41.rész: És most hogyan tovább?

Sziasztok!

 Még mielőtt eltűnnék a pusztába hozok egy részt ;) Jó olvasást! :D

[Strify szemszög]

/Van, aki nyer - és van, aki nem.

Van aki fent lehet, és van aki lent.

Van akinek mindene van.

De ez semmit sem ér, ha mégis boldogtalan!/

- Candies: Van aki nyer -

Minden erőmmel az észrevétlenségen voltam mikor hazaértem. Biztosra vettem, hogy Kiro és Yu még alszanak, és kicsit meglepődenének a látványomtól. Igazából kb. olyan a kinézetem, mint egy problémás drogosnak, aki épp most kapta meg a napi betevőt, valamint nem kissé csapzott a külseje. Sóhajtva tértem be a fürdőszobába, és engedtem egy hatalmas kád fürdővizet. Egy ilyen estét elhagyva már ez a legkevesebb! Végül megkaptam amit akartam, és itt a saját kis jutalmam. Jaj bocsánat! Azt már megkaptam Rima szüzességének elvételével.

Alig telt meg a kád közepesen forró, habos vízzel már be is vetettem magam, és közben újra-meg újra lepörgettem magam előtt az este képeit. Az arckifejezése megfizethetetlen élményt hagyott bennem... már számtalan egyszer elképzeltem, hogy milyen lehet mikor épp vele szexelek, de egyszer sem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó... na azért nem fogok itt helyben magamhoz nyúlni - főlleg nem úgy, hogy látogatóm érkezett.

- Te nem tudsz kopogni?

Szinte megéreztem, hogy Ő lesz az. Az ő szokása, hogy bepofátlankodik, mikor én épp fürdök. Lányoknál még talán okénak tartom a helyzetet - de hogy nálunk, pasiknál?! Azért ez túlzás.

- Bocs, Striff...

- Kiro! Te átvetted Rima szövegét?! Neked nem engedtem meg, hogy becézgess.

- De ha egyszer olyan cuki!

Szívatott, majd én megforgattam a szemem és kikönyököltem a kád szélére. Már kezdett kíváncsivá tenni, hogy mit akar... remélem most nem méretügyi problémáit zúdítja a fejemre az enyémet szemügyre véve! Mondjuk az nem épp problémás...

- Kiro, a lényeget...

- Merre jártál?

- Ez nem várhatott addig amíg kimegyek?!

­- Bocs.

- Rimánál voltam...

- JAJ STIFY!!!! És Shinnel mi lesz?!

- Ne aggódj már, ő is megcsalja Rimát... akkor ő miért ne tegye?

- És te ebben előszeretettel segédkezel?!

- Miért ne?

- Strify, te borzasztó vagy!

- Akkor ki is mehetsz.

- Szemét!

Néha meglehetősen emlékeztet a nem létező kishúgomra... de aztán ha jobban elgondolkozom annak nem lógna semmi a lába között, és biztos nem terrorizálna engem fürdés közben!

Miután Kiro megszűnt azonnal kaptam a telefont, és tárcsáztam a legutóbb hívott számot.

~ Máris hiányolsz?!

~ Nyugi Rima... csak úgy éreztem biztos nem alszol még!

~ Nehezemre esne ilyen melegben...

~ Még mindig felhevült a tested?

Grimaszomat persze nem láthatta, ahogy azt sem, hogy mindjárt kifakadok... de azzal biztos tisztában volt, hogy most mennyire élvezem, hogy zaklathatom! Már csak abban is örömömet lelem, ahogy szinte magam előtt látom miként fintorog a tükre előtt.

~ Szűnj már meg!! Ööö... mi ez a visszhang?

~ Fürdök...

~ TE FÜRDÉS KÖZBEN ZAKLATSZ?!?!?!

~ Nyugi picinyem... nem kell túlreagálnod a dolgot! Biztosra veszem, ha most itt lennél velem, és be bújnál mellém felettébb elszórakoznánk...

~ Leteszem!!

~ Na de komolyan: mit szólnál, ha együtt fürdenénk?

~ Sikítanék.

Adott egyértelmű választ, és hallottam a hisztérikát a hangjában. Kétségtelen, hogy egyszer ezt is ki kell próbálnom... - és ha már a próbálkozásnál tartunk...

~ Shinnel mi a helyzet?

~ Strify, jobb dolgom is van, mint a te csipkelődésedet hallgatni...

~ Ugyan már! Ő is megcsal téged, te miért ne tehetnéd meg ugyanezt?!

~ Mert én nem egy pasi vagyok, akinek a nők semmit sem jelentenek puszta elfoglaltságon kívül! És ez ugyanott vonatkozik Shinre is, mint rád...

Letette. Nem értem mit kell rápörögnie a témára! - leraktam a kád szélére a mobilom és hátradőltem. Addig élveztem a fürdést, amíg már vagy ötödszörre nem játszódtak le bennem az előbb történtek. Méghogy csak puszta elfoglaltság! Na jó... talán van benne valami.

***

- Na neee!!!

Törte meg a csöndet Hanataro úr mikorra már másodszor nem sikerült felvennie a telefont. Én ugyan nem erőltettem meg magam, hogy felvegyem, és közbe kotyogjak, hogy "hallo ez Hanataro telefonja" - de a fiúk sem. És ugyancsak másodszor kezdett bele mondandójába maga Hanataro is, de semmire nem jutottunk hosszú távon, mert végül sikerült felvennie a telefonját. Addig én a bandával magamra maradtam...

- Na jó... szerintem így nem sokra jutunk!

Pattant fel Kiro, majd elkezdett fel-alá járkálni. Engem ugyancsak semmi nem kötött le így megint magamba játszottam le az este történteket... de aztán hirtelen magamhoz tértem Hanataro ismételt megjelenésével:

- Na fiúk! Beszéltem a lemez kiadóval és azt mondják, hogy visszatérésetek alkalmából csinálhatnátok valami videóklipp szerűséget, hogy újra rátok pörögjenek az emberek...

- És melyik számot javasolná?

Érdeklődött Yu én pedig elkezdtem Kirot bökdösni. Örömét ugyan nem lelte a dologban, mert felbőszült sátán módjára támadt rám, és ott csikizett ahol ért. Míg Yu és Hanataro konzultáltak addig tehát mi is lekötöttük magunkat - oly annyira, hogy már Shin is beszált. Mire észbe kaptunk addigra már Yunak kellett lefognia engem. De lehetett volna kegyesebb is, mert kissé kellemetlen, hogy a nyakamat szorongatja. S miközben próbálom elrángatni magamról a mancsát addig ő békés, nyugodt tempóban szövegel Hanataroval.

- Na és maga melyik számot venné lehetőségnek?

- Hát lássuk... talán az Angel in Disgue vagy a Get Off... szerintetek?

- A Get Off mellett szavazok, de kérdezzük csak meg a kedves kis frontemberünket...

- Akhhooor megtehnéd, hogy levakharod róhlam a rohadt nahgy pathád??!?!?!?!?!

Köhögtem oda neki, mire ő engedelmesen elengedett, de továbbra is ott maradt az arcán az az útálatosan széles vásznú mosoly HD minőségben. De moderáltam magam, és miután megigazítottam ingem gallérját rámeredtem és elkezdtem kifejteni a véleményem:

- A Get Off talán jól hangzik... de mit szólnátok, ha inkább az Out of Love lenne?

- Na tessék... tudtam, hogy neki bármit mondunk nem fog tetszeni!

Panaszkodott Yu és Shin valamelyest Kiro bólogatott. Romeo pedig a legnagyobb egyszerűségben meredt maga elé. Én persze elláttam kellő fintorral ezt a helyzetet, majd felkaptam a fejem mikor kopogtattak. Yukito hamarosan belépett, oldalán Akikoval. De Rimát nem látom!

- Gyerekek! Mondtam, hogy ne zavarjatok a munka helyemen.

- Nem hoztál lakáskulcsot...

- Nem, mert otthon vagytok nem?

- Nem, mert Aky-chan Miryamnál alszik, én meg Kristinél. Rima pedig a maga jóvoltából Erinnél!

- És ő hol van?

- Mire ideértünk megfájdult a hasa... kint van a kocsiban.

Shin egyszeriben felpattant, én meg elkaptam a pólója alját, és visszaültettem magam mellé.

- Hova?

- Ki hozzá! Beteg, nem hallottad?

Még magam sem tudom miért, de nem akartam, hogy kimenjen így valami megszorító módszerhez kellett folyamodjak egy név kiejtésével:

- Vanessa...

- Mégis miért ne mehetnék ki hozzá?! A barátnőm, tudtommal!

- Ahogy Vanessa is...

- Na jól van Strify... engedj el!

Mivel láttam, hogy ez a tervem most balul sült el, így elengedtem. De épp hogy kiment mozsdóba menésre hivatkozva követtem. Bár ne tettem volna! Mert kiérve az épületből csak azt láttam, ahogy a kocsi előtt falják egymást, és Rima... Rima sír? - kicsit beljebb húzódtam mikor megcsapta fülem Shin hangja.

- Mi a baj, kicsim?

- Semmi Shin... az ég adta világon semmi! Én csak... örülök, hogy látlak.

- Ennyire? Történt valami?!

- Nem! Jaj nem dehogy!!!

Ez frankó... szóval tök fölöslegesen feküdtem le vele, mert továbbra sem hajlandó elhagyni Shint! Na tessék. Mégis megmondaná nekem valaki miért mindent nekem kell csinálnom?! - és elkezdtem tervezgetni mikor Shin ismét magához vonta a lányt.

- Rima, bármi van, én szeretlek! Nekem elmondhatod...

- És te?!

Hirtelen odakaptam fejem, mert ez a kérdés viszonylagos határozottságnak örvendett a lány részéről. Vártam mi fog kisülni belőle, mikor folytatta:

- ... te Shin? Elmondasz nekem mindent?

- Mégis micsoda kérdés ez?

- Shin. Közel két hete kerülsz engem! Már nem szeretsz?

- Rima!!! Te vagy az egyetlen nő az életemben!

Pff. Ezt a kamut! - a pillanat hevében felköhögtem, ami inkább hasonlítható volt egy okádáshoz. Azt hittem, hogy meghallották, de nem. Szóval figyeltem tovább.

- Az egyetlen, hm?!

- Igen.

- Jó. Akkor menj vissza! Tesómék szerintem lassan kijönnek.

- Miért alszol Erinnél? Ha nem akarsz otthon lenni nálam is aludhatnál!

- Mert attól, hogy Yuval mit tett még nekem ő a legjobb barátnőm! És ő senkivel nem csal meg...

- Mi?!

- Á, felejtsd el... menj csak vissza!

S megsimogatta az arcát, majd visszaült - VOLNA - a kocsiba, de Shin elkapta, és magához rántotta.

- Nézd, nem tudom mi indította el ezt benned, de ha zavar a dolog én igyekszem tenni az érdekében, hogy minden sínbe jöjjön köztünk!

- Felesleges... már nem fog.

- Micsoda?

- Tudod sosem voltam egy hazudós alak, így nyíltan kijelenthetek neked valamit: egy-egy.

- Mi? Rima! Már tényleg nem értelek. Ha valami bajod van bökd ki!

- Inkább kérdezd meg Strifyt, nekem már nincs erőm hozzá...

"Kérdezd meg Strifyt?!?!?!?!?!?!?!" - na tessék. Köszi édesem, hogy az én nyakamba varrod a problémákat!

- Strifyt?!

- Pontosan.

És hirtelen kifutott Yukito és Akiko is. Gyorsan félre húzódtam és néztem ahogy Shin nem értem pillantásokat vet a már kocsiban ülő társaságra - pontosabban annak egyik tagjára. Egy vörös hajú lányra, aki hűtlen volt hozzá - de ezt még ő nem tudja! Na majd megtudja...

- - - - - - - - - -

Ott ültem a kanapén mikor visszajött. Már rég eldőlt, hogy végül a She Waits For Me-re csinálunk videóklippet, mire ismét leült mellém.

- Strify, ezután elviszel haza?

- Mármint hova haza? Vanessához, Rimához vagy az offical homeba?

- Te állat. Természetesen haza!

- Remek. Persze! Gond egy szál se cimbi...

Nem árt a jó modor, ha pár órán belül közölnöm kell vele, hogy lefeküdtem a barátnőjével... vajon megint kitagad a baráti köréből? Na erre kíváncsi leszek...

Mindeközben igyekeztünk kitalálni mi legyen a klippbe, de mivel magunktól nem jöttünk rá, és egyedül Shin foglalkozik ilyennel, neki kellett kitalálnia. És természetesen egy über-romantikus f*szságot talált ki... a fiú össze-vissza utazgat, minden balhéba belekeveredik, addig pedig a csaj otthon vár rá... véleményem szerint elég pörgős szám egy ilyen atom-szerelmes történethez! De aztán tök mindegy... addig mindegy, amíg nem kerülünk oda, hogy el keljen neki mondanom az igazat! Hát azért én is tartok némileg a dologtól... - de mire odakerültünk volna, már a kocsiban ültünk.

- Rimával összeugrottunk...

- Láttam, de nem nevezném összeugrásnak.

- Te leselkedsz utánam?!?!

- Nem te utánad, te önimádó f*sz!! Hanem Rima után.

- Szálj már le róla, törődj bele, hogy te sosem kaphatod meg. Ő nem olyan lány...

- És ebben mennyire vagy biztos?

Vettem a következő kanyart, miközben szinte éreztem, ahogy felszólal a háttérben az a zene, ami a cápa érkezését jelzi - majd egy perc, és már Debussy-Tenger féle száma az aláfestő zene... komolyan mondom olyan abszurd dolgok jutnak eszembe akkor, mikor épp a legjobb barátomnak ecsetelem, hogy a csaja velem aludt az este!

- Mennyire kéne? Mondjuk 100%?

- Jaj Shin... nézd: ha már ott van Vanessa, akkor lehetőleg őt ismerd már ki mielőtt elborítana ez a hülye rózsaszín köd!

- Oké, nem probléma, de... várj! Miért mondasz te nekem ilyeneket?

Látványosan húztam-halasztottam a vallomást, mígnem elérkeztünk hozzájuk. De mivel nem akartam az újonnan kigyúrt karja közeli vendégszeretetét élvezni, így én is kiszáltam, és mivel az autó köztünk volt nagyobb egyszerűséggel adtam tudtára:

- Azt mondod sosem kapnám meg Rimát?

- Nem csak mondom, tudom!

- Tudni? Mit tudsz te? Shin. Könyörgöm! Járd újra az iskolát! Tegnap már megkaptam.