjam... de nem tudom hogyan is kezdhetnék ennek neki. Bár minden kezdet nehéz, nem igaz?

- Kiro te most...

- Nem értem mit eszik rajta! Az a nő csak és kizárólag saját magával törődik. Yu sosem lehet önmaga mellette! Én mellettem lehetne...

- De Kiro te...

- Ha kell átoperáltatom magam nőnek!

Akaratom ellenére felsikkantottam.

- MÍÍÍÍÍ?!?!?!?!?! Ne tedd ezt velem!! Kiro... te olyan helyes vagy! Fogj magadnak egy csajt.

- Nem kell.

- Uhh.

Szinte lemondhatok bármi nemű próbálkozásról. Kiro olyan szinte, mint én... elesett, és nem tudja mibe kapaszkodjon, hogy legyen képes megint lábra állni. Egy viszonzatlan szerelemnek lehet nincs semmi értelme, de nem képes feladni. Nem. Mert szinte ugyanaz, mint én! Én is kitartóan remélem, hogy Shin ott hagyja Vicát, vagy kit, és visszajön hozzám. Én pedig... tárt karokkal rá várok. Várnék.